A szomszéd kertje mindig...

...pitypangosabb. Vasárnap reggel átkuksolva a kerítés lecei között erre a bölcs megállapításra jutottam, de mivel a léc másik oldalán ott volt a kedves szomszéd teljes valóságában, rögtön alkut kötöttünk, miszerint vágyakozásom tárgya könnyen kielégíthető, kaphatok egy  maréknyi pitypang levelet  gazdag termésükből.

kép forrása

Érdeklődő vagyok Erdőkóstolásban, de tapasztalatom egyenlő a nullával. Ösztönösen mégis rátapintottam a lényegre, hogy a pitypang leveleket felhasználás előtt egy-két órát hideg vízben érdemes áztatni, ettől kissé mérséklődik a  keserű íze. Jelentem cseppet sem mérséklődött,  némi utánaolvasás után azt is megfejtettem, hogy míg a szomszéd a legjavát szerette volna adni pitypangjának,  éppen ellenkezőleg a legkisebb és legzsengébb levelek adták volna az elviselhetőség határán belüli ízt... a gyerekek ízlelőbimbóinak ismeretében:-)

Ezek után nem volt más megoldás, mint enyhén sós vízbe dobtam pár percre őket, majd hasonlatosan a spenóthoz, csalánhoz és egyéb zöld féléhez, szűrtem és apróra vágtam. Innen a recept ismerős, csalános gnocchi néven fut kedvenc szemüveges szakácsomnál és a spenótos változat  az életre kelő colette veg konyha egyik családom által is elismert kajája. A legnagyobb dicséret Bálint fiamtól érkezett, aki egy szombati napon a töltött káposzta és a spenótos gnocchi paradicsommártásban fogások közül az utóbbit választotta és mind megette. 1:0 a javamra!

A galuskák receptje erősen hajaz a túrógombócéra: 

-  fél kiló friss spenót vagy csalán

- 25 dkg túró ( az eredeti receptnél némi parmezán sajttal turbózza fel a szakács )

- 3 dkg kukoricadara ( vagy búzadara )

- 3 dkg kukoricaliszt ( vagy rétesliszt )

- 2 tojás sárgája és a fehérje habbá felverve

- olajon megfonnyasztott apróra vágott hagyma, fokhagyma

- szerecsendió, bors, só

Amíg a galuska keverék a hűtőben pihen ( 1 óra ), elkészíthető a meleg paradicsommártás, benne friss zöld fűszerekkel, mint medvehagyma, snidling, oregano, bazsalikom... Pitypangos gombócból persze csak egy féladagot mertem készíteni, de nem kellett volna ez a nagy óvatosság, ketten a férjemmel nehezen, de megosztoztunk rajta;-) 

Folyékony waldorf saláta

A zöldséGurunak egyetlen reális célja van...  több is lenne, de erre az  egyre van hiteles jogosítványa:  lelkesítő szócső, ami  konyhai kísérletekre hív, hogy változatosabb, természetesebb és egészségesebb legyen az asztalra tett étel. Nem kínál recepteket, ennek pedig azon egyszerű oka van, hogy szinte soha nem használok semmilyen mérőedényt, gondolatformán adagolom az összetevőket, kóstolok közben, úgy alakítom az ételt saját ízlésemre.  Ha mégis írok  receptet, azt utólag próbálom modellezni a kész ételből visszafelé... de ez nekem nem annyira furcsa, hogy visszafelé működöm;-)

Waldorf saláta, ezt a labdát dobtam fel. Szeretem azt a játékot, amikor felmerül egy mindenki által jól ismert étel, olyan, aminek ízvilága  mondjuk százból kilencvenkilenc embernek ismerős  és ezt az ételt olyan formán alakítjuk át, hogy annak állaga a felismerhetetlenségig megváltozzon, de az ízében az eredetihez hasonlatos legyen. Dél körül indultam a városból, ez 7 km bicózás hazáig, ahogy fogytak a kilométerek egyre éhesebb lettem.  Tekertem a bicikli pedálját, közben mozgattam agytekervényeimet. Hazaérve két variációt próbáltam ki. Az egyik egy krémleves lett, nagyjából a waldorf saláta három fő összetevőjéből: zeller, alma, dió... pici édesítő, növényi tej, citromlé, citrombors hozzáadásával. A diszítésként garantáltan vegyszer- és kipufogógáz mentes területről szedett ibolya szirmokat szórtam a tetejére.

A másik kísérletben ugyanezeket az összetevőket lereszeltem, a diót durvára vágva és megpirítva adtam a masszához, valamint zsiradék gyanánt egy evőkanál pálmazsírt adagoltam és fele-fele arányban  apró szemű zabpehellyel és zabliszttel kevertem össze ( ízlés szerint lehet édesíteni ).Vizes kézzel golyókat formáztam belőle és egy villa segítségével kicsit kilapítottam őket a tepsibe. Ezután a pogácsákat 20-25 percig sütöttem kis lángon. 

A levest legközelebb markánsabban ízesíteném... fogyasztása után hiányérzetem támadt. Ti mit tennétek bele fűszerként? Az almás-zelleres zabfalatkák viszont kitűnő ízharmónia, próbáljátok ki ti is!

Ha már nem bírod szuflával...

...jöhet egy kis szuflé. Megvan a napi kilométerem, bicajjal megyek mindenhová, a gyerekkel meg busszal és gyalog... + ráadásképpen futok. Nem szenvedek kilométerhiányban. Hazafelé tekerve Győrből,  nyomom a pedált közben fejben főzök. Mire hazaérek teljesen összeáll a menü, és a biciklin végzett előmunkálatok hatékonyabbá teszik a konyhai folyamatokat. Egy dolgot kellene már csak technikailag megoldani:  valaki  konyhakésszé tehetné a hozzávalókat, amire betolom  a kapun a kerékpárt, de maradjunk a valóság terepén;-)

Kedvenc szemüveges szakácsomtól láttam először egy cukkinis szuflét, amit tyúkállománya legelső tojásából készített. Azóta már többször kipróbáltam sikerrel. Ez nem kimondottan egy vega kaja, de a vegetáriánus szekcióba beleilleszthető... és mivel a szuflé állagát a tojás, és a belőle felvert fehérjehab adja, így nehéz is volna ezt más úton elérni.

Medvehagymáztunk vasárnap... már nem sok van a szedett mennyiségből. Nia barátnőm tudott egy rejtekhelyet a hozzájuk közel eső erdőben, nagyon óvatosan szedtük,  kiokosított, hogy egy tőn két levél nő, és akkor nem okozunk kárt, ha csak az egyiket csípjük le a tőröl, a másik marad.  Időnk volt bőven... nekem szokás szerint a szám gyorsabban járt, mint a kezem, de azt hiszem minden tekintetben körültekintők voltunk és nem irtottuk ki, sem taroltuk le az aljnövényzetet.

A szuflé, azaz felfújt medvehagymás szellemben készült, felhasználva némi karfiolt, pálmazsírt, rizstejet, kukoricalisztet, fűszereket és két szem  házi tojást. Jahhh, a színe nem pusztán a házi tojástól ilyen sárga, kurkumával rásegítettem egy kicsit... mert nem csak étvágyjavító hatása van ennek a fűszernek, hanem hangulatjavító is. Az elkészítés hagyományos módját itt találjátok, nem tettem vele mást, mint a tejterméket, lisztet megreformáltam, de ki-ki kedve szerint kísérletezhet vele, szerintem elrontani nem lehet, legfeljebb nem jön fel olyan szép púposra, mint némelyik ételfotón, vagy csak előbb fotózták, mint hogy összecsoffadt, ahogy az enyém is tette kihűlés közben. Mindez azonban pusztán esztétika, az íz élvezetét nem befolyásolja.

Sültek a sütőben a puffancsok, amikor csöngettek... Nia állt a kapuban,  ( nem volt megbeszélve ) a medvevadászaton a kocsijában felejtettük a fapuskánkat;-) Minden jó, ha a vége jó... együtt szedtük, együtt is ettük a medvehagymát. Jó étvágyat!

G pont?

Élvezetek a konyhában...  egy új G pont születése, írja Judit barátnőm és azt hiszem nem áll messze az igazságtól:-) ZöldséGuru valóban egy kéjenc, aki sorra halmozza az élvezeteket. Perverz módon vonzódik minden színes zöldséghez. Az ételek állagában is jöhet bármi:  lágyan- selymesen- krémesen vonzó mellé kemény- roppanós- rágcsálnivaló. Ez a grissini - nevezhetjük ropogós rudacskának-   pikáns zöldborsó krémbe mártogatva, tunkolva maga a gyönyör, kérem:-) Aki nem hiszi, próbálja ki!

Végre tavasz, remélem nem kiabálom el! A kertben még semmi érdemleges nem történt a részünkről, most kezdjük a zsebkendőnyi szegletünk művelését, aztán a nyáron pályázhatunk majd a "kicsi kert, sok zöldség"címre. A tavalyi zöldborsó, újhagyma, sárgarépa, paprika, paradicsom, uborka termésünk sikerén felbuzdulva ugyanis lesznek újabb próbálkozásaink... Az évelő petrezselyem és a metélőhagyma csodásan zöldellik, szinte nincs nap, mikor ne hoznék belőlük a konyhába egy maréknyit, mint ahogy látszik, a grissini tésztájába is aprítottam a snidlingből jócskán. 

Grissini készült 20 dkg teljes kiőrlésű tönkölybúzalisztből, két-három evőkanál olvasztott pálmazsír, valamint fűszerek ( kömény, só, bazsalikom ) hozzáadásával és az apróra vágott metélőhagymával. Fél kocka ( 2.5 dkg ) élesztőt langyos vízben felfuttattam, mindezekből tésztát dagasztottam, majd fél óra kelesztés után centi vastag rudacskákat formáztam, jó hosszúakat, ha lehet.

Míg sülnek a sütőben a ropogós rudak, addig egy kanálnyi pálmazsíron megfonnyasztok egy vöröshagymát ( rendszerint póréhagymát használok helyette, valahogy szelídebb íze van ), és rádobom a fagyasztott borsót párolódni. Mikor a borsó megpuhult, összeturmixolom az egészet sűrű krémmé. Adok hozzá fűszereket a són, borson kívül koriandert szinte kötelezően és ha van kéznél egy pár szem friss menta levél, az nagyon pikánssá teszi. Egy gyors tányér diszítés póréhagyma karikákkal és friss paradicsommal, aztán kezdődhet a gyönyörfokozó mártogatósdi. Ennél egyszerűbb kaja tán nincs is, de most, hogy a képekre nézek: - milyen sokszor eszem a zöld-piros színkombót? Nahát?!

zöldséGuru...

... ahol a konyha is színes és kerek. Receptek képekkel továbbra is itt a colettecolor blogon olvashatók...aztán majd idővel minden a helyére kerül. Sok szeretettel várlak benneteket!

zöldséGuru

...van úgy, hogy minket választanak...

Szervezünk egy osztálytalálkozót, jubileumit. Huszonöt éve érettségiztünk, ennek apropóján megyünk hamarosan  két napos kirándulásra, mint ahogy annak előtte is tettük. Bérelünk egy buszt, reggel felülünk rá... és újra tizennyolc évesek leszünk igaz csak két napig. Aztán hazamegyünk és az élet megy tovább, de az élmények velünk lesznek. Honnét jött ez most elő? Az egyik szervező srác mikor szállás ügyben tettünk egy körutat a Balaton-felvidéken azt találta mondani, hogy ugyan nézegetünk, szaglászunk, hol lenne nekünk a legjobb, de úgy se mi választunk, hanem minket választanak. Ez a gondolat sor azóta sem tud kimenni a fejemből: ...MINKET VÁLASZTANAK... kicsit olyan determináltnak, sorsszerűnek tűnik. 

Ugyanez történt velünk az iskolaválasztással kapcsolatosan. Misit tavaly nem engedtem iskolába, mert elképzelésem sem volt arról, hogy hová iratkozzunk  be. Adtam magunknak egy évet, bár tudtam,  a kérdésben egy év elmúltával sem fogok tudni szilárd állást foglalni, de majd az idő megoldja alapon toltam nyitottan magam előtt. A válasz pedig megérkezett. Még szeptemberben elkezdtünk járni  zeneovi foglalkozásokra, ami fél évvel később egy meghallgatásban végződött, ahol Misit muzikálisnak találták. És tegnap beiratkoztunk,  Bartókos kisdiákok leszünk. Hihetetlen hogyan oldódott meg a kérdés anélkül, hogy különösebb erőt fektettünk volna beléje. Persze a bizalom és a remény a részemről mindvégig jelen volt,  csakis a jó megoldás jöhet velünk szembe.

Kinéztem egy hete az okmányiroda nyitva tartását, és mivel Misim pár napra szabadságolta magát az oviból, gondoltam vonatozunk egyet, elmegyünk diákigazolványt intézni. Délben nyit a hivatal, úgy emlékeztem egy óra tájékán megy  vonat Győrbe, de mostanában nem járok vele, így  nem tudhattam, hogy azóta húsz perccel korábbra tették indulását, mondhatom lekéstük. Ahogy bandukoltunk haza, terveztük a B variánst, hogyan jutunk be mindezek ellenére a hivatalba:... következő vonat?... busz?... alkalmi taxi ?... pár hétig ugyanis  próbálgatjuk az autómentes család működőképességét avagy működésképtelenségét. Ha már hazamentünk, gondoltam felhívom a hivatalt, biztos, ami biztos... egy kedves női hang közölte mondandója végén, ma ne menjünk,  hiszen minden hírportál ettől hangos, zárva tart az egész ország területén az összes okmányiroda. Mit tehetek, egyoldalú az érdeklődésem, kizárólag kreatív híreket engedek magamhoz, effajta hivatalos közlemények nem jutnak át a szűrőmön;-) 

Mindenesetre felszabadult egy perc leforgása alatt a délutánunk, csalogatóan sütött a tavaszi nap, hamarosan  már a Világosvár tetején hasaltunk a fűben, piros bodobácsokat keresgélve sárga és lila virágok között, közben azon mélázva... mi választunk vagy a dolgok tényleg minket választanak?

Bemutatkozom sokadszor...

... de sosem tudhatod, mikor mondok valami újat;-) Riport az ÉkSzertartás blogjában, a nyereményjáték pedig a MADEWITHLOVE facebook oldalán.

Köszönet az együttműködésért!

Diós croissan

A hétvége mindig sütési- főzési nagyüzem. Pár hónapja, mikortól a veg colette kísérletek folynak, duplán is az. Mit tehet egy anya, amikor már sokadszor hangzik el a kérdés: - Akkor most már többé nem sütsz nekünk csokis croissant? Megnyugtató mosollyal az arcomon válaszolok: -De sütök:-)... aztán vasárnap reggel  hatkor kidob az ágy, irány a konyhába begyújtani a sparheltbe és dagasztani a tésztát, hogy a család a croissan illatára ébredhessen. Jött egy hirtelen gondolat, miért is ne próbálnám átváltani egészségesebb alkotórészekre az összetevőket, így aztán két keverőtálban kezdtem a munkálatokat, az egyikbe mentek az eredeti recept szerinti alkotók, a másikba fehér liszt helyett teljes kiőrlésű tönkölybúza liszt, az olaj helyett pálmazsírt olvasztottam,  kihagytam az egy tojást is, gondoltam, az meg már minek akkor bele. Tehéntej helyett rizstejben futtattam az élesztőt, igen mézzel... mert olyan vagány vega vagyok, aki még mindig mézet választ a nyírfacukor helyett, főképpen ha a mézhez bartell üzlet révén jutott ... nyirfa cukorra meg még nem érkezett senkitől ajánlat...;-) 

A diós tölteléket egyszerűen elintéztem, az olvasztott pálmazsírthoz kevertem némi mézet, ezzel kentem meg  a tésztát a receptben szereplő cukros margarin helyett. Utána pedig darált dióval vastagon meghintettem, amiből látszik, a diót sem vetem meg... ugyan eddig a mákról többet írtam.

A csokist le sem fényképeztem, minek, már láttatok olyat... viszont a diósról egy egész fotó sorozat készült. Szeretem ezt a naturális színkombót, ami úgy általában a reform sütikre jellemző, nem is tudom, olyan szép aranybarna minden anélkül, hogy tojással kenegetném a tetejét. Van kedve valakinek kipróbálni? Esetleg megkostólni? Tudjátok, hogy hamarosan lesz rá lehetőség!? Közeledik a május 18... a restaurant day:-)))

maMut gyár

Munka is van, nem is kevés. Szó annál kevesebb róla. Pedig nem érdektelen. Izgalmas, kihívásokkal teli, kevés időm van elemezgetni a történéseket, mindenesetre a játsziterem korlátjainak áthelyezése határozottan frissítőleg hatott a munkámra. Éppen egy naptári éve annak, hogy átrendeztem néhány kifejezéssel a (v)iszonyomat. Hogy maradhasson valami homály is körülöttem, az olvasóra bízom eme szavak megfejtését, amikkel nekem "bajom" volt.  Először rácsok mögé dugtam őket, majd a rácsokat befüggönyöztem, hogy ne is lássam márketing és társait... majd baráti beszélgetések és önmagam marcangolása rádöbbentettek a megoldás mégis  a legnagyobb ellenállás irányában keresendő. Ha viszolyogsz a szatyor szótól,  akkor hívhatod a termékedet - mert innentől  nem csak alkotásaim vannak-  maMutnak,  a lényeg, hogy megcsináld a nem létező álmaid legjobb szatyorját, kicsit nagyravágyóbban fogalmazva a "szatyrok királynőjét",  felülmúlva önmagad képzeletét!;-) Ez ám az igazi kihívás! 

Így született ez a sokoldalú, nagy teherbírású, praktikus, de egyben nagyon színes univerzális szatyor, ami a mindennapok sűrűjében egy fiatal kismamától, a munkába járó dolgozó nőig mindenkinek jó szolgálatot tehet...és tesz is. Egy éves a maMut. Idén családot szeretne, a tervezőasztalon pedig sorra  alakulnak a kiegészítő családtagok... a fotókon jó pár bemutatkozik.

Told meg egy arasszal

Anyahajó által létrehozott FB freeform horgolós csoporthoz  nagy lelkesen csatlakoztam év elején... de akkor még nem volt sejtésem a rendkívüli pörgős évkezdetről. Az elmúlt három hónapban az életem leginkább a dinamikáról szólt, pihenő időmet is aktív tevékenységekkel töltöttem, kevés időm maradt ücsörgős kikapcsolódásra. Ha mégis egy  darab freeform horgolásába kezdtem, az utána ment a sarokba/kosárba, sem összekapcsolni, sem továbbgondolni nem volt késztetésem... de megkockáztatom azt is, hiányzott a tavasz illata a levegőből... hiába volt témaként meglebegtetve, oly távolinak és elérhetetlennek tűnt, nem jött az ujjaim alá.

Ez a mostani hétvége sem hozott áttörést időjárásilag... úgy látszik beköszöntött az örök tél... legalábbis itt a nyugati határvidéken, hóeséssel tarkítva, berzenkedő hideg. A freeformos projekt  kosarába még az év elején bedobtam a fonalak mellé egy pólót, amiből kivan  derekam, hasam... nem túl előnyös, na. Gondoltam megtoldom egy arasszal. És lám a végén találtam a befejezetlen kísérletek között egy bross kezdeményt, ami éppen illett rá színben. Már csak egyetlen kívánságom van,  legyen  napsugaras jó idő, szeretném végre hordani!