2013. február 24., vasárnap

...hogy a Béci is jóllakjon

A legkiválóbb időpont, amikor a családodat színes zöldségekhez szoktathatod a vasárnapi ebéd, ilyenkor normál esetben együtt a család. Nálunk  ma úgy alakult, hogy anyukámat is vendégül láttuk, mert nagy zöldség rajongó. Tavalyi sikeres szénhidrát mentes diétájával leadott 10 kilójából néhány hét sem kellett és már a fele visszajött , ezért sokat beszélgettünk a tapasztalatairól. Bevallása szerint a lemondással nem volt gondja, de a diéta utáni ( mikor elérte a számára kedvező testsúlyt ) időkről nem gondolkodott előre. Így azonban nem sok értelme van egyik diétának sem, ha utána a régi szokások visszatérnek és vele együtt a kilók is. Utóélete akkor lesz (szerintem ) sikeres, hatékony és maradandó, ha a legelső naptól új szokások kialakítására, örömfőzésre, rendszeres mozgásra szoktatjuk magunkat, azaz egy más szemszögből nézünk testünk működésére és táplálkozásunkra. Amit megeszünk, üzemanyag. Nyilván aktuális elgondolkodni a : AMIT ESZEL AZZÁ LESZEL mondáson, de a döntés a kezünkben van és csak mi magunk tudhatjuk, hogy mivé akarunk válni, a táplálékkal mit szeretnénk erősíteni magunkban... az ételeknek is megvan a maga  rezgése és szimbolikus tartalma. A legfontosabbnak azt tartom, hogy a diéta ideje egyfajta önképzéssel teljen, és mindenki megtalálja a számára  legnagyobb boldogságot adó és önmagát támogató rítusokat. 

Nyolc hete alakítom az új szokásaimat, megosztok veletek néhányat:

- Éhesen tudok a legjobbakat főzni, ezért vasárnap amikor a családomat akarom elkápráztatni, semmiképpen nem reggelizek, a sok zöldség pucolása közben úgy sem tudok egy-egy répafalatnak ellenállni, de minek is tenném;-)


- Abból főzök amim van, nincs görcsölés, ha nem jutok el a piacra hóakadályok, kiüresedett családi kassza miatt. A helyi boltban is akad valami friss zöldárú... és ez Győr peremkerület, magyarul falu, ahol élek. Karfiolt, kelkáposztát, póréhagymát, sárgarépát tudtam erre a hétvégére beszerezni.

- A zöldségeket nem csak ízre, hanem színre is összeválogatom, szakácskönyvet, receptet nem követek, legfeljebb, ha valaminek az elkészítése még fehér folt, akkor hívom segítségül a "szemüveges szakács" és kedvenc blogjaim recepttárát, de kivétel nélkül, mindig alakítok rajtuk, ha másért nem, biztos nincsenek pont azok az alapanyagok idehaza. Tehát amennyire lehet merjünk hagyatkozni a belső megérzéseinkre, improvizáljunk!



- Inkább több félét, de kisebb mennyiségeket készítek, benne van a pakliban, hogy valami nem jön össze, vagy a család nagy részének nem találom el az ízlését. Gusztusos kóstoló adagok legyenek az asztalon, tudjanak a családtagok kedvükre válogatni ízekből. A kis tálkák tartalma karakteresen eltérő ízvilágú, tehát nem használok  hasonló fűszereket  készítésükkor. Mindig készítek nyers, de minimálisan párolt ételeket is, fő a változatosság. 



- Készülök egy mentő étellel vagy titok tállal, amiről nem tud a család, de az általuk preferált étel van benne, mert senkire nem erőszakolnám rá a dolgaimat. Három fiú gyermek anyja lévén annyi felelősséggel tartozom, hogy nem hagyhatja el éhesen senki az asztalt. ( Favorit mentőöv kaják: töltött paprika, töltött káposzta, egy tál frissen sült csirke vagy pulyka, ezt minden családanya tudja, hogy mitől ragyog fel gyermekei arca:-) A mentőöv kaját igyekszem úgy kiválasztani, hogy az alternatívákhoz bizonyos pontokon passzoljon. Ma egy tál rántott pulyka volt a dugi menü, azért szükség volt rá, de nem nekem;-)



- Sparhelten főzök, így a melegen tartás nem okoz gondot. Mikrohullámú sütőm elfüstölt, nem hullattam könnyeket érte. Megkönnyebbültem, mikor kidobhattuk ( VÉGRE!). A főzés közbeni papírhulladékot   eltüzelem, a zöldség hulladékot komposztáljuk, de most kivételesen bezacskóztuk anyukámnak, hogy a tehénkéjük, Béci is jóllakjon:-) ( Bea becézése, nem a Béláé...) Így főzök vasárnaponként a családnak is színesen! 


6 megjegyzés:

Ábrahámné Éva írta...

Nagyon örülhet a család ennyiféle finomságnak!

Szilvi írta...

Úgy gondolom nem maradt éhesen senki.Látom van ott rántott karfiol is az egyik kedvencem, amióta kint vagyunk nem ettem.

almameter írta...

Megint csak azt tudom mondani, amit az előző bejegyzésemben is: nemcsak a varrógépnél, hanem a konyhában is profi alkotó vagy.
Egy apró észrevételt engedj meg: paprika februárban... Nem félsz attól, hogy esetleg messziről utaztatott (ne adja Isten, de növényvédő szerekkel megtömött), alacsony rezgésű terméket teszel az asztalra? Nekem is nagy kedvencem a paprika, megpróbálom megvárni (nem biztos, hogy sikerül), míg a szabad levegőn és napon érlelt, hazai tájon nőtt termést vehetek a termelőktől a kisvárosi piacon (esetleg megérik a saját termésünk).
Egyébként az ebédetek becsületére válna bármelyik felkapott reform étteremnek.
Erzsi

Colette írta...

Erről azért tudnék mesélni:-))))))))))))))), de tanítom nekik az élni és élni hagyni elvet... hogy anya nem egy rabszolga és neki is vannak elképzelései a konyhájáról, és van persze a közös konyhánk, és ez a kettő most térben és időben egybeesik!;-)

Colette írta...

Igen, igyekszem ismerős kajákat is felvonultatni az ismeretlenek mellé, azt hiszem ez egy jó taktika!

Colette írta...

Erzsi, nagyon hálás vagyok a felvetésedért, és abszolút egyet is értek vele, például paradicsoma kedvencem, de még ebben az évben nem vettem, mert hihetetlen íztelenek és nem hinném, hogy bármi jó rezgést hordoznak, de valahogy a paprikának legalább az íze jó és sok-sok receptem alapja, így ezzel kivételt tettem... nehéz télen a helyes utat kijelölni, de már várom a saját termést a kertben és a nyarat!