2011. november 13., vasárnap

Egy fázós hölgy:-)

Kicsit olyan szobrászat féle ez:-) Fonal és anyagszobrászat, ha van ilyen. Ha nincs, akkor majd feltaláljuk! Izgalmas találkozások, négy fonalgombolyagé, melyet önmagában semmire nem használnék, de együtt fogva a négy szál, egy leírhatatlan csoda... még szerencse, hogy mutogatni jobban szeretek! Itt van ez a semmit érő, valahonnét kikukázott öv, aminek mielőtt új életet adtam, könyörtelenül háromba vágtam. Az elejére és a végére volt szükség, a középső rész sorsa még a HOLNAP kezében ... aztán a belseje, ami nem is ehhez a külsőhöz készült, de ha ezt nem árulom el, akkor örök titok marad:-)










9 megjegyzés:

Blithe írta...

Tyű, nagyon szép :) !!

Katalin írta...

nagyon szép,
én szétszaggatnám az ujjaim végét, ennyi öltögetéssel
mert kézzel?
vagy géppel?? varrod?

Monika írta...

Hű!!!!lenyügözően szép!!!!Nagyon tetszik!!!nagyon!

Ányi írta...

Woww, nagyon jók ezek a pulcsis pénztárcák. A 4 fonal meg együtt: telitalálat!

Lente Julcsi írta...

Aki tud,az tud! : )

Colette írta...

Blithe, köszi!

Katalin, a ferdepántot/szegőpántot kézzel varrom vissza, ha erre vonatkozott a kérdésed?

Mammka, örülök, hogy beletaláltam a hangulatodba? Csak nem fázol?!:-)

Ányi, a fonalakat imádom bűvölni... de csak a legegyszerűbb módon:-)

Julcsi, na ne már! Semmivel nem többet, mint más. A textilekkel magabiztosan és végtelen örömmel bánok(el)... egy szikrányi bizonytalanság nincs bennem! Nem tudom honnét ez a fene nagy magabiztosság, de itt van velem!?:-) Ennyi a titok!

szaberka írta...

Ez már megint nagy ötlet:)

erabera írta...

Minden újabb alkotás elvarázsol:) Csodásak!

Névtelen írta...

Fantasztikusak ezek a fázósak, egyik szebb mint a másik! :-)