2010. december 7., kedd

Estimese

Mint már írtam, EZT olvasom.

Megosztanám veletek az "Elmúlik - gyűrű" meséjét:

" Volt egyszer egy király, aki egész életében pártolta a művészeteket, 
a különféle vallási és filozófiai irányzatokat, udvara pedig mindig a tudósok gyülekezőhelye volt.
 Természetesen maga is szívesen bölcselkedett, ám egyszer olyan kérdéssel találta szembe magát,
 amin hiába töprengett egymaga. Tudta egyedül a lelki béke adhat igazi boldogságot.
 De vajon hogyan juthatna lelki békéhez? Miképpen tehetné kiegyensúlyozottá életét?
Sokáig töprengett ezen a kérdésen, mígnem álmot látott, ami sejtette vele a megoldást.
Összehívatta hát országa minden bölcsét, tudósát és papját, s közölte velük kívánságát:
- Kedves alattvalóim, tudjátok meg, egyetlen vágyam, hogy tökéletes lelki békéhez jussak. 
Azt álmodtam, egy mágikus gyűrű tudná megadni nekem a teljes harmóniát. 
Szerezzétek meg nekem ezt a gyűrűt, bármi áron is!
Olyan legyen, hogyha bánatomban rápillantok, nyomban felviduljak, ha pedig öröm ér,
 s úgy vetem rá tekintetem, megóvjon attól, hogy elveszítsem a fejem!
A bölcsek elkomorultak, s gondolkodóba estek. Sokan a mágikus gyűrű kutatására indultak.
 Voltak, akik bűverejű drágakövekkel kirakott ékszereket hoztak, mások varázshatalmú mesterektől próbáltak tudakozódni, de egyik sem volt megfelelő a király számára.
Egyszer aztán a legkevesebbre becsült udvari tudós is előállt a saját megoldásával.
Díszes dobozban hozta mesterművét a király színe elé, aki kibontotta a gyűrűt a selyemből-bársonyból, forgatta egy darabig, majd széles mosoly ömlött el az arcán, s elégedetten bólintott.
 Az udvari bölcsek mind kiváncsian nyújtogatták a nyakukat, de akárhogy meresztették a szemüket, csak egy egyszerű, sima rézkarikát láttak a király kezében.
 A gyűrűbe csupán egy szó volt belevésve, amit a király fennhangon közzé is tett: 
"ELMÚLIK",

/ Boldizsár Ildikó,  Meseterápia könyvéből /

6 megjegyzés:

bogi írta...

Kedves Colette! Ez a kedvenc tanmesém, a gyereknevelés nehézségei közepette gyakran mondogatom magamban ezt a szót, az örömök közepette kevésbé... Néhány éve olvastam Beata Bishop könyvében, amelynek címe: Ideje a gyógyításnak. Biztosan sokaknak ismerős a szerző és/vagy a könyv. Ő így írja le nagyon röviden: "...eszembe jutott egy félig elfeledett történet, amit a buddhista meditációban használnak, és amit egy időben nagyon szerettem. Egy indiai hercegről szól, aki átadott az ékszerészének egy gyűrűt, és arra kérte, véssen bele egy olyan mondatot, ami viszontagságok idején erőt ad neki, sikeres időkben pedig mértékletességre inti. Amikor az ékszerész visszaküldte a gyűrűt, egyetlen szó volt belevésve: "Elmúlik"."

Hajni írta...

Kedves Colette! Nekem is segíteni fog a mindennapokban ez a gondolat! Köszönöm!
Nekem az a gondolat is örömöt okoz(ha valamiért szomorkodom), hogy mindhárom gyermekem egészséges és ez Isten legnagyobb ajándéka!

Saci írta...

Én is most olvasom ezt a könyvet... :-)

bogi írta...

Kedves Colette! Reggel óta ez a szó jár a fejemben. Újra elolvastam a bejegyzéseket és azon töprengek, kiben milyen gondolatokat, érzéseket vált ki. Kicsit érthetőbben: én azért mondogatom ezt magamnak a nehézségek közepette, mert türelemre int. Hajlamos lennék ugyanis siettetni az időt. Pedig tudom, hogy az idő kegyetlenül múlik. Ami ma nehézség? A sok átvirrasztott éjszaka, az aggódás, ha betegek a gyerekek, mind-mind elmúlik, és egyszer majd sajnálni fogom, hogy minden olyan gyorsan eltelt! És hogy hasonlóan értelmezem az örömök idején is, az azért van, hogy még figyelmesebben, tudatosabban élvezzem ki a boldog pillanatok mindegyikét, csak lassan, csak lassan... Ne engedjem meg magamnak, hogy ne forduljak teljes figyelmemmel a családom felé, amikor megtehetem. Én ilyen vagyok... Hát mások?

Colette írta...

Kedves Bogi,

a gondolataidhoz....
nekem ez nem szó szerint jelenti, hogy ELMÚLIK, talán úgy jobban kifejező, ha azt mondom, hogy az élet a változás maga. Azaz öröm vagy bánat csak egy pillanat, és már múlik is, jön a következő... amit látok magam körül problémát, az mind a beleragadás dolgokba, nézetekbe, gondolatokba... szerintem ez nem visz sehová.
Fel kell tudni ülni önként és dalolva a változás hullámaira, és hagyni magunk jó értelemben véve sodródni vele... most ezt gondolom erről.

Bea írta...

Ó, azt hiszem, meszerzem ezt a könyvet.