2010. október 22., péntek

Lélekmadár


Élőszóban ömlenek belőlem a szavak, de ha írni kell, teljes a csend...
így bukkantam a neten a 
HARMÓNIA című oldalra,
Götli Kinga Réka verseire, köztük erre:

Lélekmadár

Dalolj Lélekmadár!
Dalold Szívembe az Életnek Örömét,
S hozd el a Világba Szeretetnek Hírnökét!

Suhanj szárnyaddal a Teremtő Magos Égig,
S nézd, odalent ragyogó Szívedet nézik!
Melyből szivárvány lép ki, s körbefonja Lelkedet,
Fénnyel telítve be most megtisztult Testedet.

Dalolj Lélekmadár!
Dalold az Életnek Örömét!
S add e Világnak Szeretetnek Hírnökét!
Ki Lelkedből táncra kél, s Újonnan Éled,
Legyen hát mától már Örökkön Részed!

2009-06-24
10.44.


9 megjegyzés:

csutkailda írta...

Belőlem is ömlenek a szavak élőszóban.......néha már csacsogó madárkának érzem magam. :)
Colette, nem vagy egyedül ezen a téren!
Mosollyal:Ilda

Tímel írta...

Hű, de szeretem a kord bársonyt!
Nagyon tetszik a formája és lehajtókája!!

Shushanna írta...

A vers is, a madár is, a lélek is...és a szeretet.
Igen!:)

Lidércke írta...

Már a Meskán is megcsodáltam. :)) Az egyik legszebb táskád - az én szememben.

Colette írta...

Megnyugtató Ilda... az íráshoz is időnként megjön a kedvem, aztán ugyanolyan gyorsan el is megy:-)

Tímel: a formája nekem is kedvenc, ráadás a mérete olyan se nem nagy, se nem kicsi... pont jó!

Shushanna: ölellek Zsuzsi:-)

Lidércke: köszönöm:-)

Phoenix írta...

Ó, a lélekmadár....
100 éve hímezem ugyanezt a formát. A felnőtt lányom ovis cuccára is ugyanígy: hátranéző, bóbitás fejű, díszes farkú.
Kicsi különbség: az enyém mindig virágot tart a csőrében.
Valószínűleg létezik egy közös-asszonyi tudás: a lélek az madár.
És pont ilyen.
:-)

Colette írta...

Kedves Melinda, őszintén örülök neked, és a meglátásodnak is:-)))

antalandi írta...

hű, de nagyon tudok azonosulni a táskáddal. Milyen érdekes... Olyan, mintha különböző személyiségeket fogalmaznál meg a táskáiddal. Sokszor láttam már másokat is a táskáidon tükröződni. Ez igen, azt gondolom ez már túlmutat az álmodtam egy táskát és megvarrtam történeten...

Colette írta...

Kedves Andi, milyen szépen írsz... és milyen érdekes nekem tudni, élni a mögöttes folyamatokat..., legközelebbi találkozásunkkor megbeszéljük.