Decemberben eltemettem a canon power shot-ot, megbuggyant szegény ( a képek elkezdtek lila ködfelhőben úszni ). Tegnap pedig a fuji A850 -t sikerült a kisfiamnak kibelezni. Ott álltam a céklás zserbóm felett és nagy sóhajok közepette konstatáltam, nem tudom megörökíteni az utókornak ezt a kivételes véletlenkét. Próbáltam egy sorozat fotót lőni telefonnal, de ez nem az én műfajom. Aztán kerestem négy elemet és nagyon elszántan a canon táskája után nyúltam. Csináltam Misiről pár fotót és láss csodát, eltűnt minden lila köd, valószínű a műanyag házon lehetnek már hajszálrepedések és a decemberi időben a gép párát kaphatott. Most viszont melegen tartottam már egy hónapja ki sem vettem a tartójából, így valószínű elpárolgott belőle a nedvesség... vagy szerintetek mi történt? Nagy volt az öröm, bár ennek ellenére sem tudom kikerülni az új fényképezőgép vásárlását, max. annyi időt nyertem, hogy nem kell elkapkodnom a döntést.
...decemberben ilyen képek jöttek elő belőle...
... ma ezt fotóztam vele...
2 megjegyzés:
Én lemondok a tárgyról ha így járok mint Te , de ezentúl majd odafigyelek. Nagyon szép képet csinált újra.
ez egy nagyon tanulságos történet nekem is... mondjuk sok dolgot lehet belőle tanulni... egyrészt a lemondást, beletörődést, hogy kinek hol a határ, meg a helyzetbe való beletörődés, hogy akkor én most tényleg két halott géppel az asztalomon elvesztettem mindegyik munkaeszközömet? De ott van benne az is, hogy nem kellene mindent a végtelenségig húznom... a fényképezőgép vétel úgy három éve ül a nyakamon, csak annyira nagy a kínálat, nekem pedig kevés a pénz, hogy mindig találok jobb projektet, amibe tenni érdemes.
Megjegyzés küldése