Nem hiszek a véletlenekben, de a determináltságban sem...
valahol a kettő mezsgyéjén keresem az igazságot.
Egy nyári alkotótáborban viaszbatikoltam ezt a kendőt...
max. 20 éves lehettem, most éppen a duplája vagyok.
Nekem nem kell bizonyíték, de láthatod a csigák,
csigavonalak már akkor is kinőttek az ujjaim közül:-)
Bizonyos értelemben, szinte semmit nem változunk...
9 megjegyzés:
Igen igy van. Önmagunkat nem tudjuk megtagadni, ami bennünk van az mindenképp felszinre tör, kiutat keres magának, akár akarjuk, akár nem...
Örülök, hogy megmutattad, tényleg csak a fekete fonalak hiányoznak. Még a színek is ugyanazok. :)
Bennem az a kérdés fogalmazódott meg, hogy ha vissza-visszatérünk mindig valamihez úgy, hogy közben messze elkóborlunk, ez a kóborlás, az út a lényeg, vagy ahova visszatérünk? Jó lenne egy kicsit "magasabbról" szemlélni magunkat, és akkor talán látnánk a saját összefüggéseinket.
Csodaszép a kendő, és a munkáid is nagyon tetszenek. A felismerés pedig a rejtett valóság
Gaby Erika: igen, igen... volt nem is olyan régen, egy gyökereim felszínretörés... most szinte nehezemre esik tulipánt hímezni... picit fáj is ez, de csigák, körök, gömbök, -minden ami kerek- kerekedik ki mindenből:-)
csigaszabo: a kóborlás, meg az út, az ott a lényeg... ahová visszatérünk, az csak a mindent megbocsájtó, elnéző, szeretetteljes átölelő biztonság... ki-ki nevezze őt, aminek akarja:-)
Szerintem.
Csíki mama: azért örülök, hogy rejtőzködik, nem volna jó mindent tudni, akkor min agyalnék?:-)
Kedves Colette! Már jó ideje kukucskálom a dolgaid és minden alkalommal sok örömem lelem harmonikus világodban. Van, aki már húszévesen készen van, amikor még éppen csak elindult... Ezek a csigák is! (Balkezes vagy?)
Kedves Bejus,köszönöm a bizalmat, de innen nézve a dolgot, még el sem indultam:-) Viszont nem vagyok balkezes... miből gondolod?
De jó, hogy mutatod! A tanítóképzőn jártam rajz szakkörbe és ott készítettem valamilyen virágos viaszbatikot. Felkutatom, kíváncsi vagyok milyen volt a virágom! Az én negyvemet is lehet felezni, olyan régen volt...
Érdekes időutazások ezek!
Alkalom adtán mehet a rajzos blogba? Mint kacskaringós? :)))
Gondolom agyalódsz, hogy a mai szemeddel (kezeddel) mit is lehetne ebből kihozni...
A balkezes gyerekek csigái tekerednek ilyen irányba, mint a Te batikolt csigáid...
Shushanna: jó érzés, mikor ismerős tájakon jár újra az ember... nekem olyan hosszú ideig voltak szögletek ( négyzet, rombusz, háromszög ) a munkásságomban, na majd mutatok képeket... az már történelem.
Bejus: már megint valami, amit fordítva csinálok? Így áll a kezemre... a csigákat is egyfelé tudom csak feltekerni:-)
Megjegyzés küldése