Mi van a colettecoloron túl?

A szöveget áthelyeztem IDE, azt súgta a blogger, nem idevalósi;-)
A képek  maradnak itt is és ott is...
...tudjátok be ezt a se itt, se ott állapotának. 

Recipe

Mikor ide írok főzésről, az  amolyan igazolás magamnak és másoknak ( ha szükséges ), miért nem ülök a varrógép előtt. Ősszel persze fordulat következik, közeledik a szünidő vége, remélhetőleg minden visszatér az eredeti vágásba, vagy mégse? Akit érdekelnek a rém egyszerű receptjeim vagy csak szeretnek minimálban ( vegánul ) főzni, sok szeretettel ajánlom a Zöld Múzsa oldalhajtást. A kék szilva krémlevest próbáljátok ki! Világbajnok!;-) A fűszeres grillezett pálcikák pedig jól jöhetnek a nyárbúcsúztató partira.

Éttermesdi játék

Kajáról fogok írni ismét. Nem tudok másról. Zöld múzsás homlokon csókolós korszak ez, hidd el nem gond ha most elkattintasz innen, de a nyitottságodra apellálok... maradj!

Restaurant Day, még mindig sutának és félreérthetőnek érzem az elnevezést, de az összefogás és alulról építkezés, amiről szól a legelképesztőbb élményeket tudja nyújtani. Második alkalommal nyitotta meg stábunk egy napos vegán éttermünket családi házunk udvarán. Egyikünk sem vegán, sőt húsevők is vannak köztünk. Meglepő? Innen nézve egy cseppet sem. A munkánkat ugyanis a csapatszellem köti össze, amiben finoman egymáshoz csiszolódva megadjuk mindenki számára a változás lehetőségét. Ez a vegán együttműködés állatvédelmi kirohanásoktól, kozmopolitán sznobizmustól, testem mutogatós divathullámtól, szellemi ideológiáktól mentes, a természetesség, megbízható friss alapanyagok, zöld fűszerek, színes étkek, kreatív főzés, mosoly és nevetés ami összetartja... és a nyitottság. Amennyire a vendégeinket ismerjük, ők is éppen úgy nyitott szívűek, mint kis csapatunk, az új ízek utáni kiváncsiságuk kielégítésére térnek be hozzánk.

Ez a békesség olyan jó és megnyugtató, harcoltam én különféle elvek mentén már éppen eleget;-)

Májusban nevén neveztük  a gyereket, majd a Zöld Múzsákhoz párosítottunk két színt... az ég kékjét, a növényzet zöldjét... valahol a kettő között helyezkedünk el a színes étkeinkkel. Idén a  kisnyalkai táborban irodalomtörténész barátnőmnek egy pillanat alatt kipattant a fejéből a Zöld Múzsa logója. Belelátható az ördög vasvillája,  a férfi és női principium találkozása, de amondó vagyok, nem mindig  szükséges megmagyarázni a leírhatatlant. Szülőanyja a zeneiséget, az étkezés rítusát és a tulipánrajongásom gyúrta össze szimbólummá, de mindenki számára megadatik, hogy azt lásson bele, amit csak akar. Alapvetően intuitív módon működik a Zöld Múzsa, fenntartás nélkül örömmel fogadtuk a csillagközi alkotótáborban fogant jövevényt;-) Idővel még csiszolódik grafikája, most egy dekorgumis nyomda segítségével rákerült a batikolt tányéralátétekre, szalvétákra.

ZÖLD MÚZSA vegán étterem

menüsora

 frissítő ital: ~ bodzabogyó koktél jéggel

levesek: ~ kapros uborka a'la kert

        ~ kék szilva krémleves

                                    főfogás: ~ cukkini pogácsa, fűszeres tűzdelt zöldségekkel,

                                          tarka rizzsel, ehető tálkában salátamixxel

               desszert: ~ vén asszonyok nyara pohárkrém

              ~ csupa csoki a'la Panka

Szeretnétek recepteket?

Hús nincs, anya?

Az RD ugye pünkösd előtti szombatra esett és nyilván semmi másra nem tudtam koncentrálni, mint erre. Másnap hajnalban ért a sokk - háromnál tovább nem bírtam aludni - egy felől, hogy a konyha olyan volt, mintha bombát dobtak volna be az ablakon, másrészt piros pünkösd vasárnapjára ébredtünk, és nekem családanya minőségemben villantanom szükséges reggelit, ebédet, vacsorát.... majd  pünkösd hétfőn  ismételve mindezt. Benézve a kamrába leesett, hogy a családnak nem vásároltam be, nem csak húst, mást sem. Rendelkezésre állt nagyobb mennyiségű feldolgozatlan zöldség, mint retek, újburgonya, újhagyma, chili, padlizsán és zöldspárga + vegán alapanyag ( magok, lisztek, stb. ) nagyjából más semmi. No problém. Megoldottuk. Nem éheztek. Párszor hangzott csak el a fiúktól rutinszerűen a kérdés: - Hús nincs, anya? A mosolyom is elég nekik válasznak;-)

Reggelire például csokitorta volt, mert az RD egybeesett a nagyfiam tizonnyolcadik szülinapjával. A tortával Domi lepte meg, szerencsémre. Az ebédnél támaszkodtam kicsit a RD főételére, a reteksalátát megismételtem felturbózva kertünk rukkolájával. A szejtánt már csak nyomokban lehetett a tányérokon megtalálni, tepsiben sült fűszeres padlizsánnal egészítettem ki. Készült egy nagyon pikáns öntet tökmagból, persze nem jegyzeteltem le mit tettem a turmixba, szarvas hiba. Önteteknél azt szoktam csinálni, hogy a feléhez keverek joghurtot, a másik felét hagyom natúr...és bőszen kóstoltatom a népekkel, hogy szokják az új ízeket, állagokat, így nagyobb az esély is, hogy valamelyik formában bejön nekik a massza. Aztán volt még  egy laktatóbb saláta is az újkrumpli, zöldspárga, hagyma, retek és chili felhasználásával... innen inspirálódtam.

Nagyjából ennyi, de mindenki jól lakott, aki nem, annak befogtuk a száját egy újabb szelet csokitortával;-)

Vacsorára bevetettem a ki mit talál játékot. Élelmes családom ezt egy gyors  nagymama látogatással oldja meg és rettentő büszke vagyok a találékonyságukra. 

A hétfő már nehezebben indult, elfogyott a csokitorta. Sütöttem helyette egy sárgadinnyés zablisztes muffint, de rajtam kívül senkinek nem jött be a minimális cukortartalma miatt. Gondoltam megédesítem a szájukat egy avokádós csokikrémmel, de erre is rövid válasz érkezett: -Kenjed a hajadra! Az igazság az, hogy nem minden kísérletemet díjazzák. Maradt a vajas kenyér a válogatós bandának.

Nem tudom emlékeztek-e, de pünkösd hétfőn nagyon szép idő volt. Kellemes kora nyári meleg, pici fuvallatokkal... nekem olyan dél-francia provanszi hangulatom lett tőle. Ne voltak éles határok a között, hogy most az olasz vagy a francia partokon piknikezünk képzeletben, így mindkettőnek szerettem volna megfelelni. Receptválasztásom egy padlizsános pizzára és a spárgás quiche-re esett ( rozs lisztből ), egyik sem volt rossz döntés. Viszont kezdett rajtam kijönni az előző napok fáradtsága, a saláta  egyszerűen  megmosott és lecsöpögtetett kertünk rokkolája lett a lepények mellé. A la nature is nagyon bejönnek a zöldek, akár mosatlanul a kertből legelve. 

És végezetül van egy trükköm, hogy egy pizzát és egy lepényt hogyan nevezzünk ebédnek. Sehogy. Addig   bíbelődök velük, míg az ebéd kimarad, vacsinak még túl korai lenne, uzsonnának tálalom. Sose higgyetek a gyerekeimnek, amikor azt panaszolják,  se ebédet, se vacsorát nem kaptak. Egyébként meg nem kell annyit enni, ez a nagy igazság ( általános igazság ),  fondorlatos módon mikor tanítanám meg nekik, ha nem most;-)

L-Zs-ig

Láva - ez a kifejezés biztosan nem véletlen jut a rendezvény kapcsán az eszembe. Talán a belső tűz szinonimája, ami bennem égett, a jó értelemben vett feszültség. Értitek miről beszélek?

Múzsák - félistennők? Ohhh dehogy. Szakácsistennők? Még ez is erős kifejezés. Két vegán elkötelezett, akiknek útja nem azonos, de az egészséges ételek mentén visz és most találkoztak egymástól tanulni, inspirálódni, jókat főzni.

Nevetés - a legnagyobbat az váltotta ki belőlem, amikor a Kisalföldes újságcikk kapcsán érkezett egy hozzászólás, úgy tűnt komolyan gondolta az illető : "- Volt e rajtunk szakácssapka?" Persze az egyéb szabály rendszereknek való megfelelést is firtatta az "építő" jellegű kritika. Azt, hogy az ételmelegítőt idő-és helyhiány miatt nem használtuk és hogy sok vendég csak kérésre kapott szalvétát, ez számomra a konyhában eluralkodó káoszból kifolyólag elfogadható és jogos észrevétel, de hogy sapka nélkül is volt bátorságunk főzni másokra, háááát valaki fordítva ül a lovon, de szívesen bevállalom, hogy az én vagyok;-)

Nyers - amikor legközelebb kinyit a Zöld Múzsák kertje, hívószava a nyers vegán koszt lesz. Főzni jó, de nem főzni talán mégjobb! Most így gondolom, de a változtatás jogát fenntartom;-)

Oliva - sok fogyott.

Óra - valahová egész délután sietett, pedig mi marasztaltuk egy tál ételre, de hiába.

Öntet - a nyers eperszósznál nincs finomabb.

Őrült - volt aki a szemembe merte mondani, volt akinek csak az arcáról olvastam. A vélemény szabad.

Pohár & Tányér - ebből volt a legkevesebb.

Quiche - ebben a szóban a jelen és a jövő összeér, mert nem volt omlós tészta a menübe, helyette kenyér chipszet és a szerencsésebbek grissinit ropogtathattak. Az augusztusi kihívásnak azonban lehet egy izgalmas újítása, ha a quiche-nek a tésztáját sütjük csak meg, mint kvázi ehető tányér, és ebben tálalunk izgalmas nyers töltelékeket. Hm? Nem hangzik rosszul így elsőre.

Ropog - mindegy mit eszek, csak ropogjon. Erre a nagy igazságra jutottam. 

Sparhelt - mint egy sztárt, úgy csodálták a konyhába is bekukkantó vendégeink. 

Szalvéta - szerintem a férjem egész életében ezt a momentumot fogja emlegetni:-))) A megnyugtatásomra megnéztük a többi helyszín képeit, és pohár/tányér mindenhol van az asztalokon, de szalvéta alig, akarom mondani sehol. Bátorkodtam kijelenteni, az RD a jó bulin kívül nem csak nagyobb szabályrendszereknek mutat fricskát, hanem alapvető étkezési illemek is felülírhatók vele. A szalvéta hiányos állapot pedig kreatív újraértelmezésre vár. Valakinek egy jó kis ötlete? Ruhaszalvéta?

Tyű - város és falu határán lakunk, így az arra járók ajkát sűrűn hagyta el ez a szó. A következő napokban  sokan lekiabáltak az utcán: "- Mi volt nálatok a hétvégén, lakodalom?"

Udvar - ?

Újság - belefértünk a hír kategóriába és ez jó ( köszönjük), de nem cél.

Üveg - lényegesen egyszerűbb lett volna a helyzet, ha papír tányérral és pohárral dolgozunk, de ez az opció a leghátsó gondolataimban sem fordult elő, bár visszatérve a szalvétára, van itt egy kis ellentmondás.

Űz - talán a tudatalattiból jött ide ez a szó, ki tudja?

Vegán - mindenki ezt kérdezi, akkor én most az vagyok vagy sem?! Fontos ez? 

Zöld - még a kocsinkat is zöldre cseréltük, ez egy zöld korszak az életemben;-)

Zsongás - a fejemben lévő, egy hét elteltével lecsillapodott.

...és nem került bele az ABC-be az Ajándék szó, amivel elhalmoztak a vendégeim. A legkedvesebbet mutatom, amit egy kis/nagylánytól kaptam. 

Egy kicsit bővebben A-K-ig

Többen kértétek tőle, hogy egy kicsit bővebben is írhatnék a Zöld Múzsák napjáról és recepteket is ígértem.

Akác - meglepődtem, hogy az akácból milyen pikáns ízű alkoholmentes welcome italt lehet készíteni...egy baj volt vele, idejekorán elfogyott...legközelebb jóval fölé lőjük a létszámot, mert amíg úgy gondolkodtunk, hogy ha 45-en jelentkeznek jó ha eljön belőle 35-öt vendég hibásnak bizonyult. A dolog éppen fordítva működött, a negyvenöt helyett érkeztek hatvanan!!!

Álom - nekem ez az éttermesdi világ régóta vonzó és szimpatikus - sok évvel ezelőtt falusi turizmusban gondolkodtam, mint családi vállalkozás, mellette pedig egy nyitott textiles műhelyt álmodtam, valahová a világ végére.  Nem is igen értettem, hogy akkoriban mi vonzott benne, amikor a hagyományos konyhában kifejezetten nyűg volt számomra a főzés, a Zöld Múzsákkal tisztulni látszik a kép.

Bálint - fiam egy elég öntörvényű és önálló gyermek, a héten töltötte a tizennyolcat és ha valami közös dologba bevonható, na erre már azt kell mondjam : SIKER.

Chips - ami a nevében egyezik csak a köztudatban élő társával. Szerintem  egy jó kihívás a jövőre nézve, ha rengeteg olyan ropogós állagú, izgalmas ízvilágú tallért, kekszet kísérletezzek ki, ami mentes mindenféle ízfokozótól és bátran a gyerekek szájába adható.

Csoki - a gyenge pontom ( volt ), de van egy jó hírem: az ízlés formálható minden területen, ha mi is úgy akarjuk. Az ízlelés világában is. A vegán csokis muffin sütésénél pedig a kakaót karob porral ( szentjánoskenyérfa terméséből állítják elő ) készítettük. Szerintem senki nem vette észre a változtatást!

Domi - a három fiam mellett van egy fogadott lánykám is, aki nyitott minden őrültségemre, Köszönöm!

Eper - imádom és éppen szezonja van. Egy percig sem volt kérdéses, hogy a menüben benne lesz mint bodzaföldi csokivulkán eperlávával. Bánom, hogy nem készült róla fotó, amikor kora reggel a férjem megjött  a teli ládával a piacról.

Étek - étel... egyre pontosabban tudom körülírni, hogy melyek azok a jellemzők, amitől étek az étel: természetes, megbízható származású, kíméletesen elkészített, harmonikusan (zöld) fűszerezett és nem túl bonyolult:-)

Fakanál - jajjj annak, akit a fakanalukkal megérintenek!

Guru - ebben éppen annyi ellentét feszül, mint bennem. Szabad fordításban a zöldségek a mestereim, tőlük tanulok, belőlük építkezem. Persze tisztában vagyok vele, hogy ennek éppen az egocentrikus ellenkezőjét is magában hordozza, de ez így van jól!

Györgyi - örök hálám neki, hogy igent mondott egy meghívásra úgy, hogy szinte semmit nem tudtunk egymásról és zökkenőmentesen véghezvittük a közös projektet. 

Hagyma - minden formában. Mielőtt rátértem a keskeny vega ösvényre, a konyhámban fantáziátlan módon fokhagyma nem került semmilyen ételbe, a nemszeretem dolgok közé soroltam. Szerencsére ez is a múlté.

Imola - aki egy nagyon kedves régi ismerősöm, de az éttermesdi játék kapcsán még sok-sok rég nem látott emberkével sikerült újra találkozni. A legnagyobb hiányérzet bennem éppen innen ered: nem tudtam senkivel annyit beszélgetni, amennyit szerettem volna, de be kellett látnom, egyszerre minden nem megy.

Ízek - amikkel éppen úgy leképezhetjük a világunkat, mint a színekkel...és nagyon tetszenek az analógiák, amiket az utazás során felismerek.  

Játék - mi más?

Kenyér - alapvető élelmiszer, amit nem szokás kidobni az ablakon, mint inkább megkeresni a módját, hogyan kerülhet vissza méltó helyére az asztalra úgy, hogy a táplálékunk legyen, ne a betegségeink forrása.

Hosszú  a magyar ABC, pihenésképpen jöjjön pár recept.

Mentás borsókrém: ezt a mártogatóst a friss menta íze emeli ki a kommerszitásból, de jó magasra emeli.

- 20 dkg friss zsenge borsó ( télen fagyasztott is jó )

- egy fej főzőhagyma vagy két szál újhagyma

- 2-3 gerezd fokhagyma

- 2 ek. olivaolaj

- maroknyi friss mentalevél

- fél tk. só

A borsót a hagymákkal megpároljuk pici vízen, majd a többi összetevővel krémes állagúra turmixoljuk.

Nálam ez amolyan női minőségű paszta és megfigyeltem, hogy a férfi népnek kevésbé bejövős, de ennek ellenére szívesen kóstolják.

Diós tarator: ezt a receptet kedvenc szemüveges szakácsomtól láttam a VEG EVERY DAY sorozatban.

- 10 dkg dió ( szárazon előpirítva )

- 10 dkg szikkadt rozskenyér ( vízbe áztatva )

- 2 ek olivaolaj

- 1 ek citromlé

- 1 tk. só

- 1 tk. őrölt pirospaprika

- 3 gerezd fokhagyma

Ismét jöhet a turmixolás, ebben az esetben semmit nem pároltam meg, nyersen turmixolom az összetevőket. Érdemes fogyasztás előtt hűtőbe állni hagyni pár órára, mert úgy érettebbek lesznek az ízek.

Kápia paprikás napraforgókrém: ez a NEWSTART könyvemből vett alaprecept sokadik átdolgozása, még sosem sikerült egyformára készítenem. Az itt közzétett recepten  csak annyit változtattam, hogy a kaliforniai paprika helyett kápia paprikát turmixoltam a hozzávalók közé és  fokhagyma  is került bele.

Próbáljátok ki őket, hűtőben egy hétig eltarthatók, de szerintem gyorsabban elfogynak! Egészségetekre!

Restaurant Day ABC

Akác, Álom, Bálint, Chips, Csoki, Domi, Eper, Étek, Fakanál, Guru,
Györgyi, Hagyma, Imola, Ízek, Játék, Kenyér, Láva, Múzsák, Nevetés,
 Nyers, Oliva, Óra, Öntet, Őrült, Pohár, Quiche, Ropog, Sparhelt, 

Szalvéta - ohhh, basszus nem került ki a nagy sürgölődésben az asztalra!

 Tányér, Tyű, Udvar, Újság, Üveg, Űz, Vegán, WC, X.Y., Zöld , Zsongás.

fotók: Dobó Eszter

Hatalmas ölelés mindenkinek, aki bármilyen formában támogatott ennek az eszement ötletnek a  megvalósításában!

Zöld Múzsák

Itt mostanában nem lesz varrós bejegyzés, ez most már nyilvánvalóan látszik. Agy- és időkapacitásomat teljes egészében kitöltik a zöldségek és naponta többször eszembe jut a két évvel ezelőtti Kisnyalka majoros éjszakába nyúló beszélgetés Anikóval... ahol elhangzott a számból először a bűvös szó: vegán szakács szeretnék lenni!;-) A  RESTAURANT DAY  keretében egy napra megvalósulni látszik és mivel játszani egyedül  unalmas kerestem egy társat  hozzá: olyat valakit aki a zöldségeket szereti, a vegán életmód terjesztését a szívügyének tartja és nem mellesleg remekül főz. Ismeretségünk alig egy hetes, de amikor a dolgok felpörögnek észrevettem az időtényező semmit nem számít. Györgyivel fogunk három fogásos menüt készíteni kizárólag növényi alapanyagokból és az éttermes játék úgy teljes, ha vendégek is jönnek: minden nyitott szívű erre járót szívesen látunk! Gyertek, foglaljatok asztalt a Zöld Múzsák kertjében!