2011. november 24., csütörtök

Filmszakadás

Szentimentális híradó következik:-) Összefutottam a játszitéren ( a virtuálison, azaz facebookon ) egy régi kedves ismerőssel, Margittal. Fogalmam sem volt, hogy honnét ismerjük egymást, de aztán kiderült, hogy mindketten ott voltunk a 2004-ben Hollandiába tartó patchwork buszjáraton. Kaptam tőle közel ötszáz képet, élményein felelevenítésére... és most hogy megnézegettem őket pityergek, mint egy öreg nyanya. Azt állítottam, hogy a hét év alatt nem változtam semmit... tévedtem. Volt a képek között rólam egy "sztárfotó"... kihasználom most a bevállalós szériát, mert ezt a kosztümöt szerettem volna már régóta megmutatni, csak valahogy mindig más következett.      

Most látom, a táska igen, de a csaj már nem a régi:-(



Köszönöm Margit!

17 megjegyzés:

Éva írta...

Nagyon elegáns ez a kosztüm ! Most már ne pityeregjél, örüljél a váratlan találkozásnak !

Blithe írta...

Az emberek mindig változnak - és szerintem ez mindig pozitív :) , csak nagyon ritka esetekben nem az. Ne sírj, inkább örülj a változásnak :) ! És ha úgy érzed, hogy elveszett belőled valami, ami akkor a részed volt, akkor szerintem próbáld meg a változásodat óvatosan "irányítani", hogy azok a dolgok ismét a részeddé váljanak :) !
Egyébként nagyon klassz kis kosztümke :) Olyan... "Colettecolor"-os :D

Nagymamis írta...

Colette nagyon csinos és elegáns a kosztümöd.Nem ismerlek személyesen, nem tudok különbséget tenni......az én barátnőm férje egyszer a szokásos "nyafogásunk" alkalmával azt mondta: mit vagytok úgy oda! Csak asszonyosodtok....és annak is megvan a szépsége!

EWA gyöngyös világa! / EWA's World of Beads írta...

Gyönyörű kosztüm,igaz én csak simán tudom megvarrni a kosztümöt de ezzel a patchwork anyaggal kombinálva fantasztikus ,gondolom nem kis feltűnést keltő és irigylésre méltó darab volt, és nagyon csinos voltál benne!

Colette írta...

Kedvesek vagytok, nincs ám nagy baj... inkább olyan szentimentalista módon örömömben sírtam:-)
Annak örülök, hogy a kosztüm kikerült, tényleg sokszor megfogtam már, hogy fotózom, aztán valahogy mégse! Most pedig ideröppent ez a kép Margit jóvoltából:-)

Csíki mama írta...

Mert véletlenek nincsenek

Colette írta...

... és ez így jó, így szeretem:-)

Phoenix írta...

Den Haag 2004 május 1., a királynő szülinapja...
Az utcák tele voltak narancssárga parókás fiatalokkal, jelmezesekkel, viseletbe öltözött nénikkel és mindenki kicsit részeg volt. A zsibvásáron gyerekekkel alkudtam, az árok vizében vadkacsa fészek ringott, rajta nyugodt kacsamamával, a folyón vidám család, aki a partra dobálta a barátainak a doboz söröket, akik ezt egy rögtönzött koncerttel köszönték meg, és az Északi tenger tényleg sós
olyan, mint most a könnyem...

Manyó Anyó írta...

Kedves Colett! Nem gondoltam, hogy ilyen nagy örömet szerzek Neked ezekkel a képekkel. Ha tudom, előbb elküldöm őket, és akkor talán nem lesz ilyen nagy a "trauma", talán egy-két évvel korábban szembesülsz a régi csinos, kislányos Önmagaddal a képeken. Szeretettel: Manyó Anyó (az a Margit)

Kékmadár írta...

Soha életemben nem vágytam kosztümre, de egy ilyennel nagyon boldog lennék! Amúgy meg milyen jó, hogy ilyen szép lehettél, amikor annak volt ideje. Most már a bölcsességet és a harmóniát kell sugároznunk, attól leszünk szépek. :-)

antalandi írta...

Tudod Colette!
Annyira minden nézőpont kérdése, mert, ahogy ránéztem a képedreazt gondoltam, hogy én ezt a nőt nem ismerem, míg, amikor a mellette lévő profilképre néztem azt gondoltam, hogy igen én ezt a nőt ismerem ésezek után nekem az utóbbi a tetszőbb...

Kreaholic írta...

Óóóó, de tutkerájos! Nagyon bejön!

ezkriszti írta...

Naa, de akkor most mi a baj? Vagy mégsincs?

Juccantó írta...

Csodás ez a ruhaköltemény és Te se szerénykedj!

Colette írta...

Semmi baj:-)))) Tényleg semmi. Teljesen normális hogy hét év alatt kívül belül megváltozunk... és ahogy Móni(Kékmadár) írja, az akkor most már egy kicsit idegen is, mert annyira távoli.
A pityergés nem ennek a két képnek, hanem sokkal inkább a többi 500-nak szólt, ahol rég nem látott lányokat, asszonyokat láthattam, és felelevenedtek azok az élmények, amiket Melinda is elkezdett nektek ide a kommentjében leírni:-) Puszi mindenkinek, aki ott volt velünk, és most idetévedt... meg puszi azoknak is, akik nem!

Colette írta...

... és mégegyszer köszönet Manyó Anyónak, azaz Margitnak a diavetítésért! A blogjában találtok egy linket... de szerintem ezek a képek elsősorban azoknak nagy élmény, akik valóságban is ott lehettek.

Szabó Zsófia írta...

Colette, nagyon csinos vagy a képeken! És hát el kell mondanom, nem mindenki ilyen bevállalós. Legtöbben csak a kis profilképünk mögé bújunk... Hihi. :o)