2011. január 24., hétfő

Nálam bizony már nyílnak a virágok...

... képzeletem határtalan, HURRÁ optimizmus, hurráoptimizmus:-)


Több kép ITT

15 megjegyzés:

Adél írta...

Igen!
Minden nappal egyre közelebb!
És egyszer csak kinézünk az ablakon, és ott is ezt látjuk! Alig várom!

dióhéj írta...

tessék kérem nyomást gyakorolni az öreg természetanyára is, mert ilyen tavaszt akarok mosmá odakint :)

Colette írta...

Adél, hidd el én is:-) Addig meg csak varrom, varrom, és varrom:-)

dióhéj, NYOMÁST?, a természetre?... még nem jött el az ideje... TÜRELEM és ELFOGADÁS:-)Ez a belső tavasz, a külső még odébb van:-)

Nelli írta...

Annyira szépek!:-)

Nagymamis írta...

Jó hogy van ilyen belső tavasz is...megsimogatja a lelkünket!

bruercsi írta...

Nekem erről egy vízi-világ jut eszembe. Némi kép zavarral: tavirózsák ringanak a tavon, még a száruk is és egy két kis hínár szál is ringatózik...
Hmm?

Kökörcsin írta...

Nagyon szépek!
Igen, belső tavasz. Nálam egy hete tart, és színekkel ünnepelem ;)

Colette írta...

Az jó, ha van aki érti a szavam:-)
Belső tavasz:-) Ugye nem csóválja most senki se a fejét, hogy olyan meg nincs is:-)

Bruercsi kedves, azt látsz bele, ami jól esik a lelkednek:-)

szaberka65 írta...

Olyan gyönyörűek, hogy megszólalnak (de legalábbis érezni vélem a virágillatot)!

Monaline írta...

Meseszép!Mind színvilágban,mint mintázatban.Szerelembe estem vele.:)

Rita írta...

Elképesztő. Colette, nem tudom, hogyan csinálod, de most már naponta többször frissítem a blogodat, hátha megint találok rajta valami hasonló csodát. Ez már függőség :). Ejnye :).

Colette írta...

Köszi lányok:-)... Rita, ugye az "EJNYE" nem nekem szólt, mert akkor most nem merem mutatni a többit:-)
Talán ez a fajta függőség nem káros az egészségre:-)Reménykedem!

Tímel írta...

Kis tündérke:)
Imádni fogom a tavaszt ha betoppan, addig pedig imádom a havam és telem:)

Rita írta...

Colette, persze, hogy neked szólt :))). De látom, már fel is tettél egy újabbat, csak hogy kapkodhassam a fejem :). Köszönöm! Gyönyörűek.

Annyira ízléses, finom és egyedi minden munkád... Ezt hívom én művészetnek, amikor nem a hangulatom határozza meg a műhöz (tárgyhoz) való viszonyomat, hanem maga a tárgy "szippant be" a saját világába engem :). Ezt az összes képed alá odaírhatnám akár.

Colette írta...

Tímel, bajom nekem sincs a téllel:-)
Kint jó helyen van... belül meg nincs rokonság:-)

Rita: energiaörvény... ha jól érzed magad tőle, akkor talán nem lesz baj, ha beszippant:-)