A kiegyenlítődés... ez a mai vers

Szepes Mária: A kiegyenlítődés

De nehéz, de nehéz, 
részeg tántorgás közben  
a pocsolyákat elkerülni. 
Szédítő, zöld mocsár 
fölött lebegve várni ott, 
ahol a végletek között 
az aranymetszet rejtett 
mérlegén egyensúly rezeg! 
De nehéz, de nehéz 
zúzott testedből lelked 
épségben kimenteni,  
ha rázúdulnak a sors 
lavina omlásának kövei! 
De nehéz, de nehéz 
a hullámhegy tetején is  
szilárdan tudni, 
hogy a szenvedő embert 
szolgálni több, 
mint tömjénben fürdő 
zsarnokok kegyét keresni! 
De nehéz, de nehéz 
reményed apadó szintjét 
fénylő hittel feltölteni, 
s a végtelen szimmetriát 
meglelni a pokolban is! 
De nehéz, de nehéz 
mindig bízni és mindig adni, 
anélkül, hogy áldozatod 
földi arannyal kifizetnék! 
De nehéz, de nehéz 
az agyaddal érezni 
s a szíveddel látni. 
Hiú sérelmeken mosolyogni 
és sajnálni azt, aki megüt! 
Ha megidézed magadban 
a csillagszelídítő bölcset, 
Ő mégis a nehezebbet  
választja a könnyű helyett. 
Belső Mestered 
jobban tudja nálad, 
hogy egyszerűbb 
megtenni a könnyűt,  
de az ijesztő erővel  
visszaüt! 
Izmaid attól nőnek, 
hogy életed súlyát önként megemeled. 
A félutat, 
amely a csodához vezet, 
akármilyen úttalan meredek, 
neked kell kitaposnod. 
E vállalkozás talán utolsó, ziháló 
lélegzeted is elkéri, 
de megéri! 
Mert a titkos középpontig, 
ahol az idő 
az időtlent metszi, 
eléd jön Isten, 
s minden terhed továbbviszi.