2016. március 14., hétfő

Élek

A 2016-os bejegyzés következik tőmondatokban. Még élek. Ha a 2015-re gondolok - de inkább nem gondolok - katasztrófa történet.  Azt olvastam az élet kelyhének mindenkit utolér a legmélyebb pontja. Innen csak felfelé vezet az út. Perpillanat szakácsnak tanulok, pontosabban zöldségesszakácsnak, ha van ilyen. Az első félévemet kitűnőre zártam, csak mert mázlista vok. Ajánlat is érkezett a bizonyítvány mellé, ugyan kicsit homályos a konyha ablaka, de igyekszem kilátni rajta. Azt gondoltam magamról, hogy egy született vega vagyok, de a konyhában felhalmozott hajdina, amaránt és köles láttán egyre többet fantáziálok egy finoman elkészített friss pisztrángról és mikor hazamegyek szinte rávetem magam a napi tükörtojásomra.  Ez van. Minden értünk van, csak hagyjunk a változásoknak időt és teret. Három éve a textiles kudarcaim enyhítésére kezdtem terápiás célból főzni. Fordult  a kocka, a konyhában elszenvedett frusztrációimat enyhítem a legújabb hangulatbonbonjaimmal. Hektikusságom pedig korosodásommal egyenes arányban nő! Ölelek mindenkit, aki a hogylétem felől érdeklődik. Köszönöm, még élek!