Valse triste

Weöres Sándor: Valse triste

Hűvös és öreg az este.
Remeg a venyige teste.
Elhull a szüreti ének.
Kuckóba bújnak a vének.
Ködben a templom dombja,
villog a torony gombja,
gyors záporok sötéten
szaladnak át a réten.
Elhull a nyári ének,
elbújnak már a vének,
hüvös az árny, az este,
csörög a cserje teste.
Az ember szíve kivásik.
Egyik nyár, akár a másik.
Mindegy, hogy rég volt vagy nem-rég.
Lyukas és fagyos az emlék.
A fákon piros láz van.
Lányok sírnak a házban.
Hol a szádról a festék?
Kékre csípik az esték.
Mindegy, hogy rég vagy nem-rég,
nem marad semmi emlék,
az ember szíve vásik,
egyik nyár, mint a másik.
Megcsörren a cserje kontya.
Kolompol az ősz kolompja.
A dér a kökényt megeste.
Hűvös és öreg az este.

... a csendben is vannak hangok...

Hoztam egy verset Mirtse Zsuzsától... mert megérintett.

A csönd, ott, messze…
- Mirtse Zsuzsa -

Vannak csöndek, messze, messze,
elnyomja csöndem, mint a csikket,
füstölgő, zajos hangjukat. 

Vannak még hangjaim, vannak, vannak.
Csöndem elnyomja a hangomat.

Zajosan keresnek, így sosem akadnak rám.
Csöndem csöndjük mellé már nem fért.
Rossz helyre horzsolódnak szavaink,
így szoktuk meg,
sebesre hallgatjuk egymást, miért.

Magad mögött zárj le majd mindent,
félbehagyott dolgod ne legyen.
Tiszta lepedő. Erre figyelj.
Az lesz az ágyad egyszer.

Ha lesz egyszer, és hol nem volt.
Már megint mesélünk, minek.

Voltak hangjaink? Nem is tudom.
Most csak csönd, csönd. Csönd.
De már a csönded,
az sem az én csöndem.

De már a csöndem,
az sem az én csöndem.

Labdarózsa

Ma van a meteorológiai tavasz első napja, 

meg egyben a szülinapom:-)

Egy kicsit sikerült töltődnöm az elmúlt héten... 

alkottam is, ha kedvem úgy kívánta:-)

Ez a hangulatbonbon Misivel való verselés

 közben született meg a fejemben,

Nemes Nagy Ágnes: Labda című költeménye alapján.

Jó a nyár, jó a tél,

jó az út, jó a szél, 

jó a labda - nézd szalad; -

jó a hold és jó a nap.

Jó a fán a labdarózsa,

mintha fényes labda volna,

jaj! még egyszer elszalad,

elgurul a fák alatt.

Elgurul a labdarózsa,

mint a hold, mint a nap,

fuss utána, elszalad,

hogyha gyorsan elkapod,

tenyeredbe markolod,

s mégse rózsa, mégse hold -

akkor mégis labda volt.

Több kép ITT található.

Vasárnapi vers: ...cím és szerző ismeretlen

MADARAT FOGTÁL,

ÉS ÉLSZ.

HA ELREPÜL, 

MEGHALSZ.

DE UGYE NEM FÉLSZ,

NEM NYÍROD LE A SZÁRNYÁT,

NEM FOGOD LE A LÁBÁT,

HANEM HAGYOD,

HOGY PIHENJEN A TENYEREDBEN,

ÉS MEGSIMOGATOD, MIELŐTT ELREPÜL!

/ egy 11 éves kislány verse/

...egy hete, a  MESEKÖZPONTBÓL hazaérve 

nyomta anyukám egy "cetlin" a kezembe:-)

VERSHÉT... hatodik verse

Reményik Sándor:

ISTENARC

Egy istenarc van eltemetve bennem,
Tán lét-előtti létem emlék-képe!
Fölibe ezer réteg tornyosul,
De érzem ezer rétegen alul,

Csak nem tudom miként került a mélybe.

Egy istenarc van eltemetve bennem,
Néha magamban látom, néha másban.
Néha állok, mint fosztott ág, szegényen,

Ha rossz órámban eltűnik egészen
Alter-egóm az örök vándorlásban.

Egy istenarc van eltemetve bennem,
A rárakódott világ-szenny alatt.

A rámrakódott világ-szenny alól,
Kihűlt csillagok hamuja alól
Akarom kibányászni magamat.

Egy istenarc van eltemetve bennem,

S most ásót, kapát, csákányt ragadok,
Testvéreim, jertek, segítsetek,
Egy kapavágást ti is tegyetek,
Mert az az arc igazán én vagyok.

Egy istenarc van eltemetve bennem:
Antik szobor, tiszta, nyugodt erő.
Nem nyugszom, amíg nem hívom elő.
S bár világ-szennye rakódott reája,
Nem nyugszom, amíg nem lesz reneszánsza.

Kovács Ákos: A Hét Paracsszó

Szeresd az Istent, teremtődet, égnek és Földnek urát. Tudd, hogy teremtmény vagy és legyél hálás, hogy itt lehetsz, szeretni mindeneket. Szíved a tömérdek szépségbe úgyis belészakad.

Ez a szeretet parancsszava.

Legyél gyenge és tűrj. Hatalmas erőd ettől növekszik. Soha ne mutasd, soha ne használd, soha ne pusztíts. Szabad vagy: emeld fel magad, emeld fel a Földet!

Ez az erő parancsszava.

Nincs megismerés. Nincs tökéletesség. De a megismerés és a tökéletesség vágya mindenkinek kötelező. Nincs találás, csak keresés van. De kutatni és tanulni kell: nyújtózni a Fény felé.

Ez a bölcsesség parancsszava.

Új és tiszta légy, minden nap: ne tűrd a bűnt és a mocskot. Számoltasd el magad. Ne emlékezz és ne felejts. Karnyújtásnyi körben felelős vagy a világért, önmagadért és önvalódért.

Ez az erény parancsszava.

Most kell élned. Most élned kell. Hited az ős-eredet gyökerén növekszik, ha hagyod. Hagyd hát. A Férfi az Istent keresse, a Nő az Istent kereső Férfit.

Ez a hit parancsszava.

Egyetlen igazság van. Nincsenek nézőpontok. Ne pazarold kiszabott idődet: tudván tudd a Teremtés törvényeit, és ne harcolj ellenük. Tanulj meg örülni korlátaidnak.

Ez az igazság parancsszava.

Szárnyalj szabadon: lázadj és élj. Keresd a szerelmet, serkentsd alkotásvágyadat. Ne félj semmitől. Menj el a szakadék széléig. Add magad, olvadj fel: teremts.

Ez a szerelem parancsszava.

A Hét Parancsszó egyetlen hanggá olvad össze: Szeress!

A kiegyenlítődés... ez a mai vers

Szepes Mária: A kiegyenlítődés

De nehéz, de nehéz, 
részeg tántorgás közben  
a pocsolyákat elkerülni. 
Szédítő, zöld mocsár 
fölött lebegve várni ott, 
ahol a végletek között 
az aranymetszet rejtett 
mérlegén egyensúly rezeg! 
De nehéz, de nehéz 
zúzott testedből lelked 
épségben kimenteni,  
ha rázúdulnak a sors 
lavina omlásának kövei! 
De nehéz, de nehéz 
a hullámhegy tetején is  
szilárdan tudni, 
hogy a szenvedő embert 
szolgálni több, 
mint tömjénben fürdő 
zsarnokok kegyét keresni! 
De nehéz, de nehéz 
reményed apadó szintjét 
fénylő hittel feltölteni, 
s a végtelen szimmetriát 
meglelni a pokolban is! 
De nehéz, de nehéz 
mindig bízni és mindig adni, 
anélkül, hogy áldozatod 
földi arannyal kifizetnék! 
De nehéz, de nehéz 
az agyaddal érezni 
s a szíveddel látni. 
Hiú sérelmeken mosolyogni 
és sajnálni azt, aki megüt! 
Ha megidézed magadban 
a csillagszelídítő bölcset, 
Ő mégis a nehezebbet  
választja a könnyű helyett. 
Belső Mestered 
jobban tudja nálad, 
hogy egyszerűbb 
megtenni a könnyűt,  
de az ijesztő erővel  
visszaüt! 
Izmaid attól nőnek, 
hogy életed súlyát önként megemeled. 
A félutat, 
amely a csodához vezet, 
akármilyen úttalan meredek, 
neked kell kitaposnod. 
E vállalkozás talán utolsó, ziháló 
lélegzeted is elkéri, 
de megéri! 
Mert a titkos középpontig, 
ahol az idő 
az időtlent metszi, 
eléd jön Isten, 
s minden terhed továbbviszi.

Ha szerda, akkor színes vers...

Kosztolányi Dezső: 

Mostan színes tintákról álmodom

Mostan színes tintákról álmodom.

Legszebb a sárga. Sok-sok levelet

e tintával írnék egy kisleánynak,

egy kisleánynak, akit szeretek.

Krikszkrakszokat, japán betűket írnék,

s egy kacskaringós, kedves madarat.

És akarok még sok másszínű tintát,

bronzot, ezüstöt, zöldet, aranyat,

és kellene még sok száz és ezer,

és kellene még aztán millió:

tréfás-lila, bor-színű, néma-szürke,

szemérmetes, szerelmes, rikitó,

és kellene szomorú-viola

és téglabarna és kék is, de halvány,

akár a színes kapuablak árnya

augusztusi délkor a kapualján.

És akarok még égő-pirosat,

vérszínűt, mint a mérges alkonyat,

és akkor írnék, mindig-mindig írnék.

Kékkel húgomnak, anyámnak arannyal:

arany-imát írnék az én anyámnak,

arany-tüzet, arany-szót, mint a hajnal.

És el nem unnám, egyre-egyre írnék

egy vén toronyba, szünes-szüntelen.

Oly boldog lennék, Istenem, de boldog.

Kiszínezném vele az életem.

VERSHÉT... keddi sorai

Weöres Sándor:

Rongyszőnyeg

/ részlet /

A nőé: mind, mely élő és halott,
úgy, amint két-kézzel megfoghatod;
a férfié: minderről egy csomó
kétes bölcsesség, nagy könyv, zagyva szó.

A férfi - akár bölcs, vagy csizmavarga -
a világot dolgokká széthabarja
s míg zúg körötte az egy-örök áram,
címkék között jár, mint egy patikában.
Hiába száll be földet és eget,
mindég a semmiségen át üget,
mert hol egység van, részeket teremt,
és névvel illeti a végtelent.
Lehet. kis-ember, lehet nagy-vezér,
alkot s rombol, de igazán nem él
s csak akkor él - vagy tán csak élni látszik -
ha nők szeméből rá élet sugárzik.

A nő: mindennel pajtás, eleven,
csak az aprózó észnek idegen.
A tétlen vizsgálótól összefagy;
mozogj és mozgasd s már királya vagy:
ő lágy sóvárgás, helyzeti erő,
oly férfit vár, kitől mozgásba jő.
Alakja, bőre hívást énekel,
minden hajlása életet lehel,
mint menny a záport, bőven osztogatva;
de hogyha bárki kétkedőn fogadja,
tovább-libeg s a legény vérig-sértve
letottyan címkéinek bűvkörébe.
Valóság, eszme, álom és mese
úgy fér hozzá, ha az ő köntöse;
mindent, mit párja bölcsességbe ránt,
ő úgy visel, mint cinkos pongyolát.
A világot, mely észnek idegenség,
bármeddig hántod: mind őnéki fátyla;
és végső, királynői díszruhája
a meztelenség. 

VERSHÉT... hét verssel

Íme a hétfői: 

Mécs László: A gyermek játszani akart

A vonat futott. A kupé-dobozok
szűkek voltak. A gyermek unatkozott.
Tavaszi csermely-életnek szűk volt a part.
A csermely áradt. A gyermek játszani akart.

A gyermek szeme tükröt keresett:
anyjára mosolygott és várt egy keveset,
az anya arc nem tükrözte vissza,
szomorú volt. A tükör nem volt tiszta.

A gyermek szeme tükröt keresett:
a bankárra mosolygott és várt egy keveset,
a bankár arca nem tükrözte vissza,
börzét böngészett. A tükör nem volt tiszta.

A gyermek szeme tükröt keresett:
egymást tükrözték a szerelmesek,
a gyermek rájuk mosolygott. Nem tükrözték vissza,
vágy fátyolozta. A tükör nem volt tiszta.

A gyermek szeme tükröt keresett:
a kalauz orcái veresek,
a gyermek rámosolygott, szürke szolga volt,
nem tükrözhette vissza. Dolga volt.

A gyermek szeme tükröt keresett:
a gyermek rám mosolygott, s arcát, a kedveset
tükröztem, mint kék tó a teli holdat
s ringattam. Valahol angyalok daloltak.

Ó, én ráérek. Nincs semmi dolgom itt a Pénzzel.
Nincs semmi dolgom a szerelmi mézzel,
sem kenyérrel. Ha megharcoltam a bűnnel a harcom;
a tükör tiszta, tiszta gyermek-arcom.

Én tükre vagyok minden mosolyoknak,
én azért élek, hogy visszamosolyogjak
virágra, lepkére, bokorra, rengetegre,
farkasra, bárányra, szivárványra, fergetegre,

fényre, holdra, csillagokra, szegényekre, gazdagokra,
szenvedésre, vidámságra, jó napokra, rossz napokra,
rózsafára, keresztfára, visszamosolyogjak mindenre,
visszamosolyogjak az Istenre.