2011. február 24., csütörtök

A kiegyenlítődés... ez a mai vers

Szepes Mária: A kiegyenlítődés


De nehéz, de nehéz, 
részeg tántorgás közben  
a pocsolyákat elkerülni. 
Szédítő, zöld mocsár 
fölött lebegve várni ott, 
ahol a végletek között 
az aranymetszet rejtett 
mérlegén egyensúly rezeg! 
De nehéz, de nehéz 
zúzott testedből lelked 
épségben kimenteni,  
ha rázúdulnak a sors 
lavina omlásának kövei! 
De nehéz, de nehéz 
a hullámhegy tetején is  
szilárdan tudni, 
hogy a szenvedő embert 
szolgálni több, 
mint tömjénben fürdő 
zsarnokok kegyét keresni! 
De nehéz, de nehéz 
reményed apadó szintjét 
fénylő hittel feltölteni, 
s a végtelen szimmetriát 
meglelni a pokolban is! 
De nehéz, de nehéz 
mindig bízni és mindig adni, 
anélkül, hogy áldozatod 
földi arannyal kifizetnék! 
De nehéz, de nehéz 
az agyaddal érezni 
s a szíveddel látni. 
Hiú sérelmeken mosolyogni 
és sajnálni azt, aki megüt! 
Ha megidézed magadban 
a csillagszelídítő bölcset, 
Ő mégis a nehezebbet  
választja a könnyű helyett. 
Belső Mestered 
jobban tudja nálad, 
hogy egyszerűbb 
megtenni a könnyűt,  
de az ijesztő erővel  
visszaüt! 
Izmaid attól nőnek, 
hogy életed súlyát önként megemeled. 
A félutat, 
amely a csodához vezet, 
akármilyen úttalan meredek, 
neked kell kitaposnod. 
E vállalkozás talán utolsó, ziháló 
lélegzeted is elkéri, 
de megéri! 
Mert a titkos középpontig, 
ahol az idő 
az időtlent metszi, 
eléd jön Isten, 
s minden terhed továbbviszi.

4 megjegyzés:

Shushanna írta...

A mai napom már egyensúlyban van. Köszönöm.

Csilla böködéje írta...

Ó Istenem!

Ezek a versek reggelente, olyan sokat adnak. Köszönöm Colette.

Csilla böködéje írta...

Vannak érzések, gondolatok amik csak a költők tollából tudnak kifakadni, pedig mi földi halandók is érezzük őket. Csodálatosak, különlegesek Ők. Átok vagy adomány lehet? Szembesülni leírva, kimondva az érzéssel ami néha folytogat? Ezen már sokat gondolkodtam régebben is. Azért azt hiszem inkább irigylésreméltó. Sokszor éreztem, hogy kikívánkozna egy egy gondolat érzés, de nem tudom, ...nem megy. :-) Adomány és áldás olvasni Őket.

Krizantám írta...

Nagyon nagy szükségem volt e versre, pont erre a furcsa időszakra, pont mára...
Köszönöm Colette!