2010. október 28., csütörtök

Ez nem mese... valóság

" A csodához való viszony alapjaiban határozza meg az ember életét.
Nem is az a kérdés, hogy hisz-e benne,
mit gondol róla, hanem az, hogy él-e vele.
Arisztotelészt idézve: hihető lehetetlennek
avagy hihetetlen lehetségesnek tartja-e a csodát.
Ha hisz benne, de lehetetlennek tartja, hogy bekövetkezzék,
 a csoda egyszerű fikció lesz,
 a fantázia terméke vagy álmok és víziók szürrealisztikus eleme,
 amely legfeljebb ámulatra készteti.
Ám ha nem is hisz benne, de lehetségesnek tartja,
máris megnyílik előtte az a megtapasztalási lehetőség,
 hogy olyan események is lehetségessé,
 megvalósulhatóvá váljanak számára,
amelyek első ránézésre lehetetlennek,
 megvalósulhatatlannak tűnnek."
/  Boldizsár Ildikó /

A csoda márpedig időnként megtörténik...
akár mindennap... mert vannak kis és nagy csodák:-)

Van már MESETERÁPIA KÖZPONT
a honlapján minden nyitott szívű ember számára
olvasnivaló Mesékről és madarakról...
... aztán egy kezdeményezés, ami most jutott el hozzám...
...hálás vagyok, hogy eljutott:-)


Kisnyalkán készültek ezek a varrott képecskék,
 keretezésre várnak... s utána szeretném eljuttatni őket
a MESEHÁZ-ba, remélem szívesen fogadják.

Még valami.

Van nekünk itt a virtuális térben egy közös munkánk,
 amit féltve őrzök:-)
Ez pedig a BARÁTSÁGTAKARÓ.
Türelmesen vártam, hogy szembejöjjön egy befogadó hely, 
ahol szívesen látnák. Mivel 60 kreatív alkotó keze munkáját dícséri, 
ezért szükségesnek tartom megkérdezni tőletek, hogy mit szólnátok hozzá, 
ha felajánlanánk barátságunk jelképét a Meseterápia Központnak?
Úgy érzem jó helyre kerülne.


Kérlek írjatok, mi a véleményetek, megjegyzésben vagy e-mailben...
... előre is köszönöm.

26 megjegyzés:

Aranyalma írta...

Ennél jobb helyet keresve sem találtál volna, részemről rendben. :)

Pöszke írta...

Kedves Colette, továbbadnék egy díjat, kérlek nézz be érte hozzám.

Violini írta...

jó az ötlet, de nem ismerem a helyet....kérdezz rá, nem komor-e picit.nekem a mese színes,a gyógyulás is, de simán lehet, hogy az illetékesek másképp érzik és látják.

Lidércke írta...

Jó ötletnek tartom. :)

Colette írta...

Köszönöm, ha támogattok... minden elfogultság nélkül, a barátságtakarót színesnek és vidámnak látom:-) Van rajta házikó... az otthon melege, van rajta madár... a lelkünk madara...vannak szívek, hogy képesek vagyunk a szívünket kitárni, vannak fák, levelek, melyekkel együtt lélegzünk... és még sorolhatnám. Ezen kívül 60 emberke keze nyoma csakis színes lehet... a barna szín pedig alapvetően nyugalmat és biztonságot áraszt... ez a takaró erre hivatott.
Ha szívesen fogadják... azon a HELYEN, akkor nekem nincs szükségem az ismeretre, az "illetékesben" pedig ismeretlenül is megbízom:-)
Nem több az egész, mint egy más szemszög:-)
Szeretettel: Colette

kiseri írta...

Szerintem elég mesés, van rajta mindenféle mesés... gomba, süni, virágok, madarak, lepkék, stb...
De milyen fura lenne, ha "hazaérne"!:) egy ideje csak néha felvillan valahol, aztán megint eltűnik... és ha végre lenne helye, méghozzá kedves helye, biztosan pozitív hatással lenne mindenkire:)

Colette írta...

Kiseri, ezt biza egyszerre gépeltük...nagyon örülök a látásmódodnak, ölellek:-)

Colette írta...

Vágyik egy otthonra... reméljük ők pedig egy takaróra:-)))

Edina írta...

Szerintem is jó ötlet :)

csarab írta...

60 ölelésre!!- igazán mesés hely a barátsághoz...:)-nekem egy ölelést jelent olyan nagymamásan, antik, puha meleg lágy szeretettel.

Bea írta...

Szerintem is jó ötlet, de viszont hallottam egy riportot a nyitás előtt, amiben elmondták, hogy nem mesés a dekoráció, nincsenek mesefigurák a falon, meg ilyesmi. Ők a lélekben, a belső szemmel megálmodott mesében hisznek, kb. De azért meg lehet kérdezni, természetesen.
(Én, mint vizuális alkotó ember, sivárnak látom a csupasz falakat, és előbb-utóbb mindent dekorálok.)

Shushanna írta...

Nincs benne a kezem munkája, de szívem (egyik) csücske ez a takaró. A legjobb helyre kerülne!

Nagyon pozitív blogok jönnek ma velem szembe... Napkapunál időztem az előbb... és most itt lenni azután!?... bárány, lélekmadár, mese, barátság... megnyugtató. Különösen jól esik a lelkecskémnek.
Kösz Colette!

Anita írta...

Biztos vagyok benne, hogy jó helyre fog kerülni ez a takaró... más nem is történhet vele. :)

antalandi írta...

Szintén jó ötletnek tartom...(képzeld megint egyfele jártak a rezdüléseink, csak én nem az említett lapon keresztül jutottam a Meseközponthoz)

Kékmadár írta...

Én támogatom az ötletet! Néha a harsány vidám színek esnek jól a lelkünknek, máskor meg a biztonságos, meleg, anyaöl barnaság.

F.Gina írta...

Ennél jobb helye nem is lehetne ! Benne vagyok :))

Colette írta...

A félreértés elkerülése végett, ez csak egy ötlet...ha pozitív a hozzállásotok, akkor írnék Ildikónak egy levelet.
A felhívásban, Gabi blogján kimondottan madaras-textiles dekorációkat várnak, gondolom jobb volna egy összeegyeztetett segítés, magyarán azt kapjanak, amire valóban szükségük van.
A takaró felajánlását az összefogás megalapozásának gondoltam, aztán a folytatásra vannak még ötleteim.

Abile írta...

Köszönjük, hogy megláttad a lehetőséget, hogy a Barátságtakaró meglelje az otthonát.
Nagyon jó érzés újra hallani róla, látni... ma 10 000-szeres nap van!! Nagyon jól "időzítetted"! :o))

Ejjkukk írta...

Jó, jó, jó!!!

Ibcsy írta...

Én is nagyon jó ötletnek tartom, részemről is rendben:-)Örülnék, ha megtalálná az otthonát.

Silerika írta...

Én is örülnék, ha véglegesen otthonra lelne a takarónk! Nem ismerem a helyet,de ha szeretettel fogadják,akkor részemről is rendben! Az ötletnek nagyon örülök! :o)

Krisztallit írta...
Ezt a megjegyzést eltávolította a szerző.
Csilla írta...

Szerintem is jó helyen lenne ott :)

Gabi írta...

Nagyon szívmelengető olvasni a leveleiteket! Már sok szív és kéz "beindult"... Örülök, hogy elindítottam a Meseházba Meseszép dolgokat! kampányt, és annak is, hogy egyre nagyobb nyilvánosságot kap. Köszönöm neketek is!
Ildikó már tud a felajánlásról, beszéltünk róla. Colette, keresd bátran!

Gabi a Kör-Kötő-Kör-ből

Tibor írta...

Kedves Colette!
Nem tudom, hogy átment-e az előző üzenetem..
Ágnesékat és Ildikót ismerve ,nagyon fognak örülni a takarónak.
Ha gondoljátok , küldhetek fotókat a bútorokról ,én festem őket..
Jó munkát, sok-sok szép alkotást kívánunk:Czeglédiék

colette írta...

Köszönöm az igenlő hozzászólásaitokat, hamarosan bővebben jelentkezek a fejleményekről... annyi már bizonyos, hogy otthonra lelt:-)))))))