Festőlevek

Nem gondoltam volna tavaly szeptember 16-án mikor lejegyeztem a boszorkánykonyhában  való szorgoskodásunk történetét, hogy egy hónapra rá realizálódik a kérésem, és egy akkora sparhelt tulajdonosa leszek, aminek mérete lehetővé teszi akár 8-10 festékes lábos egyidejű használatát, benne fortyogó színes levekkel. Most aztán irány a lomi piac, lábasok után kutatva. Ennek a sparheltes ügynek kapcsán az is kiderült, vannak  mégis olyan kéréseim/kívánságaim, amiket ha  jó időben és a jó helyre címzek, teljesülnek, vagy csak azokat kapom meg, amikre szívemből vágyom és igazán szükségem van;-)

Érdekes,  sokáig szerettem volna egy elektromos hőlégkeveréses sütőt, mert váltig állítottam, hogy azért nem sikerülnek a kelt tészták, meg a sütemények, mert nem megfelelő a sütő szerkezet. Aztán teltek az évek ( ez már olyan tízéves sztori ), összecsiszolódtunk avval a "rossz sütővel", kiismertük egymás rigolyáit... szereltem bele időközben hőlégkeverést is, egy vízzel teli tál formájában. Eredményes is volt, meg nem is... de jó tapasztalatnak tűnt, hogy a kettőnk összjátékán, de leginkább az én lelkiállapotomon múlik a sikerünk, és azt is megtanította, hogy feszülten sose készítsek ételt, mert az alapból nem lesz jó. Nem fogom már megtudni, hogy minderre a tapasztalatra szert tettem volna-e, ha első csettintésre, akár huszadikra, de megkapom mástól vagy magamtól azt a hőlégkeverésest, de most már tökre mindegy... azóta sparheltem van és én ennek elmondhatatlanul örülök, mert az igazi izgalmak még csak ezután jönnek;-)

Ha négy lábos van, akkor négy lábos van... majd lesz több is, sparhelt is lett, akkor lábos is lesz! Abban a bizonyos március tizenötödikei hófúvásban  újra nekiálltam  festeni. A sparhelt full kihasználtságon üzemelt,  kenyér  sült benne, rajta egy kondér töltött káposzta ( zord idők étke nálunk)  és még a négy festőleves is odafért simán. A világ legnagyobb nyugalmával hajtogattam, lóbáltam a 25 fokos mikrovilágban, mit sem tudva a makro történéseiről ( nem volt 24 óráig internet szolgáltatás nálunk ) és bevallom én ezt egy cseppet sem bánom,  utólag sem.

...maMutok lesznek belőle, de vajon tudjátok-e, hogy időközben maMut gyáros lettem?

Az ünnep is annyi számomra, amennyit megélek belőle... elkapott reményteljes napsugarak, viharosan tomboló szél, internet nélküli családi idill... LASSÍTS ember, nekem ezt volt a zászlójára írva. Nektek?

Ébredés

Hétvégi színkeresős játék a természetben, szomorkás szemerkélős szürkeségben ki talál rájuk?

zöld

piros

kék

sárga

Dinamika

Van egy célkitűzésem erre az évre a munkámban, az unalmas, csendélet szerű táskaképek felszámolása, de legalábbis vegyítése élettel teli, mozgalmas, dinamikus fotókkal. Ehhez azonban két ember szükséges, egy aki modellt áll (nő) és egy másik aki a kamerát fogja ( férfi). Cseréltünk is egy-egy fotó erejéig, hogy átadjam a tapasztalataimat, de sajnos nem kaptam engedélyt a közlésükhöz... annyit elmondhatok, hogy szakadtunk a nevetéstől! Hááát ezek még elég statikusra sikeredtek, volt bennem némi görcsölés, szó szerint modellt ülök;-), de drukkoljatok, lesz ez még jobb is.

Játszom, játszol, játszik

Maradunk a nyelvtannál;-) Ragozunk. Ez a kedvenc igém, nem a varr, nem a fut, nem a főz... de leginkább nem a mosogat. Játék az élet, semmit nem tudok másképp csinálni, csak játszva. Minél jobban rühellek egy tevékenységet, annál több játékot viszek bele. Túlélési technika, tök mindegy, már nem akarom megnevezni a dolgokat, csak örömmel megélni. Jöjjön, aminek jönni kell... ilyenek a magányos játékaim.

És itt ez a társasjáték, színezős, maMut tervezős, kirakós... remélem élvezitek, vigyázat addiktív ! Itt a blogon is páran beszálltatok a buliba, amit nagyon köszönök, van élet a facebookon kívül, ez nem kérdés. Elhoztam kollázsokban az általatok választott anyagokat szeretettel. Vizuális típus vagyok, képfüggő, remélem ti is?;-)

Perl - Eni

Kisnyul/Andi

 Böbe Morzsák

aarkus

Judit Gödről

Ányi

Variálj, tervezz, játszódj...

...állítsd össze álmaid maMutját! Ilyet játszunk most a facebook játsziterén, de elhoztam nektek a blogtérbe is, mert remek játék. Egyre vigyázzatok, addiktív;-)

Ismered a colettecolor maMut szatyrot? Ebben a játékban megtervezheted álmaid maMutját. A képeken találsz hozzá 12 mintás és 12 egyszínű anyagot amikkel variálhatsz kedvedre. Minimum kettő és maximum négy anyag nevét szükséges megnevezned kommentben, ha játékba szeretnél kerülni. Március 16-án a játékos kedvű kommentelők közül, kihúzunk egy nevet a kalapból és a választása alapján megvalósítom személyre szabott maMutját! Elég egyszerű, vagy nem?!

1. szürke, mint a kisegér, 2. szőke, mint a kislány haja, 3. narancs, mint a gyümölcs

4. arany, mint a napsugára, 5. halvány lila, mint a levendula, 6. kék, mint az ég

7. bíbor, mint az ég alja, 8. lila, mint az ibolya, 9. zöld, mint az éretlen banán

10. megmondhatatlan, mint sok dolog ezen a világon, 11. türkiz, mint a kedvencem, 

12. eper, mint a lekvár

1. rombusz, 2. napocskás, 3. indiai

4. rózsás, 5. pitypangos, 6. szemek

7. pöttyös, 8. lótusz, 9. ritmus

10. cikk-cakk, 11. fánis, 12. erezet

A levél és a zöld levelecske

Kezdjük egy kis nyelvtannal. A levél ugye egy több jelentésű szó, ami egyrészt a fák lombjain lévő zöld növényt jelenti, másrészt pedig a postás által hozott levelet. A jelentésbeli kapcsolat itt még jelen van. De mi a helyzet az elektronikus levéllel, mert manapság magán levelezésben kizárólag ilyet kapok. Jönnek persze papír alapú nem kívánatos levelek a postásunk által, aláírósak, meg ablakosak, az egyiktől kisebb, a másiktól nagyobb görcsbe ugrik átvételkor a gyomrom. De mikor kaptatok utoljára kézzel írott, gyöngy betűkkel megcímzett kedves hangvételű barátit? A képeslapok kora is lejárt, ritka pillanat, ha ilyennel lep meg valaki... és engem meglepett Mónika, akit 2003-ban láttam utoljára, amikor a mennyasszonyi ruháját varrtam. Azóta se, de még csak össze se futottunk sehol, pedig három faluval lakik csak arrébb.  És nem csak több oldalas kézzel írott levéllel lepett meg - ez amolyan kedves ráadás -, hanem csomagot kaptam benne két üveggel, az egyikben házi ketchup, a másikban házi készítésű vega pecsenye zsír volt, a hangsúly a volton van. A fiaim ahogy megérezték az illatát lecsaptak rá.  Mi - a családunk -, éppen akkoriban  vegánkodtunk, amikor Mónikával találkoztunk.  A fiúk ( kettő még akkoriban ) 8 és 5 évesek voltak... és a vega zsíros kenyérért éltek-haltak:-) A levélben megosztotta velem a receptet is, és hamarosan ki fogom próbálni  pálmazsír, vöröshagyma, fokhagyma, bors, pirospaprika, olaj összetevőkből. Mivel két lehetőségem van elérni Mónikát, kézzel írott levélben:-), valamint a blogom által, ezért szeretném itt is megköszönni neki ezt a páratlan meglepetést: 

Köszönöm Mónika!

És ha már levél,  találtam a kertben a tavalyi fűszerkertben friss zöld levelecskét. Főztem  gazdag bablevest, no nem olyan csülkös hagyományos módon ( olyat nem is tudok  ), csak szerény vega változatban, a fűszereket nem spóroltam ki belőle. A végén az apróra vágott friss zölddel hintettem meg, a pirított szotyi ugye alap, kenyér helyett... vannak napok amikor egyáltalán nem hiányzik a kenyér alakú szénhidrát, nem is erőltetem. 

 

Luna

Szimbológiával kelek, fekszek (asztrológiában jártasok tudják, hogy egyes házas holdnál nem olyan különleges Lunának keresztelni egy új alkotást )... így semmi csodálkozni való nincs, ha minden mindennel összefügg. Szepes Márián nőttem fel, jajjj valamiért nem a Rejtő Jenő humoros, rövid és célratörő mondatait vonzotta be érdeklődésem, helyette viszont mindent elolvastam Szepes Mária dagályos nyelvezetű "ezoterikus" irodalmából. Ez van, mi emberek fura módon rokonok és egymásnak idegenek is tudunk lenni, a közte lévő árnyalatokról nem is beszélve. 

Tavaly álmodtam meg a Luna kollekciót... önazonos alkotás ( mondaná rá Rita barátnőm)... olyan amibe belehorgoltam önmagam. Úgy éreztem, nem mindennapi darab került ki kezem közül, de a nagy magyar valóság közepette a visszajelzések teljesen magam alá sodortak. Olyannyira, hogy a zöld Luna Verde és a piros/lila színkombójú  Purpura Luna után a kék Luna Mareát már be sem fejeztem, hanem a sarokba hajítottam, bedobtam a durcit. 

Luna Verde

Magam sem tudtam kire haragszom ( leginkább magamat korholtam ), hogy mi a fenének kell nekem a XXI-dik század kézművészeti ringjében egy nagy élőmunka igényű, 100%-ban handmade produkcióval előrukkolni, és a sikert éhezni. Elismerés volt egy szűk közönség részéről, de a siker nagy ívben elkerült, persze most vitát indíthatunk egyben a siker fogalomköréről is. Táskát még annyi embernek elviekben nem adtam el, mint a Luna Verdét... amerikai vevő is akadt rá, aki aztán a kutyája hirtelen megbetegedésére hivatkozva állt el a vételtől. Szóval olyan volt az egész légkör a Lunák körül, mintha el lennének átkozva, de legalábbis varázslat történne velük. 

Purpura Luna

Aztán karácsonykor az Angyal;-) ( férfi nemű és névazonos ) bekopogtatott hozzám és elvitte egy nagyon kedves törzsvásárlómnak a Jézuska fája alá a Verdét, oldódni látszott a jég. Egy hete másik nagyon kedves támogatóm részéről érkezett kérés, szeretné birtokolni a Luna Mareát, ha előkaparnám a sarokból és befejezném. Hogy ez a Lunás történet kerek legyen és egyben lezárt is részemről, úgy döntöttem, a Purpura Luna az enyém lészen, ahogy kitavaszodunk használatba veszem, hiszen színei teljes egészében belső ízlésvilágom kivetülése. A szájízem továbbra is keserédes, kiváncsi lennék a véleményetekre, hogy amikor ránéztek a Lunákra mi jut az eszetekbe? Hordanátok-e? Ha igen, akkor milyen alkalmakra, mert a forma nekem nagyon bejövős, hihetetlen nőies design... és a látszat ellenére, nagyon sok minden belefér... a kiló krumpli és a lityi tej kivételével.  Minden vélemény számít jeligére!

Luna Marea

Születésnap csak egy lehet?

Igen, azt hiszem úgy normális, ha a születésnap egy konkrét időpont. Lakcímnél ugye megkülönböztetnek állandó és ideiglenest, de a születési dátumnál  nincs két rublika, minek is lenne? Nekem pedig szükségem volna rá.  1970. március 1-én este ment be anyukám a győri kórházba, de megérkezésem már átcsúszott másodikára, nem is kevéssel, 1 óra 58 perccel,  mindezek ellenére beírtak a március 1-én született babák közé, és csak később az anyakönyv kézhezvételekor látták meg a szüleim a rossz  dátumot.  A korrekció elmaradt, gyerekként még az elsejét emlegettem a jeles nap időpontjaként, aztán felnővén már a másodikát éreztem igazinak. Lassan már belekeveredek, hivatalos papírokon az elseje szerepel,  a nem hivatalos helyeken pedig a másodikát jelölöm meg ( lásd facebook ), jogos a kérdés, mikor is születtem? Mint  a mesében ... elsején is, meg nem is;-)

Anyukám ajándéka pici baba korom óta egy tulipáncsokor, csak a színe az, ami évről évre változik.

Így vagyok  a tulipánnal szimbiózisban, elválaszthatatlanul, mint a borsó meg a héja.

Telihold anyu

Erős bennem a holdi tevékenység - még ilyen szépen nem fejeztem ki azt hiszem a hízásra hajlamom. De azt mondom nektek, aki meg tud hízni, az képes az ellenkezőjére is. Most találtam rá a fényképek között erre az albumra, benne közel ötven telihold anyu  fotóval, amit a nyáron kölcsönbe kapott canon tükörreflexes géppel csattogtatott a középsőm.  Felvonult az egész Juhász család a Világos vár tetejére, és mindenkiről készült egy portfolió;-) Most hangosan nevetek, a képeken is, nagy ám a szám, most már merem magam mutogatni,  magamutogatni, de nem baj, szörnyedjetek ti is velem. Kiteltem a tavalyi év végére, még a karácsonyi menü lerakódását képzeld hozzá a képekhez és teljes volt a magamba roskadás. Majd jövök az új külsőmmel, hamarosan.... pár kiló még hiányzik, de a nagyja már a múlté;-)

Tavaszi szellőztetés

Tavasz közeleg, megújulás, nagytakarítás. Tavaly az alkotó műhelyemen volt a sor, oda engedtem be a fényt, a remény zöldjét festettem a falakra,  ruhás korszakom relikviáit kitelepítettem a garázsba. Friss levegő tud beáramlani, és ha új szelek fújnak, betalálnak az ablakrésen is. Nem írtam róla, nem volt kiáradásom ebben az irányban és nem éreztem kényszert sem, hogy írnom kellene. Úgy látom, idén  az "északi szél" a konyhámat érte utol, egyben ajtaját előttetek is kitártam. A helység kiválasztásában semmi tudatosság nem volt, figyelem az apró jeleket és arra mozdulok, amerre hívást érzek. Felénk ezt úgy hívják, hogy a kreatív élettér kibővítése, kerítések áthelyezése, korlátok lebontása, de tőlem egész nyugodtam hívhatod profilváltásnak, attól ez még nem lesz az. Mikor egy hétköznapi tevékenységre kezdesz más szemmel nézni, nem azonosulsz a beléd nevelt  megcsontosodott ( öregedési ) folyamatokkal, hanem előhívod magadból a gyermeki kiváncsiságot, az örök mozgó, nyughatatlan ifjút. Mindenkiben benne van, csak sztereotip kifogások klauzúrájában vergődik. Szabadíts ki, én sem teszek mást. Elég, ha  kinyitod az ajtót ablakot, valami biztosan történni fog.

kép forrása az internet

Kinek mi a drága?

Nekem az életem. Lehet hogy nagyon önzőnek tűnik elsőre, de tedd a szívedre a kezed, neked mi a legdrágább? No akkor nem kell sokat írnom arról hogy melyikünk reggelije a drágább ugye? Mindenkinek a sajátja a legdrágább, értsd alatta  szeme fénye. 

Komolyra fordítva, tényleg tervbe volt véve, hogy vezetek róla egy kimutatást,  mi mennyibe kerül a vega kísérleti konyhába és  hol van az ésszerűség határa a bevásárláskor, és hol kezdődik a flanc, ami tőlem nagyon messze áll. Tapasztalom ( sajnos ), nagyon sok oldal/honlap, aki az egészséges táplálkozást hirdeti, egy elérhetetlenségi szintre emeli az ételeket a beléjük tett alapanyagok sokaságával és értelmetlen variálásával. Ez az egész nem szabadna hogy erről szóljon, hogy emberek úgy érezhessék bármiből kimaradnak, ha nincs kellő anyagi támogatottságuk hozzá. A másik oldalon rekedteknek viszont szakítani szükséges azzal az elvvel, hogy a " szegénység egyenlő az igénytelenséggel!

Ma elkezdtem írni, hogy mi mennyi. Remélem hasznos lesz és kérlek ti is osszátok meg praktikus tapasztalataitokat, segítve ezzel egymást. Kilencedik hete vagánykodom a vegánsággal, de még reform bolt küszöbét nem léptem át, bár igen kívánatos lett volna ez az inspiráló élmény, de egyszerűen nem ment. És ma reggel sem kellett elszaladni a szupermarketba egy liter rizstejért és egy liter 100%-os apple juise-ért, almás rizspudingot turmixolni belőle, ez nem pénz és bevásárlóközpont közelségének kérdése. 

Almás puding: egy tölcséres turmixba beleteszel egy fél feldarabolt almát, két evőkanál főtt rizst, ízlés szerint mézet ( tőlem nyírfacukrot is használhatsz, ami jól esik ), fahéjat (sokat), egy csipet koriandert, pár csepp citromlevet. Mindezt annyi vízzel turmixolod össze, hogy egy krémes állagot kapj. Ismerős a kaja? Ilyet készítettél a gyerekeidnek is, mikor babák voltak, bébipempő;-) Az alma másik felét felkockázva rápúpozod a krémre, megszórod a most trendi mézes, szezámos saját készítésű granolával, amiről majd írok egy másik posztot, mert nekem is újdonság a cucc, akkor jött ugyanis divatba, mikor éppen nem voltam vegán. 

Na mennyibe került a reggeli? Egy alma mondjuk 50 Ft, legyünk nagyvonalúak, és a két evőkanál rizs, na ezt nem tudom számszerűsíteni... nálam a méz itthon léte nem luxus, hanem alap. Fűszerek? Azok is vannak egy valamire való háztartásban. Neked mennyibe volt a reggelid? Ha az enyémnél olcsóbba, akkor vagy nem reggeliztél, vagy kérlek osszd meg velünk is a receptet, hasznos lehet! És az egészben tudod ami a legdrágább, hogy magam készítettem.

...hogy a Béci is jóllakjon

A legkiválóbb időpont, amikor a családodat színes zöldségekhez szoktathatod a vasárnapi ebéd, ilyenkor normál esetben együtt a család. Nálunk  ma úgy alakult, hogy anyukámat is vendégül láttuk, mert nagy zöldség rajongó. Tavalyi sikeres szénhidrát mentes diétájával leadott 10 kilójából néhány hét sem kellett és már a fele visszajött , ezért sokat beszélgettünk a tapasztalatairól. Bevallása szerint a lemondással nem volt gondja, de a diéta utáni ( mikor elérte a számára kedvező testsúlyt ) időkről nem gondolkodott előre. Így azonban nem sok értelme van egyik diétának sem, ha utána a régi szokások visszatérnek és vele együtt a kilók is. Utóélete akkor lesz (szerintem ) sikeres, hatékony és maradandó, ha a legelső naptól új szokások kialakítására, örömfőzésre, rendszeres mozgásra szoktatjuk magunkat, azaz egy más szemszögből nézünk testünk működésére és táplálkozásunkra. Amit megeszünk, üzemanyag. Nyilván aktuális elgondolkodni a : AMIT ESZEL AZZÁ LESZEL mondáson, de a döntés a kezünkben van és csak mi magunk tudhatjuk, hogy mivé akarunk válni, a táplálékkal mit szeretnénk erősíteni magunkban... az ételeknek is megvan a maga  rezgése és szimbolikus tartalma. A legfontosabbnak azt tartom, hogy a diéta ideje egyfajta önképzéssel teljen, és mindenki megtalálja a számára  legnagyobb boldogságot adó és önmagát támogató rítusokat. 

Nyolc hete alakítom az új szokásaimat, megosztok veletek néhányat:

- Éhesen tudok a legjobbakat főzni, ezért vasárnap amikor a családomat akarom elkápráztatni, semmiképpen nem reggelizek, a sok zöldség pucolása közben úgy sem tudok egy-egy répafalatnak ellenállni, de minek is tenném;-)

- Abból főzök amim van, nincs görcsölés, ha nem jutok el a piacra hóakadályok, kiüresedett családi kassza miatt. A helyi boltban is akad valami friss zöldárú... és ez Győr peremkerület, magyarul falu, ahol élek. Karfiolt, kelkáposztát, póréhagymát, sárgarépát tudtam erre a hétvégére beszerezni.

- A zöldségeket nem csak ízre, hanem színre is összeválogatom, szakácskönyvet, receptet nem követek, legfeljebb, ha valaminek az elkészítése még fehér folt, akkor hívom segítségül a "szemüveges szakács" és kedvenc blogjaim recepttárát, de kivétel nélkül, mindig alakítok rajtuk, ha másért nem, biztos nincsenek pont azok az alapanyagok idehaza. Tehát amennyire lehet merjünk hagyatkozni a belső megérzéseinkre, improvizáljunk!

- Inkább több félét, de kisebb mennyiségeket készítek, benne van a pakliban, hogy valami nem jön össze, vagy a család nagy részének nem találom el az ízlését. Gusztusos kóstoló adagok legyenek az asztalon, tudjanak a családtagok kedvükre válogatni ízekből. A kis tálkák tartalma karakteresen eltérő ízvilágú, tehát nem használok  hasonló fűszereket  készítésükkor. Mindig készítek nyers, de minimálisan párolt ételeket is, fő a változatosság. 

- Készülök egy mentő étellel vagy titok tállal, amiről nem tud a család, de az általuk preferált étel van benne, mert senkire nem erőszakolnám rá a dolgaimat. Három fiú gyermek anyja lévén annyi felelősséggel tartozom, hogy nem hagyhatja el éhesen senki az asztalt. ( Favorit mentőöv kaják: töltött paprika, töltött káposzta, egy tál frissen sült csirke vagy pulyka, ezt minden családanya tudja, hogy mitől ragyog fel gyermekei arca:-) A mentőöv kaját igyekszem úgy kiválasztani, hogy az alternatívákhoz bizonyos pontokon passzoljon. Ma egy tál rántott pulyka volt a dugi menü, azért szükség volt rá, de nem nekem;-)

- Sparhelten főzök, így a melegen tartás nem okoz gondot. Mikrohullámú sütőm elfüstölt, nem hullattam könnyeket érte. Megkönnyebbültem, mikor kidobhattuk ( VÉGRE!). A főzés közbeni papírhulladékot   eltüzelem, a zöldség hulladékot komposztáljuk, de most kivételesen bezacskóztuk anyukámnak, hogy a tehénkéjük, Béci is jóllakjon:-) ( Bea becézése, nem a Béláé...) Így főzök vasárnaponként a családnak is színesen! 

Olasz, magyar, indiai összefonódás

Kísérleti konyha zajlik, van egy irány ami nagyon izgat a színes és ízes tészták, pizza tészták... tudjátok minden ami színes és kerek.  Bevallom magam is szeretem őket, lemondani róluk nagyobb fájdalom lenne mint ahogy kávéról, cukorról, édességekről lemondtam játszi könnyedséggel és ha a rendszeres mozgás útját el nem hagyom ( most rajta vagyok nagyon ), akkor meg is ehetem őket, és a családom sem fog otthonról elkergetni éheztetés vádjával;-) Keresem azokat a találkozási pontokat, ahol az ízlésem és a négy fiú ízlése összeér, és bizony ez mindenképpen valahol a tésztafélék családjában keresendő. A sokat emlegetett  krumplistésztát,  azt nem szeretném többé a tányérunkon látni, nálam az ehhez hasonlatos kombinációk a főbűnös kategóriába sorolandók. A pizzával viszont terveim vannak, és kezd alakulni egy egészen szimpatikus vonal ( pár próbálkozáson túl vagyok ), amikor nem a klasszikus feltétek kerülnek az alapra, és nem is a szokványos elrendezésben. A pizza tésztán igazából eddig nem sokat változtattam, ahogy a nagy könyvben meg van írva, úgy gyúrtam rutin szerűen legfeljebb a lisztet cseréltem ki teljes kiőrlésű tönköly lisztre, olykor az apró lépések is díjazandók. Tudom, hogy sokaknak sajt  nélkül a pizza, az már nem is nevezhető talán annak, de maradnék ennél a populáris elnevezésnél, még ha a sajtot le is hagyom róla, mert a családom figyelmét ilyen kegyes hazugságokkal  el lehet terelni és ha azt mondom nekik, hogy pizza lesz, akkor bármilyen formában tálalom, mindenki örül, legfeljebb kicsit furcsa ábrázatot vág elsőre.

Tehát színes tészta. Elsőnek a pirosat próbáltam cékla levével , itt leginkább a színre gyúrtam és az ízen nem változtattam, maradt a kömény, só, bazsalikom, oregáno elegye. Lévén Valentin -nap közelgett, apró szív alakú szendvicsek lettek belőle, a pír pedig mindenkit elkápráztatott. A kisfiam használja mindenre ezt a kifejezést: "-Anya ez káprázatos lett!"  Megdicséri, még azt is, amit meg sem kóstol. Igazi gavallér Mihály vére van, rászolgál a nevére;-) Édes, nem?  

Miért is ne akkor jött rám az újabb színezés, amikor totális kongó ürességet találtam a hűtőben ( gyakori így péntek délutánra ). Azért a fagyasztóban volt még sok petrezselyem, milyen unalmas, mondhatod rá. Életem legjobb petrezselyem pestója lett belőle. Sajtot kihagytam, de sajnálom, hogy nem olvastam el előbb ezt a receptet,  a dióval jól hangzik a zöld levél. Az egyik tésztába ezt gyúrtam, maradt az olaszos fűszerezés...

Volt kis tálkányi maradék a kedvenc pritaminpaprikás krémből, egy másik adag tésztát ezzel dagasztottam be, őt magyaros jelzővel illettem, és biztató lazacos színe lett. Ezzel sem volt senkinek gondja.

A harmadik, a szívemnek kedves indiai kömény-kurkuma-koriander íz- és színvilág, egy csodálatos meleg sárga tónus, ezt tudom az otthoniakkal legkevésbé megetetni. 

Most a tésztákból nem pizzát sütöttem (de lesz ezirányú folytatás ), eszembe jutott egy trükkös fordulat, hogyan szoktassam őket az új ízekhez, fonatokkal leptem meg őket, kivettem kezükből a választás  lehetőségét. Eszi vagy nem eszi? Más kérdés nem maradt;-) Így aztán tolták befelé az olasz, magyar, indiai összefonódást...