2010. október 13., szerda

Félbehagyva mindent...

... régi rajzaim/jegyzeteim között kotorásztam. Nem tudtam mit keresek...
leginkább valami kapaszkodót.
A szép gyapjúfonalak mellett egy másik "fonalat", 
amit észrevétlen elvesztettem.
Kezembe került ez a rajz.
Tavasszal készült.
Akkortájt erősen foglalkoztattak a mesék.
Alkotónap témája is volt... talán emlékeztek...
 tulipánfa, lélekmadár és társaik.


Aztán előjöttek a sablonok, anyagok...


Varrás közben többször feltettem magamnak a kérdést?
Kell ez ma a világnak?
A válasz tudom bennem van, mégis kívülről kaptam megerősítést, 
amikor kinyitottam a levelesládámat...
benne egy AJÁNLÓVAL.
Csak hullottak a könnyeim, miközben jót derültem is egyben,
 hogy ezek nem több, mint az egóm verejtékei.
Éppen ideje, hogy a szárnyaimat repülésre használjam:-)

Köszönöm, hogy az éterben velem vagytok!

11 megjegyzés:

Tímel írta...

De még mennyire hogy kell ez a mai világnak!

Kékmadár írta...

Néha én is dinoszaurusznak érzem magam egy olyan világban, ahol már a mesékből is kifelejtik a sárkányokat, tündéreket, aranymadarakat. Ahol egy telefon meg a hambzrger bármi pénzt megér, de az én munkám állítólag drága. De a csoda mindig megtörténik, amikor már beleragadnék a mocsárba jön egy jel, vagy angyal és kiszabadít.Reméelm szombaton együtt fogunk repülni! Már nagyon várom.

Colette írta...

Jólesik Tímel, most tényleg szükségem van rátok:-)

A csoda már megtörtént, eddig még minden mélypontomon volt egy CSODA, bár én vonzódom a drámához:-) Remélem nem érti félre senki, de éppen erről tudósítok.
A bejegyzésem után még varrtam egy narancsos, élettel teli lélekmadarat... mondja ezután valaki, hogy a jelképeknek nincs ereje:-)))
Ugye kedves Türkizkékmadár?!

Ildikó írta...

Milyen jó, hogy más is elküldte Neked. Az út a gyökereinkhez vezet. S ha megtaláljuk a gyökereinket, akkor tudunk szárnyalni.

Shushanna írta...

Szerintem igen. Ha nem lennének szárnyalni akarók, akik közben szórják is az értékeket, nem menekülne az emberiség a teljes összeomlás alól.
Lehet, hogy nem értem teljesen a mondani valód, de egy biztos...
Alkoss tovább Colette! Mesefákat, vagy csigákat, virágokat... Mindegy. Ha meg is élsz mélypontokat, pihenj, engedd el és látod? Bekopogtat aztán a lélekmadár, hogy repülni vigyen...

Colette írta...

Nem nem , kedves Ildikó... Te voltál az a tündér, aki megríkatott...:-))) Köszönöm, hogy a kellő pillanatban figyelmeztettél. Leveledre hamarosan írok választ.

Shushanna kedves, tudod Te, hogy én alapból a csendre vágyom, nem egy ilyen kaotikus, zajos térre, mint ami itt van. Ki kell mondani: nekem ez egyre terhesebb!

DekoRárium írta...

Erről beszéltünk egy email váltáskor ha emlékszel. Kellenek azok aki szárnyakon szállnak, akik színekkel mesélnek.Van mit mesélned, és mindenkiben ott a gyermek aki meg is hallgatná ha az ego hagyná.
Beszélgess az angyaloddal, válaszolni fog.A zajból meg ki kell szűrnöd azt ami Neked szól.

Makay Anikó írta...

Repülj bizony!
A repülés nem kell a világban mindenkinek...
A világ tele van egerekkel, malacokkal, vakondokkal, kis-és nagymacskákkal, gyáva kukacokkal, legelésző mufurcokkal akarom mondani mufflonokkal... :-) stb. azok mit szólnak a repüléshez?
Semmit. Bámulnak. Legjobb esetben.
De nemcsak ők a világ!

Eszembe is jutott erről egy jó kis történet. Egy mese. Majd keresek neki helyet. Itt hosszú lenne... :-))

csutkailda írta...

Anikó, csak az a kérdés, hogy mitől lesz valaki egér, malac, kukac...............????????

Colette, mosoly és puszi neked! :)))

Makay Anikó írta...

Ilda, aranyos kérdés.
Gőzöm sincs. A megfigyelésemet mondom.
Ők nem akarnak repülni.

Mázsa Viki írta...

Kedves Colette! Kreatív díjat kaptál tőlem kérlek gyere érte! http://mazsaviki.blogspot.com