2011. augusztus 30., kedd

Időtlen idők


Nem teszem fel újból a kérdést.
Mégis kiváncsi vagyok. Kevésbé arra, amit gondolsz:-)
Sokkal inkább arra, hogy mit érzel!
... például ha erre a medálra nézel ...

12 megjegyzés:

Csilla böködéje írta...

Fahéjas illatú esti nyugalmat. Régi idők zenéjét. Csodálatos.

Tyto írta...

Mézespuszedli. :-)

Nyafkamacska írta...

Vajon mi lehet benne?
Egy ilyen medálnak kincset kell rejtenie.

Csilla írta...

Azt érzem, hogy OTTHON vagyok, ez pontosan az én világom. És: mintha Korondon járnék, 17 évvel ezelőtt. Ilyen ruhák, ilyen faragott lámpák, csillárok között. Pontosan az a hangulat. Hogy mi volt 17 éve pontosan ilyenkor? A nászutunk. A faragott csillár pedig most is a szobánkban!

csigaszabo írta...

Kosztümös filmek hangulata van számomra. Előkelő.

Ányi írta...

Colette, az előzőnél én arra gondoltam, mi értelme van, amit én írtam :))) Nehogy magadra vedd!!!! Az elnevezések és kategóriák engem is izgatnak :)))
Érzés pedig ezzel kapcsolatban? Nem tudom miért, de egy rakás frissen kikelt kiscsibe jutott az eszembe róla :))

Tikka írta...

Mit érzek? Azt, hogy kénytelen leszek papírt elővenni és átdolgozni egy ezüstmedál képére a műved. (talán karácsonyra kész lesz) Egy ANGYALI ék. Pár napja foglalkoztatnak az angyalok... és most találtam valamit, ami igazán szép lenne egy nyakában. Beleszerettem *pirul*

Teklagyöngy írta...

Most találtam egy jó szót az őszi divat részeként, ami szerintem megfelel az általad képviselt vonalra:
urban vintage

Holdasszony írta...

...mit is? Vágy, hogy érezzem levendulás-fahéjas illatát. Vágy, hogy megérinthessem puhaságát és megálljon a pillanat. Vágy, hogy a nyakamba akasszam és a lelkemet simogassa!

colette írta...

Nincs egyforma gondolat, se érzés...így kerek a világ.
Köszönöm, hogy megosztottátok őket.

Szabó Zsófia írta...

Ó, gyönyörű! Tényleg olyan, mint egy mézes puszedli. Én azt érzem, hogy muszáj a kezembe vennem, és a tenyerembe zárnom. Aztán az arcomhoz simítanom. És nem utolsó sorban viselnem. Hamarosan... :o) Köszönöm, Colette!

orsolya vanessza kiss írta...

Én magamat érzem benne.....


Egyébiránt pedig.. ez a medál olyan, mint egy ajtó, ládika.... kinyitod, és a felhők tetején találod a titkos erdőt.. melyben a fakéreg és a kerék csak forog forog körbe.. azidők végezetéig. :)

Szép kis medál! Szeretem :)