2013. február 26., kedd

Kinek mi a drága?

Nekem az életem. Lehet hogy nagyon önzőnek tűnik elsőre, de tedd a szívedre a kezed, neked mi a legdrágább? No akkor nem kell sokat írnom arról hogy melyikünk reggelije a drágább ugye? Mindenkinek a sajátja a legdrágább, értsd alatta  szeme fénye. 

Komolyra fordítva, tényleg tervbe volt véve, hogy vezetek róla egy kimutatást,  mi mennyibe kerül a vega kísérleti konyhába és  hol van az ésszerűség határa a bevásárláskor, és hol kezdődik a flanc, ami tőlem nagyon messze áll. Tapasztalom ( sajnos ), nagyon sok oldal/honlap, aki az egészséges táplálkozást hirdeti, egy elérhetetlenségi szintre emeli az ételeket a beléjük tett alapanyagok sokaságával és értelmetlen variálásával. Ez az egész nem szabadna hogy erről szóljon, hogy emberek úgy érezhessék bármiből kimaradnak, ha nincs kellő anyagi támogatottságuk hozzá. A másik oldalon rekedteknek viszont szakítani szükséges azzal az elvvel, hogy a " szegénység egyenlő az igénytelenséggel!

Ma elkezdtem írni, hogy mi mennyi. Remélem hasznos lesz és kérlek ti is osszátok meg praktikus tapasztalataitokat, segítve ezzel egymást. Kilencedik hete vagánykodom a vegánsággal, de még reform bolt küszöbét nem léptem át, bár igen kívánatos lett volna ez az inspiráló élmény, de egyszerűen nem ment. És ma reggel sem kellett elszaladni a szupermarketba egy liter rizstejért és egy liter 100%-os apple juise-ért, almás rizspudingot turmixolni belőle, ez nem pénz és bevásárlóközpont közelségének kérdése. 


Almás puding: egy tölcséres turmixba beleteszel egy fél feldarabolt almát, két evőkanál főtt rizst, ízlés szerint mézet ( tőlem nyírfacukrot is használhatsz, ami jól esik ), fahéjat (sokat), egy csipet koriandert, pár csepp citromlevet. Mindezt annyi vízzel turmixolod össze, hogy egy krémes állagot kapj. Ismerős a kaja? Ilyet készítettél a gyerekeidnek is, mikor babák voltak, bébipempő;-) Az alma másik felét felkockázva rápúpozod a krémre, megszórod a most trendi mézes, szezámos saját készítésű granolával, amiről majd írok egy másik posztot, mert nekem is újdonság a cucc, akkor jött ugyanis divatba, mikor éppen nem voltam vegán. 
Na mennyibe került a reggeli? Egy alma mondjuk 50 Ft, legyünk nagyvonalúak, és a két evőkanál rizs, na ezt nem tudom számszerűsíteni... nálam a méz itthon léte nem luxus, hanem alap. Fűszerek? Azok is vannak egy valamire való háztartásban. Neked mennyibe volt a reggelid? Ha az enyémnél olcsóbba, akkor vagy nem reggeliztél, vagy kérlek osszd meg velünk is a receptet, hasznos lehet! És az egészben tudod ami a legdrágább, hogy magam készítettem.

9 megjegyzés:

M-ici írta...

Na igen, az idő, az tényleg nagyon drága, mert mennyivel egyszerűbb megenni a pékségben vásárolt kiflit egy bögre kakaóval, mint sütni mondjuk rozskenyérkét, és nekiállni levet cserkészni valamilyen gyümölcsből.
Írtam neked, hogy számomra sokkoló volt az élmény, amikor pl. a teljeskiőrlésű tönkölylisztet leemeltem a polcról. Bennem akkor csak annyi viszonyítási alap volt, hogy 1 kg fehér liszt 130 Ft, a tönköly pedig 530. És nagyjából ezt az arányt véltem felfedezni minden lisztféleségnél. A cukor vonatkozásában a méz itt is alap, de azért tavalyi fogyikúrám kapcsán tettem kirándulást nyírfacukorfronton, és megkóstoltam a steviát is. Utóbbi ráadásul számomra fogyaszthatatlan is, az árát most ne is firtassuk. A nyírfacukor szerethető, de annak az előállítása is megkérdőjelezi a tudatosságot.
Hosszútávon valószínűleg kiegyenlítődik a mennyiség és ár aránya, és ugyan oda kerülünk, mint amikor a boltok polcairól az akciós, olcsó, ám silány termékeket kapkodtuk le. De el kell jutni fizikailag is arra a szintre, hogy az ember tudja, hogy egy darab alma, vagyis egy reggeli(!) 50 Ft, és nem az egy kg 300-zal sokkolja magát. Tavaly ilyenkor én a kalóriaszámlálás kapcsán egy idő után nem azt láttam, hogy mi mennyibe kerül, hanem hogy a polcon csücsülő termék mennyi kalóriát tartalmaz.
Bármi is az út, egy biztos, neki kell rugaszkodni, és ki kell próbálni. Én is ezt teszem, beruháztam, és elsőre sokkoló volt a végösszeg, de meglátjuk, hogy hosszú távon is soknak érzem-e. Illetve ismerve magam, ha beválik, olyan nagy ívben tudom letojni, ha drága. :)

Colette írta...

De ha ide jössz majd olvasni az én tapasztalataimat, akkor az is ki fog derülni, hogy az anyagi értelemben sem drága, mert egy kicsit játszottam a kifejezéssel, de nem véletlen;-)

Colette írta...

LEGDRÁGÁBB=KINCS, ha valaki nem ismerne a "humorom".

M-ici írta...

Én nagyon elanyagiasodtam. :S Többnyire elsődleges szempont ez. A te értelmezésedben tökéletesen egy rugóra jár az agyunk. Igaz én olykor szeretek félrelépni, és ártani a testemnek, de csak mert a lelkemnek jó. :) Szóval az a legdrágább kincsem. Azt hiszem. :|

Colette írta...

Micikém, szíved joga!;-)

Marcsi írta...

Hetedik hónapja már, hogy felhagytam a hús evéssel és nem is hiányzik.
Nem mondom, hogy egyszerű volt kitalálni, hogy milyen ételek kerüljenek ezután az asztalra, de pl. a csicsóka új alapanyagként bekerült az étrendünkbe./ kilója 300 Ft és
most szándékomban áll a termesztése/. A csíráztatott magvakat is előszeretettel fogyasztjuk. Az almaecet és a méz is kihagyhatatlan,itt még említést tennék a csalánfőzelékről is mely szintén egy elfelejtett élelmiszer.
Csak támogatni tudom a törekvésedet! Hajrá!
Ha ezek után a gyógyszerszámlánk csökken, szerintem már is sokat spóroltunk.

anyahajó írta...

Sokszor igaz ugyan, hogy az egészséges ételek hozzávalói drágábbak, de arra is kell gondolni, hogy később gyógyszereken mennyit megspórol az ember. És az is igaz, hogy csomó étel annyira egyszerű és könnyen elérhető. Én mostanában vizes zabkását reggelizek aszalt gyümölccsel, hát az se drágább, mint egy pohár joghurt és ha jól fűszerezi az ember, minden nap más és finom.

Colette írta...

Ohhh, a csalán... jó hogy említed, nagyon sokat szeretnék belőle szedni idén, van egy jó kis csalános gnocchi receptem....köszi a támogatást;-)

Colette írta...

Igazad van, hogy egyben egy megelőzés is a betegségekkel szemben, de úgy alapból a napi jó közérzet már önmagában kincs, így nem kérdés mi a drága?!
Milyen jó, hogy a zabkását megemlíted. Szeretnék majd írni róla egy összefoglalót, mert nálam is a vízben főzött változat az ismertebb ( mákkal próbáltad? ), ezt az olajos magokkal dúsított, sütött változatot a granolát még csak kétszer próbáltam...