2011. február 23., szerda

Ha szerda, akkor színes vers...

Kosztolányi Dezső: 
Mostan színes tintákról álmodom

Mostan színes tintákról álmodom.
Legszebb a sárga. Sok-sok levelet
e tintával írnék egy kisleánynak,

egy kisleánynak, akit szeretek.

Krikszkrakszokat, japán betűket írnék,
s egy kacskaringós, kedves madarat.
És akarok még sok másszínű tintát,
bronzot, ezüstöt, zöldet, aranyat,
és kellene még sok száz és ezer,
és kellene még aztán millió:
tréfás-lila, bor-színű, néma-szürke,
szemérmetes, szerelmes, rikitó,
és kellene szomorú-viola
és téglabarna és kék is, de halvány,
akár a színes kapuablak árnya
augusztusi délkor a kapualján.
És akarok még égő-pirosat,
vérszínűt, mint a mérges alkonyat,
és akkor írnék, mindig-mindig írnék.
Kékkel húgomnak, anyámnak arannyal:
arany-imát írnék az én anyámnak,
arany-tüzet, arany-szót, mint a hajnal.
És el nem unnám, egyre-egyre írnék
egy vén toronyba, szünes-szüntelen.
Oly boldog lennék, Istenem, de boldog.
Kiszínezném vele az életem.

4 megjegyzés:

csigaszabo írta...

Ez kedvenc. Meg még a Játék.
Mosolyogni kell a sok színen. Köszönöm a "reggelit".

Strugamano írta...

igen-igen!

Csilla böködéje írta...

Ez a Te versed ugye? MIntha csak Neked írták volna:-)

Boczee írta...

Pont tegnap olvastam, pedig én nagyon nagyon ritkán olvasok verset :) úgy tűnik ez üldöz.