Álítólag a világ legjobb citromtortája

Úgy kezdődött, hogy az asztalon heverő régebbi Stahl magazinban rábökött Domi egy tortára: Tarte au citron. Én még sosem sütöttem ilyet és vegán szemmel olvasva a hat tojáson fennakadtam! Nem tudom mi ez nálam, de ha egy sütiben egy-két tojásnál több van, akkor az rögtön szemet szúr és életbe lép a  tojásaverzió. Egyébként a  cikk a Bistro 181 helyről szólt, és egy kis utána olvasással oda jutottam,  elkéstem az itt vacsorázással, mert azóta tulajdonos és névváltás is történt az említett helyen. Provance hallatán levendula mezőket láttam magam előtt és a tavaly Kisnyalkán ajándékba kapott  Lekvárosházas levendulás-citromos keksz ízét éreztem újra a számban. 

Nos a Világ Legjobb Citromtortája biztosan az is ( így nagybetűkkel írva ), nem venném el tőle a címet... bár ki tudja ki akasztotta a nyakába. Az élményt nem, de az inspirálódást mindenképpen neki köszönhetem. Az averzió fellépése nyomán ugyanis az van, hogy az a része a sütinek, amivel ellenérzésem támad, nem sikerül... egyszerűen nem olyan az állag, amit elképzelek róla, viszont rögtön támadnak ötleteim, nem is egy, hogy miképpen változtatnám meg. Ami nagyon tetszik és bevált, az a reszelt citrom héjas porcukor, biztos másnak nem újdonság, nekem az volt. Tovább vittem a gondolatot és a reszelt citrom mellé levendula virágokat is kevertem, így őröltem meg a nádcukrot. Fenomenális! 

A recept alaptészta jó, tejben-vajban fürösztöttem a citromhéjat + a levendulát.  A krém pedig  újraértelmezésre vár... mondjuk egy vegán, akár sütés nélküli variáció? Hm? Mára teljesen mást terveztem, mert megérkezett az első meggy szállítmány, de valahogy időt kerítünk egy új levendulás-citromos krémre, mondjuk hat tojás nélkül. Ez a tejszínhabbal betakart példányt pedig felejtsük el, azért idetettem emlékeztetőnek,  milyen volt életem első citromtortácskája, a fiúknak ízlett és ez is valami!

Plátói torta

Onnan kezdem, hogy egy korábbi életszakaszomban, amikor is szintén voltak vegán kísérleteim, a sütemények nem igazán sikerültek, őszintén szólva ehető minőséget nem tudtam előadni. Az akkori szakácskönyveim "kép"-telenek;-), így a képzelőerőmre bízták, hogy az adott receptből mi lesz, és valamiért a fantáziám akkor még ebben a tárgykörben valszeg szegényesebb volt,  kudarccal záródott minden próbálkozás. Ma persze ez már egyáltalán nem így van, gusztusos, nyálcsorgatós fotókkal van teletűzdelve az internet, nem akarok semmiféle összefüggés elméletet gyártani, engem a sok szép színes fotó mindenképpen stimulál;-) Aztán történt közben az is, hogy a rég bevált kakaós vajas piskótát egyre többször csesztem el... vagy kőszikla lett, vagy nem sült meg a közepe. Mondhatjátok persze, egyszerű a képlet, pajtás ne kaserolj, nem tudsz sütni és kész! Jujjj, ez a kaserol szó megérne egy másik posztot, mert a hétvégi kétnapos osztálytalálkozó-osztálykirándulás 2 in 1 formációban közkedvelt kifejezése volt...  olyanok voltunk, mint a gyerekek, amikor hallanak egy új dolgot, le nem szállnak róla. Előtte sosem találkoztam ezzel a szleng kifejezéssel, de maradjunk a tortánál. Megérett a pillanat, hogy a tojásos, rámás masszámat lecseréljem és láss csodát, azóta jobb piskótát sütök.

Piskóta hozzávalók: ( gyümölcstorta formába )

- 25 dkg fehér és teljes kiőrlésű tönkölyliszt felesben

- 7.5 dkg nádcukor

- 3 ek. balzsamecet

- fél deci olvasztott kókuszzsír

- 1 tk. sütőpor

- 1 mk. szódabikarbóna

- csipet só

- 2.5-3 dl víz ( a tészta állaga ne legyen se túl kemény, se túl híg )

Az elkészítés egyszerű, a nedves és a száraz anyagokat külön, majd egymással alaposan összekeverjük. Mehet a kikent és lisztezett formába, be a sütőbe... hurrá, újból tudok piskótát sütni, nem kell kidobnom a sütőmet! 180 fokon fél órán át sütjük. Utána főzünk egy házi ( megbízható alapanyagokból készült ) csokis pudingot. Amiért érdemes nem boltit használni, hogy a színezékektől és az aromáktól mentesüljünk... sosem tudni, hogy mi minden kerül bele a zacsiba  nagyüzemi körülmények között.

Puding hozzávalók: 

- 2 ek minőségi kakaópor

- 2 ek kukoricakeményítő

- 4-5 ek. nádcukor

- 4 dl növényi tej 

Ezekből teljesen hagyományos módon készítem el a pudingot, a szilárd alkotókat kicsi tejjel csomómentesre keverem, majd a tűzhelyen melegedő tejbe csorgatom és felforralom. A kihűlt tészta közepébe öntöm és megrakom megmosott és kimagozott meggyel, majd megszórom puffasztott rizzsel ( alternatív megoldás, lehet mással is turbósítani ). Menta levelekkel díszítettem.

Sütöttem mindezt egy kedves cimborámnak a kaserol szóért cserébe, hogy megjegyezzük mindketten nem piszkálódást, magyarázkodást jelent;-) Abban meg nagyon jó vagyok! Ebből pedig  nem eszik:-)))

Indiai spenót

Nagyon sok spenótot eszem. Szombatonként a piacos bevásárlólistám első helyén szerepel. Ez a pár maroknyi zsenge levél már a kertünk termése, és ez azért is öröm, mert megvalósulni látszik az is, hogy a zöldségeim a leszedésüktől számított fél órán belül a konyhában végezzék. Nekem ez is hozzátartozik a saját kert feelinghez, hogy kirobbanó energiájukkal a legmagasabb íztartalommal kerüljenek tányérra.

Mostanában a városban is kényeztetem magam, és egy héten egyszer betérek a Café Guru Vegetárius Étterembe.  Istenien főznek. Múltkor felcsillant a szemem, mikor a menük között azt láttam kiírva : indiai spenót... blabla körettel. Megkóstoltam és minden várakozást felülmúlt. Persze ehhez az is kell, hogy bolonduljak az indiai ízekért. Beszédbe elegyedtem a kiszolgáló személyzettel és nagy vonalakban felvilágosítást kaptam a fűszerek sokaságáról, amivel ez a nem mindennapi spenót készült.  A színe is bizarr volt,  inkább hasonlított sóska mártásra, a benne lévő kurkuma vitte ebbe az irányba a színhatást.

Amikor tegnap a kertben leszedtem az első adag spenótot, nem is volt kérdés,  megpróbálom összehozni a közelmúltban tapasztalt új ízélményt. Volt itthon hozzá chili paprikám és már vettem a piacon új fokhagymát is. Ezeken kívül került bele római kömény, koriander, kurkuma, pici só és bors. Mennyei! Ha túl erősre sikerülne a fűszerezés, akkor érdemes egy kis tejjel ( nálam rizstej )  felhigítani a mártást - jobban illik rá ez a kifejezés, mint a főzelék. Újburgonyával, padlizsános raguval és maréknyi friss spenótlevéllel tálalhatjátok, ha kedvet kaptatok hozzá. 

Bodzaföldi csokivulkán eperlávával

A munkamegosztás meg úgy volt az RD ( Restaurant Day rövidítése ) menüsorában, hogy az előétel és a desszert készítésével leuraltam a terepem;-) A főételnél  Györgyi szabad kezet kapott és mindkét kezével a szejtán gyros felé nyúlt, amire áldásom adtam. Ha valakit érdekelnek a húspótlók és társaik, akkor érdemes a VegaVillám főzőtanfolyamait figyelni, mert úgy tudom, a közeljövőben lesz lehetőség  nála a szejtánnal való közelebbi ismeretségre. A tudás gyarapítás kedvéért szerintem benevezek majd én is egy konyhai szeánszra, ahol a készítés főbb menete megismerhető, de bevallom töredelmesen, engem sem a szója készítmények, sem a húspótlók nem hoznak lázba. Nagyon egyszerűen azt gondolom, hogy a vegánságban való elmélyülés a nyitottsággal jár karöltve és amikor a lehetőségek tárháza bővül, akkor nekem nincs szükségem pótlókra... már a neve is gáz: húspótlókra. Jó pár szakirodalmon túl vagyok és szinte egybehangzóan leírják, hogy a legnagyobb tévhit, hogy az embernek sok fehérjére van szüksége, ami pedig a legmeglepőbb, hogy egy marék olajos magban benne van a napi  adag, így aztán mikor és miért is ennék szójavirslit és társait? Sokkal inkább látom azt, hogy az emberi ízlelőbimbók a fűszereket keresik. A húsnak önmagában nincs íze, azt is a különféle konyhatechnikai bravúrok teszik élvezhetővé. Ebből az következik hamarább nyúlok egy padlizsán után, ha a húsos ízvilágot szeretném a számban érezni, mint hogy a szejtánnal képezzem le a műhúst. Persze ez egy szubjektív vélemény, így semmi gond nincs belőle, ha mások ezt más nézőpontból szemlélik. E hosszúra nyúlt bevezető után értelemszerűen  nem szolgálok szejtán gyros recepttel, a kiváncsiskodóknak  ezt a videót ajánlom Grétától helyette. Újburgonyával és spenótos reteksalátával kínáltuk a Zöld Múzsák kertjében.

Az édességek vegán elkészítési módja annál jobban izgat. Tojás nélkül nem nagy kunszt elkészíteni bármit, az édesítés ami nálam a sarkalatos probléma. Az ösztöneim, szervezetem reakcióit figyelve még mindig a mézet tartom a legideálisabb és legtermészetesebb módjának a cukor pótlására. Hozzáteszem, hogy a megbízható termelőtől származó mézre gondolok ez alatt. Persze kozmopolitán vegán társaim, most felsikítottak, hogy a méz nem vegán táplálék, meg selymet és gyapjút sem húzhatok magamra, ha igazi állatvédő vegán vagyok.  Érdemes a kategóriákból kilépni, mindent ki kell próbálni és kész!

A bodzaföldi krémjének a pikantériáját ugyanis a bodzaszörpből leszűrt virágok újrahasznosításából készült püré adja. Nekem a tudatosság és az újrahasznosítás ami körül jár az agyam, amikor új ételen kísérletezek. A lehető legkevesebb növényi hulladékot kívánom csak a komposztra helyezni. A bodza virágok püréjét higítottam fel rizstejjel és ebbe tettem barna cukrot, citromlevet és zabliszt, kukoricakeményítő egyvelegét, amit felfőzve kaptam a bodzaföldi pudingágyát. Ezekre állítottam a karobporos muffinokat, majd az egészet nyakonöntöttem a friss eperből készült ( minimálisan édesített ) nyers eperöntettel. Míg a próbafőzéseken nagy igyekezettel diszítgettem a tányért, erre a maraton konyhai délután során már nem jutott idő... a vendégek a mentát már csak képzeletükben illesztették a desszertre. Ennek ellenére sok elismerő bókot kapott a desszert. 

Egy kicsit bővebben A-K-ig

Többen kértétek tőle, hogy egy kicsit bővebben is írhatnék a Zöld Múzsák napjáról és recepteket is ígértem.

Akác - meglepődtem, hogy az akácból milyen pikáns ízű alkoholmentes welcome italt lehet készíteni...egy baj volt vele, idejekorán elfogyott...legközelebb jóval fölé lőjük a létszámot, mert amíg úgy gondolkodtunk, hogy ha 45-en jelentkeznek jó ha eljön belőle 35-öt vendég hibásnak bizonyult. A dolog éppen fordítva működött, a negyvenöt helyett érkeztek hatvanan!!!

Álom - nekem ez az éttermesdi világ régóta vonzó és szimpatikus - sok évvel ezelőtt falusi turizmusban gondolkodtam, mint családi vállalkozás, mellette pedig egy nyitott textiles műhelyt álmodtam, valahová a világ végére.  Nem is igen értettem, hogy akkoriban mi vonzott benne, amikor a hagyományos konyhában kifejezetten nyűg volt számomra a főzés, a Zöld Múzsákkal tisztulni látszik a kép.

Bálint - fiam egy elég öntörvényű és önálló gyermek, a héten töltötte a tizennyolcat és ha valami közös dologba bevonható, na erre már azt kell mondjam : SIKER.

Chips - ami a nevében egyezik csak a köztudatban élő társával. Szerintem  egy jó kihívás a jövőre nézve, ha rengeteg olyan ropogós állagú, izgalmas ízvilágú tallért, kekszet kísérletezzek ki, ami mentes mindenféle ízfokozótól és bátran a gyerekek szájába adható.

Csoki - a gyenge pontom ( volt ), de van egy jó hírem: az ízlés formálható minden területen, ha mi is úgy akarjuk. Az ízlelés világában is. A vegán csokis muffin sütésénél pedig a kakaót karob porral ( szentjánoskenyérfa terméséből állítják elő ) készítettük. Szerintem senki nem vette észre a változtatást!

Domi - a három fiam mellett van egy fogadott lánykám is, aki nyitott minden őrültségemre, Köszönöm!

Eper - imádom és éppen szezonja van. Egy percig sem volt kérdéses, hogy a menüben benne lesz mint bodzaföldi csokivulkán eperlávával. Bánom, hogy nem készült róla fotó, amikor kora reggel a férjem megjött  a teli ládával a piacról.

Étek - étel... egyre pontosabban tudom körülírni, hogy melyek azok a jellemzők, amitől étek az étel: természetes, megbízható származású, kíméletesen elkészített, harmonikusan (zöld) fűszerezett és nem túl bonyolult:-)

Fakanál - jajjj annak, akit a fakanalukkal megérintenek!

Guru - ebben éppen annyi ellentét feszül, mint bennem. Szabad fordításban a zöldségek a mestereim, tőlük tanulok, belőlük építkezem. Persze tisztában vagyok vele, hogy ennek éppen az egocentrikus ellenkezőjét is magában hordozza, de ez így van jól!

Györgyi - örök hálám neki, hogy igent mondott egy meghívásra úgy, hogy szinte semmit nem tudtunk egymásról és zökkenőmentesen véghezvittük a közös projektet. 

Hagyma - minden formában. Mielőtt rátértem a keskeny vega ösvényre, a konyhámban fantáziátlan módon fokhagyma nem került semmilyen ételbe, a nemszeretem dolgok közé soroltam. Szerencsére ez is a múlté.

Imola - aki egy nagyon kedves régi ismerősöm, de az éttermesdi játék kapcsán még sok-sok rég nem látott emberkével sikerült újra találkozni. A legnagyobb hiányérzet bennem éppen innen ered: nem tudtam senkivel annyit beszélgetni, amennyit szerettem volna, de be kellett látnom, egyszerre minden nem megy.

Ízek - amikkel éppen úgy leképezhetjük a világunkat, mint a színekkel...és nagyon tetszenek az analógiák, amiket az utazás során felismerek.  

Játék - mi más?

Kenyér - alapvető élelmiszer, amit nem szokás kidobni az ablakon, mint inkább megkeresni a módját, hogyan kerülhet vissza méltó helyére az asztalra úgy, hogy a táplálékunk legyen, ne a betegségeink forrása.

Hosszú  a magyar ABC, pihenésképpen jöjjön pár recept.

Mentás borsókrém: ezt a mártogatóst a friss menta íze emeli ki a kommerszitásból, de jó magasra emeli.

- 20 dkg friss zsenge borsó ( télen fagyasztott is jó )

- egy fej főzőhagyma vagy két szál újhagyma

- 2-3 gerezd fokhagyma

- 2 ek. olivaolaj

- maroknyi friss mentalevél

- fél tk. só

A borsót a hagymákkal megpároljuk pici vízen, majd a többi összetevővel krémes állagúra turmixoljuk.

Nálam ez amolyan női minőségű paszta és megfigyeltem, hogy a férfi népnek kevésbé bejövős, de ennek ellenére szívesen kóstolják.

Diós tarator: ezt a receptet kedvenc szemüveges szakácsomtól láttam a VEG EVERY DAY sorozatban.

- 10 dkg dió ( szárazon előpirítva )

- 10 dkg szikkadt rozskenyér ( vízbe áztatva )

- 2 ek olivaolaj

- 1 ek citromlé

- 1 tk. só

- 1 tk. őrölt pirospaprika

- 3 gerezd fokhagyma

Ismét jöhet a turmixolás, ebben az esetben semmit nem pároltam meg, nyersen turmixolom az összetevőket. Érdemes fogyasztás előtt hűtőbe állni hagyni pár órára, mert úgy érettebbek lesznek az ízek.

Kápia paprikás napraforgókrém: ez a NEWSTART könyvemből vett alaprecept sokadik átdolgozása, még sosem sikerült egyformára készítenem. Az itt közzétett recepten  csak annyit változtattam, hogy a kaliforniai paprika helyett kápia paprikát turmixoltam a hozzávalók közé és  fokhagyma  is került bele.

Próbáljátok ki őket, hűtőben egy hétig eltarthatók, de szerintem gyorsabban elfogynak! Egészségetekre!

Restaurant Day ABC

Akác, Álom, Bálint, Chips, Csoki, Domi, Eper, Étek, Fakanál, Guru,
Györgyi, Hagyma, Imola, Ízek, Játék, Kenyér, Láva, Múzsák, Nevetés,
 Nyers, Oliva, Óra, Öntet, Őrült, Pohár, Quiche, Ropog, Sparhelt, 

Szalvéta - ohhh, basszus nem került ki a nagy sürgölődésben az asztalra!

 Tányér, Tyű, Udvar, Újság, Üveg, Űz, Vegán, WC, X.Y., Zöld , Zsongás.

fotók: Dobó Eszter

Hatalmas ölelés mindenkinek, aki bármilyen formában támogatott ennek az eszement ötletnek a  megvalósításában!

Mi a célod vele?

Célorientált világban élünk, ez van. Szinte mindenki megkérdezi, hogy nekem mint textilesnek mi dolgom van a konyhában... és hogy keveredtem bele ebbe az éttermesdi mókába? Ez a kérdés kicsit vicces, magamnak lefordítva olyan: miért veszel levegőt? Aztán meg arra van az embernek ideje, amire akarja és ahhoz ért (igazán), amire rászánja az idejét... nem elégszer írom le, engem sosem érdekeltek a papírok, bizonyítványok. Ejnye, még mindig protestálok, most éppen az ellen:  "Semmire nincs időm." Szimplán s egyszerűen bizonyítom a tényt, hogy mindenre van, nem csak nekem másnak is, fejest kell ugrani benne. Nem tudsz úszni? Nem baj, én sem,  majd úszunk együtt az árral;-)

Három nap múlva nyit a Zöld Múzsák. Éppen most élesítem az időkibővítő szerkezetem, hogy mindennel elkészüljünk! Hajrá!

A menü kiválasztásának szempontjai azon kívül, hogy vegán alapanyagokból, azaz kizárólag növényi cuccokat felhasználva készülnek az étkek: szezonalitás és színek, ezek képernyőn keresztül is letölthetők;-), de az  ízélményért  érdemes betérni hozzánk szombaton!

Epres-bodzás-mentás limonádéval készülünk, állítólag nagy lesz a meleg.

Előételnek kenyér chipszet három féle mártogatóssal kap nálunk a vendég.

A desszert lesz a csúcspont:  Bodzaföldi csoki vulkán epres lávával!

A fő fogásról csak annyit,  lesz benne újkrumpli, retek, spenót, kápia- és chili paprika, hagyma, padlizsán és szejtán ... sok-sok friss fűszerrel .... a rendezvény után hozok majd képeket és ha érdekelnek benneteket a receptek, azokat is szép sorjában megírom majd.

Mit kenjünk a kenyerünkre?

Amikor év elején megírtam a lapos élesztő nélküli  kenyeremről szóló posztot, ígértem egy fejezetet a rávalókról. Akik a vegánság keskeny ösvényére lépnek, eleinte nem kis fejtörést okoz, hogy mit kenjünk a kenyerünkre, ha tartózkodni szeretnénk a hagyományos szendvics felépítményétől ( kolbász, sonka, felvágottak, vaj, margarin, túró, tojás, stb ). Mivel a teljes értékű komplettálás szerint gabona+ olajosmag+zöldség hármasa maximálisan kielégítő, régóta kutatom azokat a recepteket, amivel a sajt élvezeti értékét vegán módon sikerül megközelíteni, mert húsról lemondanom gyerekjáték, a sajtok nélkül azonban nem kerek a világ;-) Mivel hét nap múlva a Zöld Múzsák asztalán az előétellel ebből szeretnénk  betérő vendégeinknek, kedves ismerőseinknek alternatívát mutatni, ma megszületett életem első fűszeres sajtja. Egyetlen nagyobb beruházást igényel, amennyiben másnak is az, egy 1.800 Ft-os szer megszerzése, mert a sajt állag eléréséhez szükséges az agaragar nevezetű növényi zselésítő, amit a tengeri vörösmoszatból vonnak ki. A maláj eredetű szó jelentése nem más, mint kocsonya. Találtam kipróbált recepteket a neten való kutakodás közben, a főbb alkotórészek megismeréséhez érdemes tájékozódni, de a fűszerezést szerintem mindenki bátran változtathatja a saját szájíze szerint. Így tettem én is, került bele: snidling, chili paprika, újhagyma, fokhagyma... mit mondjak nektek róla, jövő szombaton gyertek el vegán asztalunkhoz és kóstoljátok meg élőben. A képekkel nem tudlak benneteket jóllakatni, de az általunk szervírozott három fogásos menüvel már igen! 

Zöld Múzsák

Itt mostanában nem lesz varrós bejegyzés, ez most már nyilvánvalóan látszik. Agy- és időkapacitásomat teljes egészében kitöltik a zöldségek és naponta többször eszembe jut a két évvel ezelőtti Kisnyalka majoros éjszakába nyúló beszélgetés Anikóval... ahol elhangzott a számból először a bűvös szó: vegán szakács szeretnék lenni!;-) A  RESTAURANT DAY  keretében egy napra megvalósulni látszik és mivel játszani egyedül  unalmas kerestem egy társat  hozzá: olyat valakit aki a zöldségeket szereti, a vegán életmód terjesztését a szívügyének tartja és nem mellesleg remekül főz. Ismeretségünk alig egy hetes, de amikor a dolgok felpörögnek észrevettem az időtényező semmit nem számít. Györgyivel fogunk három fogásos menüt készíteni kizárólag növényi alapanyagokból és az éttermes játék úgy teljes, ha vendégek is jönnek: minden nyitott szívű erre járót szívesen látunk! Gyertek, foglaljatok asztalt a Zöld Múzsák kertjében!

A szomszéd kertje mindig...

...pitypangosabb. Vasárnap reggel átkuksolva a kerítés lecei között erre a bölcs megállapításra jutottam, de mivel a léc másik oldalán ott volt a kedves szomszéd teljes valóságában, rögtön alkut kötöttünk, miszerint vágyakozásom tárgya könnyen kielégíthető, kaphatok egy  maréknyi pitypang levelet  gazdag termésükből.

kép forrása

Érdeklődő vagyok Erdőkóstolásban, de tapasztalatom egyenlő a nullával. Ösztönösen mégis rátapintottam a lényegre, hogy a pitypang leveleket felhasználás előtt egy-két órát hideg vízben érdemes áztatni, ettől kissé mérséklődik a  keserű íze. Jelentem cseppet sem mérséklődött,  némi utánaolvasás után azt is megfejtettem, hogy míg a szomszéd a legjavát szerette volna adni pitypangjának,  éppen ellenkezőleg a legkisebb és legzsengébb levelek adták volna az elviselhetőség határán belüli ízt... a gyerekek ízlelőbimbóinak ismeretében:-)

Ezek után nem volt más megoldás, mint enyhén sós vízbe dobtam pár percre őket, majd hasonlatosan a spenóthoz, csalánhoz és egyéb zöld féléhez, szűrtem és apróra vágtam. Innen a recept ismerős, csalános gnocchi néven fut kedvenc szemüveges szakácsomnál és a spenótos változat  az életre kelő colette veg konyha egyik családom által is elismert kajája. A legnagyobb dicséret Bálint fiamtól érkezett, aki egy szombati napon a töltött káposzta és a spenótos gnocchi paradicsommártásban fogások közül az utóbbit választotta és mind megette. 1:0 a javamra!

A galuskák receptje erősen hajaz a túrógombócéra: 

-  fél kiló friss spenót vagy csalán

- 25 dkg túró ( az eredeti receptnél némi parmezán sajttal turbózza fel a szakács )

- 3 dkg kukoricadara ( vagy búzadara )

- 3 dkg kukoricaliszt ( vagy rétesliszt )

- 2 tojás sárgája és a fehérje habbá felverve

- olajon megfonnyasztott apróra vágott hagyma, fokhagyma

- szerecsendió, bors, só

Amíg a galuska keverék a hűtőben pihen ( 1 óra ), elkészíthető a meleg paradicsommártás, benne friss zöld fűszerekkel, mint medvehagyma, snidling, oregano, bazsalikom... Pitypangos gombócból persze csak egy féladagot mertem készíteni, de nem kellett volna ez a nagy óvatosság, ketten a férjemmel nehezen, de megosztoztunk rajta;-) 

Folyékony waldorf saláta

A zöldséGurunak egyetlen reális célja van...  több is lenne, de erre az  egyre van hiteles jogosítványa:  lelkesítő szócső, ami  konyhai kísérletekre hív, hogy változatosabb, természetesebb és egészségesebb legyen az asztalra tett étel. Nem kínál recepteket, ennek pedig azon egyszerű oka van, hogy szinte soha nem használok semmilyen mérőedényt, gondolatformán adagolom az összetevőket, kóstolok közben, úgy alakítom az ételt saját ízlésemre.  Ha mégis írok  receptet, azt utólag próbálom modellezni a kész ételből visszafelé... de ez nekem nem annyira furcsa, hogy visszafelé működöm;-)

Waldorf saláta, ezt a labdát dobtam fel. Szeretem azt a játékot, amikor felmerül egy mindenki által jól ismert étel, olyan, aminek ízvilága  mondjuk százból kilencvenkilenc embernek ismerős  és ezt az ételt olyan formán alakítjuk át, hogy annak állaga a felismerhetetlenségig megváltozzon, de az ízében az eredetihez hasonlatos legyen. Dél körül indultam a városból, ez 7 km bicózás hazáig, ahogy fogytak a kilométerek egyre éhesebb lettem.  Tekertem a bicikli pedálját, közben mozgattam agytekervényeimet. Hazaérve két variációt próbáltam ki. Az egyik egy krémleves lett, nagyjából a waldorf saláta három fő összetevőjéből: zeller, alma, dió... pici édesítő, növényi tej, citromlé, citrombors hozzáadásával. A diszítésként garantáltan vegyszer- és kipufogógáz mentes területről szedett ibolya szirmokat szórtam a tetejére.

A másik kísérletben ugyanezeket az összetevőket lereszeltem, a diót durvára vágva és megpirítva adtam a masszához, valamint zsiradék gyanánt egy evőkanál pálmazsírt adagoltam és fele-fele arányban  apró szemű zabpehellyel és zabliszttel kevertem össze ( ízlés szerint lehet édesíteni ).Vizes kézzel golyókat formáztam belőle és egy villa segítségével kicsit kilapítottam őket a tepsibe. Ezután a pogácsákat 20-25 percig sütöttem kis lángon. 

A levest legközelebb markánsabban ízesíteném... fogyasztása után hiányérzetem támadt. Ti mit tennétek bele fűszerként? Az almás-zelleres zabfalatkák viszont kitűnő ízharmónia, próbáljátok ki ti is!

Ha már nem bírod szuflával...

...jöhet egy kis szuflé. Megvan a napi kilométerem, bicajjal megyek mindenhová, a gyerekkel meg busszal és gyalog... + ráadásképpen futok. Nem szenvedek kilométerhiányban. Hazafelé tekerve Győrből,  nyomom a pedált közben fejben főzök. Mire hazaérek teljesen összeáll a menü, és a biciklin végzett előmunkálatok hatékonyabbá teszik a konyhai folyamatokat. Egy dolgot kellene már csak technikailag megoldani:  valaki  konyhakésszé tehetné a hozzávalókat, amire betolom  a kapun a kerékpárt, de maradjunk a valóság terepén;-)

Kedvenc szemüveges szakácsomtól láttam először egy cukkinis szuflét, amit tyúkállománya legelső tojásából készített. Azóta már többször kipróbáltam sikerrel. Ez nem kimondottan egy vega kaja, de a vegetáriánus szekcióba beleilleszthető... és mivel a szuflé állagát a tojás, és a belőle felvert fehérjehab adja, így nehéz is volna ezt más úton elérni.

Medvehagymáztunk vasárnap... már nem sok van a szedett mennyiségből. Nia barátnőm tudott egy rejtekhelyet a hozzájuk közel eső erdőben, nagyon óvatosan szedtük,  kiokosított, hogy egy tőn két levél nő, és akkor nem okozunk kárt, ha csak az egyiket csípjük le a tőröl, a másik marad.  Időnk volt bőven... nekem szokás szerint a szám gyorsabban járt, mint a kezem, de azt hiszem minden tekintetben körültekintők voltunk és nem irtottuk ki, sem taroltuk le az aljnövényzetet.

A szuflé, azaz felfújt medvehagymás szellemben készült, felhasználva némi karfiolt, pálmazsírt, rizstejet, kukoricalisztet, fűszereket és két szem  házi tojást. Jahhh, a színe nem pusztán a házi tojástól ilyen sárga, kurkumával rásegítettem egy kicsit... mert nem csak étvágyjavító hatása van ennek a fűszernek, hanem hangulatjavító is. Az elkészítés hagyományos módját itt találjátok, nem tettem vele mást, mint a tejterméket, lisztet megreformáltam, de ki-ki kedve szerint kísérletezhet vele, szerintem elrontani nem lehet, legfeljebb nem jön fel olyan szép púposra, mint némelyik ételfotón, vagy csak előbb fotózták, mint hogy összecsoffadt, ahogy az enyém is tette kihűlés közben. Mindez azonban pusztán esztétika, az íz élvezetét nem befolyásolja.

Sültek a sütőben a puffancsok, amikor csöngettek... Nia állt a kapuban,  ( nem volt megbeszélve ) a medvevadászaton a kocsijában felejtettük a fapuskánkat;-) Minden jó, ha a vége jó... együtt szedtük, együtt is ettük a medvehagymát. Jó étvágyat!

G pont?

Élvezetek a konyhában...  egy új G pont születése, írja Judit barátnőm és azt hiszem nem áll messze az igazságtól:-) ZöldséGuru valóban egy kéjenc, aki sorra halmozza az élvezeteket. Perverz módon vonzódik minden színes zöldséghez. Az ételek állagában is jöhet bármi:  lágyan- selymesen- krémesen vonzó mellé kemény- roppanós- rágcsálnivaló. Ez a grissini - nevezhetjük ropogós rudacskának-   pikáns zöldborsó krémbe mártogatva, tunkolva maga a gyönyör, kérem:-) Aki nem hiszi, próbálja ki!

Végre tavasz, remélem nem kiabálom el! A kertben még semmi érdemleges nem történt a részünkről, most kezdjük a zsebkendőnyi szegletünk művelését, aztán a nyáron pályázhatunk majd a "kicsi kert, sok zöldség"címre. A tavalyi zöldborsó, újhagyma, sárgarépa, paprika, paradicsom, uborka termésünk sikerén felbuzdulva ugyanis lesznek újabb próbálkozásaink... Az évelő petrezselyem és a metélőhagyma csodásan zöldellik, szinte nincs nap, mikor ne hoznék belőlük a konyhába egy maréknyit, mint ahogy látszik, a grissini tésztájába is aprítottam a snidlingből jócskán. 

Grissini készült 20 dkg teljes kiőrlésű tönkölybúzalisztből, két-három evőkanál olvasztott pálmazsír, valamint fűszerek ( kömény, só, bazsalikom ) hozzáadásával és az apróra vágott metélőhagymával. Fél kocka ( 2.5 dkg ) élesztőt langyos vízben felfuttattam, mindezekből tésztát dagasztottam, majd fél óra kelesztés után centi vastag rudacskákat formáztam, jó hosszúakat, ha lehet.

Míg sülnek a sütőben a ropogós rudak, addig egy kanálnyi pálmazsíron megfonnyasztok egy vöröshagymát ( rendszerint póréhagymát használok helyette, valahogy szelídebb íze van ), és rádobom a fagyasztott borsót párolódni. Mikor a borsó megpuhult, összeturmixolom az egészet sűrű krémmé. Adok hozzá fűszereket a són, borson kívül koriandert szinte kötelezően és ha van kéznél egy pár szem friss menta levél, az nagyon pikánssá teszi. Egy gyors tányér diszítés póréhagyma karikákkal és friss paradicsommal, aztán kezdődhet a gyönyörfokozó mártogatósdi. Ennél egyszerűbb kaja tán nincs is, de most, hogy a képekre nézek: - milyen sokszor eszem a zöld-piros színkombót? Nahát?!

zöldséGuru...

... ahol a konyha is színes és kerek. Receptek képekkel továbbra is itt a colettecolor blogon olvashatók...aztán majd idővel minden a helyére kerül. Sok szeretettel várlak benneteket!

zöldséGuru