Telihold anyu

Erős bennem a holdi tevékenység - még ilyen szépen nem fejeztem ki azt hiszem a hízásra hajlamom. De azt mondom nektek, aki meg tud hízni, az képes az ellenkezőjére is. Most találtam rá a fényképek között erre az albumra, benne közel ötven telihold anyu  fotóval, amit a nyáron kölcsönbe kapott canon tükörreflexes géppel csattogtatott a középsőm.  Felvonult az egész Juhász család a Világos vár tetejére, és mindenkiről készült egy portfolió;-) Most hangosan nevetek, a képeken is, nagy ám a szám, most már merem magam mutogatni,  magamutogatni, de nem baj, szörnyedjetek ti is velem. Kiteltem a tavalyi év végére, még a karácsonyi menü lerakódását képzeld hozzá a képekhez és teljes volt a magamba roskadás. Majd jövök az új külsőmmel, hamarosan.... pár kiló még hiányzik, de a nagyja már a múlté;-)

Tavaszi szellőztetés

Tavasz közeleg, megújulás, nagytakarítás. Tavaly az alkotó műhelyemen volt a sor, oda engedtem be a fényt, a remény zöldjét festettem a falakra,  ruhás korszakom relikviáit kitelepítettem a garázsba. Friss levegő tud beáramlani, és ha új szelek fújnak, betalálnak az ablakrésen is. Nem írtam róla, nem volt kiáradásom ebben az irányban és nem éreztem kényszert sem, hogy írnom kellene. Úgy látom, idén  az "északi szél" a konyhámat érte utol, egyben ajtaját előttetek is kitártam. A helység kiválasztásában semmi tudatosság nem volt, figyelem az apró jeleket és arra mozdulok, amerre hívást érzek. Felénk ezt úgy hívják, hogy a kreatív élettér kibővítése, kerítések áthelyezése, korlátok lebontása, de tőlem egész nyugodtam hívhatod profilváltásnak, attól ez még nem lesz az. Mikor egy hétköznapi tevékenységre kezdesz más szemmel nézni, nem azonosulsz a beléd nevelt  megcsontosodott ( öregedési ) folyamatokkal, hanem előhívod magadból a gyermeki kiváncsiságot, az örök mozgó, nyughatatlan ifjút. Mindenkiben benne van, csak sztereotip kifogások klauzúrájában vergődik. Szabadíts ki, én sem teszek mást. Elég, ha  kinyitod az ajtót ablakot, valami biztosan történni fog.

kép forrása az internet

Kinek mi a drága?

Nekem az életem. Lehet hogy nagyon önzőnek tűnik elsőre, de tedd a szívedre a kezed, neked mi a legdrágább? No akkor nem kell sokat írnom arról hogy melyikünk reggelije a drágább ugye? Mindenkinek a sajátja a legdrágább, értsd alatta  szeme fénye. 

Komolyra fordítva, tényleg tervbe volt véve, hogy vezetek róla egy kimutatást,  mi mennyibe kerül a vega kísérleti konyhába és  hol van az ésszerűség határa a bevásárláskor, és hol kezdődik a flanc, ami tőlem nagyon messze áll. Tapasztalom ( sajnos ), nagyon sok oldal/honlap, aki az egészséges táplálkozást hirdeti, egy elérhetetlenségi szintre emeli az ételeket a beléjük tett alapanyagok sokaságával és értelmetlen variálásával. Ez az egész nem szabadna hogy erről szóljon, hogy emberek úgy érezhessék bármiből kimaradnak, ha nincs kellő anyagi támogatottságuk hozzá. A másik oldalon rekedteknek viszont szakítani szükséges azzal az elvvel, hogy a " szegénység egyenlő az igénytelenséggel!

Ma elkezdtem írni, hogy mi mennyi. Remélem hasznos lesz és kérlek ti is osszátok meg praktikus tapasztalataitokat, segítve ezzel egymást. Kilencedik hete vagánykodom a vegánsággal, de még reform bolt küszöbét nem léptem át, bár igen kívánatos lett volna ez az inspiráló élmény, de egyszerűen nem ment. És ma reggel sem kellett elszaladni a szupermarketba egy liter rizstejért és egy liter 100%-os apple juise-ért, almás rizspudingot turmixolni belőle, ez nem pénz és bevásárlóközpont közelségének kérdése. 

Almás puding: egy tölcséres turmixba beleteszel egy fél feldarabolt almát, két evőkanál főtt rizst, ízlés szerint mézet ( tőlem nyírfacukrot is használhatsz, ami jól esik ), fahéjat (sokat), egy csipet koriandert, pár csepp citromlevet. Mindezt annyi vízzel turmixolod össze, hogy egy krémes állagot kapj. Ismerős a kaja? Ilyet készítettél a gyerekeidnek is, mikor babák voltak, bébipempő;-) Az alma másik felét felkockázva rápúpozod a krémre, megszórod a most trendi mézes, szezámos saját készítésű granolával, amiről majd írok egy másik posztot, mert nekem is újdonság a cucc, akkor jött ugyanis divatba, mikor éppen nem voltam vegán. 

Na mennyibe került a reggeli? Egy alma mondjuk 50 Ft, legyünk nagyvonalúak, és a két evőkanál rizs, na ezt nem tudom számszerűsíteni... nálam a méz itthon léte nem luxus, hanem alap. Fűszerek? Azok is vannak egy valamire való háztartásban. Neked mennyibe volt a reggelid? Ha az enyémnél olcsóbba, akkor vagy nem reggeliztél, vagy kérlek osszd meg velünk is a receptet, hasznos lehet! És az egészben tudod ami a legdrágább, hogy magam készítettem.

...hogy a Béci is jóllakjon

A legkiválóbb időpont, amikor a családodat színes zöldségekhez szoktathatod a vasárnapi ebéd, ilyenkor normál esetben együtt a család. Nálunk  ma úgy alakult, hogy anyukámat is vendégül láttuk, mert nagy zöldség rajongó. Tavalyi sikeres szénhidrát mentes diétájával leadott 10 kilójából néhány hét sem kellett és már a fele visszajött , ezért sokat beszélgettünk a tapasztalatairól. Bevallása szerint a lemondással nem volt gondja, de a diéta utáni ( mikor elérte a számára kedvező testsúlyt ) időkről nem gondolkodott előre. Így azonban nem sok értelme van egyik diétának sem, ha utána a régi szokások visszatérnek és vele együtt a kilók is. Utóélete akkor lesz (szerintem ) sikeres, hatékony és maradandó, ha a legelső naptól új szokások kialakítására, örömfőzésre, rendszeres mozgásra szoktatjuk magunkat, azaz egy más szemszögből nézünk testünk működésére és táplálkozásunkra. Amit megeszünk, üzemanyag. Nyilván aktuális elgondolkodni a : AMIT ESZEL AZZÁ LESZEL mondáson, de a döntés a kezünkben van és csak mi magunk tudhatjuk, hogy mivé akarunk válni, a táplálékkal mit szeretnénk erősíteni magunkban... az ételeknek is megvan a maga  rezgése és szimbolikus tartalma. A legfontosabbnak azt tartom, hogy a diéta ideje egyfajta önképzéssel teljen, és mindenki megtalálja a számára  legnagyobb boldogságot adó és önmagát támogató rítusokat. 

Nyolc hete alakítom az új szokásaimat, megosztok veletek néhányat:

- Éhesen tudok a legjobbakat főzni, ezért vasárnap amikor a családomat akarom elkápráztatni, semmiképpen nem reggelizek, a sok zöldség pucolása közben úgy sem tudok egy-egy répafalatnak ellenállni, de minek is tenném;-)

- Abból főzök amim van, nincs görcsölés, ha nem jutok el a piacra hóakadályok, kiüresedett családi kassza miatt. A helyi boltban is akad valami friss zöldárú... és ez Győr peremkerület, magyarul falu, ahol élek. Karfiolt, kelkáposztát, póréhagymát, sárgarépát tudtam erre a hétvégére beszerezni.

- A zöldségeket nem csak ízre, hanem színre is összeválogatom, szakácskönyvet, receptet nem követek, legfeljebb, ha valaminek az elkészítése még fehér folt, akkor hívom segítségül a "szemüveges szakács" és kedvenc blogjaim recepttárát, de kivétel nélkül, mindig alakítok rajtuk, ha másért nem, biztos nincsenek pont azok az alapanyagok idehaza. Tehát amennyire lehet merjünk hagyatkozni a belső megérzéseinkre, improvizáljunk!

- Inkább több félét, de kisebb mennyiségeket készítek, benne van a pakliban, hogy valami nem jön össze, vagy a család nagy részének nem találom el az ízlését. Gusztusos kóstoló adagok legyenek az asztalon, tudjanak a családtagok kedvükre válogatni ízekből. A kis tálkák tartalma karakteresen eltérő ízvilágú, tehát nem használok  hasonló fűszereket  készítésükkor. Mindig készítek nyers, de minimálisan párolt ételeket is, fő a változatosság. 

- Készülök egy mentő étellel vagy titok tállal, amiről nem tud a család, de az általuk preferált étel van benne, mert senkire nem erőszakolnám rá a dolgaimat. Három fiú gyermek anyja lévén annyi felelősséggel tartozom, hogy nem hagyhatja el éhesen senki az asztalt. ( Favorit mentőöv kaják: töltött paprika, töltött káposzta, egy tál frissen sült csirke vagy pulyka, ezt minden családanya tudja, hogy mitől ragyog fel gyermekei arca:-) A mentőöv kaját igyekszem úgy kiválasztani, hogy az alternatívákhoz bizonyos pontokon passzoljon. Ma egy tál rántott pulyka volt a dugi menü, azért szükség volt rá, de nem nekem;-)

- Sparhelten főzök, így a melegen tartás nem okoz gondot. Mikrohullámú sütőm elfüstölt, nem hullattam könnyeket érte. Megkönnyebbültem, mikor kidobhattuk ( VÉGRE!). A főzés közbeni papírhulladékot   eltüzelem, a zöldség hulladékot komposztáljuk, de most kivételesen bezacskóztuk anyukámnak, hogy a tehénkéjük, Béci is jóllakjon:-) ( Bea becézése, nem a Béláé...) Így főzök vasárnaponként a családnak is színesen! 

Olasz, magyar, indiai összefonódás

Kísérleti konyha zajlik, van egy irány ami nagyon izgat a színes és ízes tészták, pizza tészták... tudjátok minden ami színes és kerek.  Bevallom magam is szeretem őket, lemondani róluk nagyobb fájdalom lenne mint ahogy kávéról, cukorról, édességekről lemondtam játszi könnyedséggel és ha a rendszeres mozgás útját el nem hagyom ( most rajta vagyok nagyon ), akkor meg is ehetem őket, és a családom sem fog otthonról elkergetni éheztetés vádjával;-) Keresem azokat a találkozási pontokat, ahol az ízlésem és a négy fiú ízlése összeér, és bizony ez mindenképpen valahol a tésztafélék családjában keresendő. A sokat emlegetett  krumplistésztát,  azt nem szeretném többé a tányérunkon látni, nálam az ehhez hasonlatos kombinációk a főbűnös kategóriába sorolandók. A pizzával viszont terveim vannak, és kezd alakulni egy egészen szimpatikus vonal ( pár próbálkozáson túl vagyok ), amikor nem a klasszikus feltétek kerülnek az alapra, és nem is a szokványos elrendezésben. A pizza tésztán igazából eddig nem sokat változtattam, ahogy a nagy könyvben meg van írva, úgy gyúrtam rutin szerűen legfeljebb a lisztet cseréltem ki teljes kiőrlésű tönköly lisztre, olykor az apró lépések is díjazandók. Tudom, hogy sokaknak sajt  nélkül a pizza, az már nem is nevezhető talán annak, de maradnék ennél a populáris elnevezésnél, még ha a sajtot le is hagyom róla, mert a családom figyelmét ilyen kegyes hazugságokkal  el lehet terelni és ha azt mondom nekik, hogy pizza lesz, akkor bármilyen formában tálalom, mindenki örül, legfeljebb kicsit furcsa ábrázatot vág elsőre.

Tehát színes tészta. Elsőnek a pirosat próbáltam cékla levével , itt leginkább a színre gyúrtam és az ízen nem változtattam, maradt a kömény, só, bazsalikom, oregáno elegye. Lévén Valentin -nap közelgett, apró szív alakú szendvicsek lettek belőle, a pír pedig mindenkit elkápráztatott. A kisfiam használja mindenre ezt a kifejezést: "-Anya ez káprázatos lett!"  Megdicséri, még azt is, amit meg sem kóstol. Igazi gavallér Mihály vére van, rászolgál a nevére;-) Édes, nem?  

Miért is ne akkor jött rám az újabb színezés, amikor totális kongó ürességet találtam a hűtőben ( gyakori így péntek délutánra ). Azért a fagyasztóban volt még sok petrezselyem, milyen unalmas, mondhatod rá. Életem legjobb petrezselyem pestója lett belőle. Sajtot kihagytam, de sajnálom, hogy nem olvastam el előbb ezt a receptet,  a dióval jól hangzik a zöld levél. Az egyik tésztába ezt gyúrtam, maradt az olaszos fűszerezés...

Volt kis tálkányi maradék a kedvenc pritaminpaprikás krémből, egy másik adag tésztát ezzel dagasztottam be, őt magyaros jelzővel illettem, és biztató lazacos színe lett. Ezzel sem volt senkinek gondja.

A harmadik, a szívemnek kedves indiai kömény-kurkuma-koriander íz- és színvilág, egy csodálatos meleg sárga tónus, ezt tudom az otthoniakkal legkevésbé megetetni. 

Most a tésztákból nem pizzát sütöttem (de lesz ezirányú folytatás ), eszembe jutott egy trükkös fordulat, hogyan szoktassam őket az új ízekhez, fonatokkal leptem meg őket, kivettem kezükből a választás  lehetőségét. Eszi vagy nem eszi? Más kérdés nem maradt;-) Így aztán tolták befelé az olasz, magyar, indiai összefonódást... 

Egy nap, amikor bárki nyithat éttermet

Az a helyzet, nagyon sok az információ körülöttünk, sokszor az sem talál meg bennünket, ami a legközelebb áll hozzánk. Így voltam a RESTAURANT DAY-jel, aminek hallatán  üzemelő éttermek valamifajta világnapjára gondoltam, és meg merem kockáztatni, az elnevezés egyáltalán nem illik a megmozdulás szelleméhez, de ez csak egy vélemény. Felugrott pár infó valamelyik blogban -  napok elteltével, már meg sem találom -, a facebook játszitéren is mondatok, hogy vasárnap nem kell főzni, de csak legyintettem, hogy ugyan már, kinek nem kell? Budapesti szingli gasztro bloggereknek? Fülön csíptem egyben az előítéletem is, még mindig van ilyen, de aránylag gyors reakcióidővel kezelem. Így aztán hétfőn a rendezvény másnapján esett le a húsz fillér, hogy akár ott lehettem volna bármelyik helyszínen, megkóstolhattam volna mások ízeit, Csipsz Parádénál, Édesség Laborban, Mazsola Kantinban párat említve a teljesség igénye nélkül... ha az a VOLNA  ne lett volna;-) Lemaradtam, de nem végérvényesen, a világméretű megmozdulás évente négyszer van, a következő időpont egy nagyon vonzó és szívet melengető hónap  vasárnapján lesz, május 18-án. Ohhh, nem csak beírtam a naptárba, hanem nagyjából most ekörül forog minden gondolatom, mert jelentem Győr is csatlakozik a kezdeményezéshez, közelebbi helyszínt: Győr-Ménfőcsanak, az "éttermem" neve még egy darabig titok, de nagyon sok barátomat szeretném majd vendégül látni! Éljen a vidék, éljen ez a kreatív gasztro játék, ahol álmaink egy-egy napra életre kelnek, mert ez egy olyan nap, amikor bárki nyithat éttermet. Azért tartom fontosnak ezt a kezdeményezést, mert a benne résztvevőket abban támogatja, hogy ne adják fel álmaikat, építkezzenek abból amijük van... az pedig hihetetlen inspiráló, hogy a világháló segítségével bekukucskálhatsz a megvalósult elképzelésekbe. Azt látom, hogy néhányaknak nem jelent többet mint egy jó buli, vannak azonban egészen profi, kitalált, megtervezett, arculattal rendelkező helyek, amikben csak bízni tudok,  hamarosan az év 365 napján nyitva találjuk éttermük ajtaját. 

Ti nyomon követtétek az eseményeket? 

Mazsola Kantin Budapest 

fotók forrása

Kapóra jött

Ez a cipzáras zseb téma sem hozta lázba az alkotó lányokat, asszonyokat... még nem. Éppen úgy mint ahogy kedvenc szemüveges szakácsom mondotta, hogy ha a gyerek azt mondja valamire: nem szereti, az pusztán annyit jelent, még nem;-) Kikészítettem egy farmerszoknyámat, felhasogatni, bevágott zipzáros zsebet fabrikálni rá, ott lógott már pár napja a szék támláján. És ekkor hozza a gyerek a kedvenc nadrágját: kiszakadt. Nem baj fiam!

Kérdezem tőle, ha van egy jó ötletem és megcsinálom, akkor fogja-e még viselni, de a válasz elég határozott.

Nézegetem a nadrágot, mert amióta a "Fogyó hold" színdarabban játszunk a barátnőimmel, a már nincs egy ruhám és még nincs egy göncöm átmeneti zónában tartok. Kapóra jön a nadrág, letolom a kinyúltat, magamra rángatom ezt a csőnacit... és ha bevágom rá azt a bizonyos cipzárt, akkor lesz mit felhúznom jövő héttől és a közönségnek is megjöhet a kedve hasonlatos megsérült, lebetegedett kedvencek javításához. 

Nekem tetszik a végeredmény, azon gondolkodom, hogy kell-e a másik szárára is egy asszimetrikusan eltolva. Szerintetek?

A következő textiles alkotónapról ITT olvashattok és február 18. hétfőig várom a jelentkezőket, a colette.color@gmail.com címre. 

Bálint nap

Ahogy közeledik  az amerikanizálódott őrület napja, a Valentin-nap, kifejezetten örülök neki, hogy az ünnep nem vész el nálunk, csak átalakul... jelen esetben hús-vér Bálint fiam névnapjává. Lesz szívecskés menü... ünneplés...  de mikor is nőtt meg ekkorára ez a gyerek?

Na ne mááár!

Még egy kicsit cifráztam is, mikor reggel kinéztem az ablakon, szakadt a hó ( ismét ). A szobából kifelé nézve részemről tök mindegy, hogy esik-e  vagy nem, de valahogy mostanában éppen azokra a napokra osztják odafenntről a legrosszabb időjárási lapokat, amikor egész napos autós ügyintézés van a naptáramba írva. Múltkor dacolva mindennel el is indultam és mint egy hős véghezvittem az előre tervezett programot, de ma reggel ennek ismétléséhez csepp erőt sem éreztem magamban. Itthon maradtam, de az elúszott program helyett nem volt B terv, így pár órába telt, mire kezdtem feltalálni magam... az út a konyhán keresztül vezetett. Duruzsolt a sparhelt, ami nem ( csak! )egyféle romantikus feeling miatt került a konyhánkba, sokkal inkább praktikus okokból, ez a fűtőberendezés is egyben. Magyaráznom talán nem szükséges, hogy itt vidéken a legkisebb lehetőséget is megragadja az ember fia/lánya, hogy lecsatlakozzon a gázművekről. Néhány éve egy kályhával indítottuk a leválást, tavaly ősszel a sparhelt vásárlása volt második lépésünk. Nem bántuk meg. Jó döntés volt. Reggel begyújtunk a sparheltbe, utána elkerülhetetlen, hogy ne kezdjek valamit sütni-főzni. Takaréktűzhely, ami akkor tölti be a szerepét, ha valóban élünk takarékos ajánlatával, azt kínálja: meleget adok de egyben süthetsz főzhetsz rajtam kedvedre. Formálja a szemléletemet, tanít takarékoskodni... ezt szeretem benne a legjobban. 

Ott találtam magam a hívogató tűzhely mellett, először feldobtam egy kis adag kuszkuszt, aminek főzéséhez a vas platni kiváló, de ugyanígy imádok rajta rizst és zabkását készíteni, mert a gázon volt, hogy elégettem, ez a sparheltnél elő nem fordult velem. Készítettem még pikáns cukkinis gombás ragut nagyjából tíz perc alatt. Egy kevés olajra póréhagymát és fokhagymát dobok a wokba, majd jöhet rá a felszeletelt gomba, egy szelet közepesen erős zöld paprika és pritaminpaprika apró kockákra vágva. Fűszernek himalája sót használok, szinte minden ételhez őrölt köményt és a legújabb felfedezésem a citrombors...újdonság ereje, most mindenbe ezt teszek;-) A cukkinit már csak akkor kevertem hozzá, amikor félrehúztam a tűzhelyen, maradjon valami roppanós is benne. Nagyon várom a nyarat, amikor  reményeim szerint nem fogom kívánni a meleg ételt, de ezekben a hidegekben egy ilyen fűszeres ragu lélekmelegítő is egyben. 

Az étkezéseimnél elmaradhatatlan a nyers saláta, most egy kisebb sárgarépát és egy darab paszternákot reszeltem le nagy lyukú reszelőn, apróra vágott petrezselyemmel. A pirított szotyi sós ételek mellé alap, nem kell belőle sokat enni, de egy maréknyi elég ahhoz hogy rágásra ösztönözzön. Az utolsó tálkában nagy kedvencem, már egyszer közzétettem a receptet, azóta kímélőbb készítési módot találtam ki, már csak a benne lévő hagymát pirítom le, és az összeturmixolt krémet nem főzöm fel mégegyszer. Értelemszerűen a sürítő anyagot ( zabpehely vagy zabliszt ) kihagyom belőle, a többi változatlan. Nagyjából mindig így rakom össze a főétkezést: gabona, főt/nyers zöldséggel és olajosmagokkal. Nekem ez jön be, a szervezetem ezt igényli, és roppant jól érzem magam tőle, órákig biztosítja az energiát. Kívánhatnék ennél többet egy ételtől?

Cipzáros zseb fortélyok

Részletekről itt olvashatsz!

Színek és ízek...

... avagy  érzékelés palettám kibővítése. Amíg összeszedem az idevágó gondolataimat, addig pár kép a kísérleti konyha és a legújabb alkotásaim összefonódásáról. Te milyen kapcsolatot vélsz felfedezni köztük?

Párhuzam

Szeretem ezt az időszakot, rohamosan közelít a tavasz, vele a holi és a születésnapom, ez nálam az éves  bioritmus hullámom (felső)szélsőértéke. Robbanékonyan élem, amíg várakoztat visszaszámolok, centit vágok... teljesen ostobaság az egész, de március másodikán minden évben újraszületek/újjászületek. Nem tudom nektek mit jelent a születésnapotok, hogyan ünnepelitek? Itt elsősorban nem külsőségekre gondolok ( virágcsokor, torta , stb. ) mint olyan belső rituálékra, melyek az évek során ismétlődnek, visszatérnek. Úgy képzelem ezt, mintha éveim egy-egy verssorok lennének, és az évfordulók, születésnapok, mint sorvégi rímek fűznék össze őket egy életté. 

A színekkel való viszonyom is átrendeződik ebben az időszakban, minden idegszálam várja a tavaszt. A legenergikusabb színkombináció, a narancs-zöld páros naponta a tányéromon... aminek segítségével a fizikai síkon is falom az energiát;-) 

( ... kimaradt ... de szoktam oregánót és bazsalikomot is szórni a tésztába  )

Igen, azt hiszem valami ilyesmi előzménye volt az á la colette pizzának. A kedvenc répa karikák tulipánná alakultak, a komposztból visszakukázott hagymaszárak pedig indákká változtak. Egy kis fodros petrezselyem, pár szem olajos mag, és míg a tészta kelt, egy tányéron hangulatbonbont rakosgattam. Utána már csak a megformázott tésztára átpakoltam az egészet és sodrófa segítségével finoman belehengereltem a kirakóst. Semmi sajt és szósz, a vártnál is finomabb aszalt zöld ízek, ropogós répa tulipánok. Ha valaki kedvet kapott, mindenképpen örökítse meg pizza diszítését, utána hamm bekaphatja!

á la colette

A tudás és bölcsességek mindig is annyit jelentettek számomra, amennyit hasznosítani tudtam, amit a mindennapok játszóterén élni tudtam belőlük. Szembejött a minap a szabadságról szóló, mindenki által jól ismert szlogen: ...nem attól vagyunk szabadok, hogy bármit megtehetünk, hanem attól, hogy nem kell megtennünk, amit nem akarunk. Hát ez szép, talán még igaz is, egészen addig lóg a levegőbe, a facebook oldalon, egy naplóbejegyzésben, amíg nem történik egy aprócska cselekedet, legyen az bármi, amikor is nemet mondok valamire, amire mindig is NEM volt a belső hang, intuitív módon ezt hallottam belülről, de kifogások gyártásával... talán... esetleg... majd ha... választ fabrikáltam belőle. Most pedig kimondom a tutit, kényszer, erőszak nélkül, csak úgy, mert mindig is ez volt a kérdésre a válasz: NEM.

Már tudjátok azt is, egy előző bejegyzésből, mire is mondtam nemet. Olyan évekre - amiket persze nem bánok, mert értelme mindig mindennek van, csak általában később derül ki róla, hogy mi is volt valójában - amikor totális ellenkezőjeként táplálkoztam, mint ami hangot magamban hallottam. Kérdezheted, mi a fene volt nekem ebben jó? Nyersebben;-), hogy lehettem ekkora hülye? Biztonságos volt, nem kellett konfrontálódni senkivel a környezetemben, egyedül magammal, de mivel az belül zajlik, senki nem látja, rejtve van a világ elő, nem is fájt senki másnak, csak nekem. Elértem a fájdalomküszöböm, nem vártam meg, hogy betegség formájában jöjjön a figyelmeztetés, elég volt annyi, hogy rosszul érezzem magam a bőrömben.

Nagy elhatározással indultam neki ennek az új életszakasznak: VEGA leszek. Elég volt egy hónap, hogy rájöjjek, nem fogalmaztam meg pontosan a célom. Nem leszek, sem vega, sem lakto-, sem ovo-vegetáriánus, se halat, vadat, s mi jó falatot nem evő, sem a legújabb irányzatok követője. Egyik sem, mert nem azért mondtam valamire nemet, hogy egy újabb kategóriába soroljam magam. Nem szeretnék dobozt, falakat, ketrecet... kapu nyílt számomra a gasztronómiára, az ízekre, természetesen nálam a figyelem központjában a gyümölcsök, zöldségek és gabonák hármasa áll, de nyitott vagyok bármire. Kreatív konyhát szeretnék magam körül, éppen olyat és úgy működőt, ahogy a műhelyszobában egy hangulatbonbont életre keltek. Úgy nyúlni a színes zöldségekhez, ahogy a gyapjúszálakhoz, és fűszerezni azt, ahogy a cérnák látszólagos kesze-kuszaságával teszem. A legfontosabb, hogy a konyhába a kiváncsiság vigyen és öröm forrása legyen a mindennapokban.  Erről a VEG COLETTE  útról szólnak mostanság képek, bejegyzések, ami az én utam. Megosztani azért tartom fontosnak, mert sosem tudhatjuk, hogy egy pozitív hír a másik ember életét mire inspirálja!

Tulipános pizza recepttel hamarosan jelentkezem, de csak ha érdekel benneteket!:-)

Narancshéjkabát és a többiek

A hétvégi kísérleti konyha középpontjában egy színes és kerek gyümölcs állt, kedvenc narancssárga!,  igazi téli vitaminbomba és persze elmaradhatatlanul gömbölyű, -"... minden fontos dolog kerek a világon : az égitestek , a Föld, amin állunk, és persze a legfontosabb ennivalók is..." ( idézet Mirtse Zsuzsa : Labdaváros lakói meséjéből )-, mert a mese valóság, és a valóság is egy mese;-) Nem kérdés, mi ez?

Letöltötte a középső fiam a VEG every day sorozat néhány részét a "szemüveges" szakácstól, a hétvégi kikapcsolódás teljes volt. Főztem, néztem, főztem, néztem, jegyzeteltem... akár egy nonstop főzősuli. A család meg kóstolt, aztán ette/nem ette, ki ki saját vérmérséklete szerint. Ugye azt már mondtam, hogy ha valamiben, akkor ebben a - nevezzük ezután Hugh után szabadon VEG étkezésnek-,  a férjem partner, bár egy kicsit firnyákos ízlelő bimbókkal bír. A nagyfiam mindenevő, hááát inkább nem írom ide, hogy is becézzük, mikor táplálkozásának  látványát élvezhetjük. A középső meglehetősen válogatós fajta, míg a legkisebb nagyjából három kaján kívül nem eszik meg mást. Mondanom sem kell ezután, hogy a  kísérleti VEG konyhám tálcáján a szabadság mellett tálalva a kihívás is! Izgalmas páros nem?

Szombat este kipróbáltam a narancs-répa egyveleget, amiben az is izgatott, hogy vajon valóban passzol e a színen kívül egymáshoz ez a két alkotóelem? Jelentem igen, azt hiszem nincs ezzel gond, mármint az összeférhetetlenséggel, a kivétel mindig erősíti a szabályt. Amit nem kellett volna beletenni az a mazsola volt, legalábbis a gyomrom ezt az üzenetet küldte és mivel több bátor jelentkező nem akadt kóstolására, így a visszajelzés elég egyoldalú. Minden nyersen, répa is, narancs is... kicsi mazsolával megszórva.

Vasárnap délután készült a következő narancs hozzávalójú étek, egy kenyér... ami inkább kalács a gyerekeim szerint. Receptet ezt találtam, tökéletes tészta, meglepően jól reagált az egy deka élesztőre, kicsit tartottam tőle, mi lesz belőle. Miután tíz perc leforgása után az utolsó morzsa is elfogyott, úgy, hogy egyik gyerek se szereti a mákosat, ezt mindenképpen a kísérletinél nagyobb mennyiségben szükséges ismételnem.

A mákos narancsos kenyérhez a legjobban a vaj íze passzolt, ameddig sült a sparheltben, nem bírtam magammal, és egy másik narancsból, egy szem almával fűszeres kencét forraltam össze. Nincs recept, amondó vagyok ezt ne próbáljátok ki ... a fűszereket elsokaltam, fahéj, szegfűszeg, gyömbér került bele, de a gyömbéren kívül mást nem éreztem, azt viszont nagyon. Abszolút indiai ízbomba, de csakis bevállalósoknak és maximális adag egy kiskanálnyi. Jahhh, természetesen cukor nélküli cucc, de elkeseredésemben, mikor kihűlt próbáltam mézzel elviselhetővé tenni... valamicskét javult tőle a helyzet, nem sokat.  

Ma reggel mindezt leöblítettem egy pohár frissen facsart narancslével, azt hiszem egyszerűségében és nagyszerűségében nálam ez a nyerő! Nálatok?