2013. szeptember 16., hétfő

Bartókos kisdiák...

...lett Misi. Következetesnek nem vagyok mondható, mert három gyerekből az első hétévesen, a második hatévesen, a harmadik ismét hétévesen került a padok közé. Mindvégig azt vallottam, hogy a gyerek hétévesen érik meg az iskolára, és itt elsősorban nem az eszére gondolok. Misi matek tudása nagyjából egy második év véginek megfelelő, de érzelmileg most érzem iskola érettnek. És arról általában senki nem beszél, hogy az anyának is fel kell nőni a feladathoz, negyvenhárom évesen, harmadik gyerekkel nekem ez nem volt könnyű. Most úgy érzem reggel mindketten szorongás mentesen indulunk és ez már fél siker, a  másik felét odabízom a tanítókra, nem tehetünk  többet, a ma sokak által és sokat szapult változó iskolai rendszerben, mint bízni. Nekem egy évvel ezelőtt voltak olyan gondolataim, hogy Misi nem fog iskolába járni, szerencsére elmúlt, mint ahogy minden szélsőséget hozza, majd viszi a szél az életemből. Rátaláltunk egy nagy múltú, családias iskolára, ahol az énektanár nénit az első zeneovi foglalkozás után mindketten szívünkbe zártuk. Mert ebben az iskolába úgy kerültünk, hogy egy évvel ezelőtt heti egyszer zenei foglalkozásokra jártunk, majd félévkor meghallgatás során dőlt el, hogy kik fognak szeptembertől az első osztályban kezdeni. Gyakorlatilag a gyerekek a tanítójukkal egyetemben mind ismerték már egymást, leírhatatlan könnyebbség volt ez nekünk szülőknek. 


Szerencsére az első évnek a felszerelése nem rakott ránk túl nagy anyagi terhet. A tankönyveket ingyen kaptuk, az önkormányzat ceruzákkal, színesekkel és füzetekkel toldotta meg. Bátyáitól két teljesen épnek mondható iskolatáska is akadt, egyedül tolltartót nem találtam a szájízemnek megfelelőt, így aztán megvarrtam, ahogy a nagyoknak is annak idején.







2 megjegyzés:

Krizantám írta...

Hát igen, ezek a kölköcskék olyan hamar (fel)nőnek, mint a gomba... (nem is beszélve arról, hogy most születtek... Én még mindig csak pillantgatok, hogy a kis-nagylányom már felsős lett...)! Misi is olyan nagy már... :)

Nagyon jó lett a tolltartó, tetszik! Lehet, hogy arra vetemedek én is, hogy a gyárit kihajítom (nagyon elcsúnyult) és egy szép, moshatóval örvendeztetem meg őket! :)
Annyi biztos, hogy a Kisebbiknek varrok egy "mesésen" szép nagybőgő vonótokot, mert most kezdte és nagyon lelkes...! (Ahogy én is...) A kis Művésznő... :)

És igazad van, a szülőnek is meg kell érnie bizonyos dolgokra...

Colette írta...

Igen Kriszta, megint nincs kis gyermekem, kétségbe is vagyok esve, mert engem hétéves korig kalibráltak "jó anyának", utána már azt sem tudom mi van velük, eddig tart a kompetenciám ( fiús tapasztalat, Mici talán tud biztatóbbat mondani ). A következő hét évben az apjuk veszik kezelésbe őket, utána meg fütyülnek már ránk! Persze ez a mi nevelési módszerünk, és nem is vált be, csak úgy okulásként buggyant ki belőlem.

Mici, ha tudnád, hogy ezt a táskát két hétig vitte, aztán azt mondta, inkább a másik bátyja öröksége jobb lesz neki, mert az nem tér el annyira sokban a mostaniaktól és szerintem nehezen tűrte, hogy mindenki azt kérdezte tőle, milyen táskája van már? Most már nem bőrrel megyünk, BUDMILLból egy tíz évvel ezelőtti szériával. Ez van, nem erőlködök... azért ez nem egy waldorfos közeg. A meskán kapható egyébként a bőr táska, tőlük vettük még mi is anno, együtt jártunk vásározni, abból az időkből valósi. Itt találod: http://www.meska.hu/ProductView/index/709208