2013. február 6., szerda

á la colette

A tudás és bölcsességek mindig is annyit jelentettek számomra, amennyit hasznosítani tudtam, amit a mindennapok játszóterén élni tudtam belőlük. Szembejött a minap a szabadságról szóló, mindenki által jól ismert szlogen: ...nem attól vagyunk szabadok, hogy bármit megtehetünk, hanem attól, hogy nem kell megtennünk, amit nem akarunk. Hát ez szép, talán még igaz is, egészen addig lóg a levegőbe, a facebook oldalon, egy naplóbejegyzésben, amíg nem történik egy aprócska cselekedet, legyen az bármi, amikor is nemet mondok valamire, amire mindig is NEM volt a belső hang, intuitív módon ezt hallottam belülről, de kifogások gyártásával... talán... esetleg... majd ha... választ fabrikáltam belőle. Most pedig kimondom a tutit, kényszer, erőszak nélkül, csak úgy, mert mindig is ez volt a kérdésre a válasz: NEM.



Már tudjátok azt is, egy előző bejegyzésből, mire is mondtam nemet. Olyan évekre - amiket persze nem bánok, mert értelme mindig mindennek van, csak általában később derül ki róla, hogy mi is volt valójában - amikor totális ellenkezőjeként táplálkoztam, mint ami hangot magamban hallottam. Kérdezheted, mi a fene volt nekem ebben jó? Nyersebben;-), hogy lehettem ekkora hülye? Biztonságos volt, nem kellett konfrontálódni senkivel a környezetemben, egyedül magammal, de mivel az belül zajlik, senki nem látja, rejtve van a világ elő, nem is fájt senki másnak, csak nekem. Elértem a fájdalomküszöböm, nem vártam meg, hogy betegség formájában jöjjön a figyelmeztetés, elég volt annyi, hogy rosszul érezzem magam a bőrömben.



Nagy elhatározással indultam neki ennek az új életszakasznak: VEGA leszek. Elég volt egy hónap, hogy rájöjjek, nem fogalmaztam meg pontosan a célom. Nem leszek, sem vega, sem lakto-, sem ovo-vegetáriánus, se halat, vadat, s mi jó falatot nem evő, sem a legújabb irányzatok követője. Egyik sem, mert nem azért mondtam valamire nemet, hogy egy újabb kategóriába soroljam magam. Nem szeretnék dobozt, falakat, ketrecet... kapu nyílt számomra a gasztronómiára, az ízekre, természetesen nálam a figyelem központjában a gyümölcsök, zöldségek és gabonák hármasa áll, de nyitott vagyok bármire. Kreatív konyhát szeretnék magam körül, éppen olyat és úgy működőt, ahogy a műhelyszobában egy hangulatbonbont életre keltek. Úgy nyúlni a színes zöldségekhez, ahogy a gyapjúszálakhoz, és fűszerezni azt, ahogy a cérnák látszólagos kesze-kuszaságával teszem. A legfontosabb, hogy a konyhába a kiváncsiság vigyen és öröm forrása legyen a mindennapokban.  Erről a VEG COLETTE  útról szólnak mostanság képek, bejegyzések, ami az én utam. Megosztani azért tartom fontosnak, mert sosem tudhatjuk, hogy egy pozitív hír a másik ember életét mire inspirálja!

Tulipános pizza recepttel hamarosan jelentkezem, de csak ha érdekel benneteket!:-)




10 megjegyzés:

Csilla írta...

Köszönöm szépen az írást, szeretem a gondolatmenetet! (Az önmagamnak nemet mondás, ami "senkinek sem fáj,csak önnön magamnak" túlságosan is ismerős.) Várom a tulipános pizza elkészítési módját! :) Ölelés!

Névtelen írta...

Úgy érzem, nagyon nagy átalakulásban vagy éppen, erről tanúskodnak az újabb bejegyzéseid. Ebből az írásodból kiderül, hogy mi is volt ennek az oka. Nagyon jó, hogy egy betegség kialakulása előtt elhatároztad magad!! Gratulálok a pizzához, egy pillanatra azt hittem, hogy ez is táska, vagy szütyő, csak alaposabb nézés után derült ki, hogy étel.
Erzsi

zitakiss írta...

Útálom hogy én is belegabalyodom mindenféle okos és gyors fogyókúra gyógyszerbe meg módszerbe.Mondom én aki szeretne hízni 1-2-kilót (48kg vagyok)versenysúlyom 55 kg volt valaha.Én is az egészséges táplálkozás híve vagyok bio dolgokat is eszem talán ezért tartom a formám.A recept jöhet, nagyon meghökkentő a látványa a pizzádnak!

aaműhely írta...

:) Jól estek a soraid. Valóban a betegséget nem kell megvárni.... Nálam több ponton kiabált már a szervezetem, hogy "igyál több vizet" mégis csak mostanában-hogy amár a fülem is zúg :( - döbbentem rá, hogy bizony több vizet kell inni... és most, így teszek. A pizzád nagyon-nagyon tetszik. Kreatív-finom ételek... hmm inspiráló

Katalin írta...

nagyon szeretem az ilyen írásokat...és IGEN klassz a tulipános pizza, jöjjön!:)))

Colette írta...

Szívesen, ezt most kifejezetten jó volt megírni... jönni fog a recipe!

Colette írta...

Szerintem minden dolgot fel lehet emelni és le is lehet húzni, nagyjából ugyanannyi erő kell hozzá, csak az irány nem ugyanaz... mindig azon igyekeztem, hogy azokat a dolgokat, amik engem érdekelnek, adtak valamit az életben, emeljem... magasra, hogy mások is lássák... ez (még)nekem fontos... a pizza, ha most megírom a receptet, a világ talán legegyszerűbb tésztája, mindenki ismerni fogja... de ha kiváncsisággal közeledünk hozzá kicsi szenvedéllyel fűszerezve, bármi lehet belőle... még művészi alkotás is. Köszönöm a támogatásod.

Colette írta...

Ez teccik, hogy meghökkentő, úgy fordítom le magamnak, hogy megállásra késztet, mint egy stoptábla... és akkor képződik egy kis idő, ahol elgondolkodhatunk.

Colette írta...

Igen, mindent így szeretnék élni, nem csak kifejezetten az alkotás közben "akarom" a flow élményét, hanem bármelyik percében a napnak. És a konyha egy jó terep gyakorlásra, mert nem vagyok konyhatündér. Nincs ellentmondás, mert ha a kiváncsiságom hajt a serpenyő mellé és kísérletezhetek, akkor jól érzem benne magam, de a rutinfőzés hagyományos konyhával, no itt valami elszakad bennem, nem megy, és túl sokszor voltam ingerült a múlt év végén főzés közben, eszméletlen mennyiségű tányér/pohár tört a kezem alatt, jöttek a jelek, ott változtass ahol tudsz!:-)

Colette írta...

Köszönöm, jönni fognak az ehető hangulatbonbonok, receptekkel!;-)