... a nyerő BONBON

A hangulatbonbon játékba szép számmal érkeztek fotók. Köszönet minden játékostársnak!

Megmutatom nektek a nyertes Pető Szilvia hangulatfotójának bonbonba átlényegítését.

Hello ősz!

Voltak órák

Kisnyalkára menet a teljesítmény kényszeremet otthon hagytam., nem fért be a bőröndbe.  Van nekem egyáltalán még ilyenem? Milyen motiváció mentén haladok? Ösztönös belső erő/hang irányít, mit tudom én minek nevezzem. Súgógép, amiben maximálisan megbízok és vakon követem a segítő jobbját. Balul még sosem sült el kapcsolatunk. Kicsit kuszán és sután írom le szavakkal, de belül annál rendezettebb amit érzek, ennek örülnöm kellene. Mi lenne a fordított helyzetben, kívül minden rendben, belül káosz, aztán egy kiszámíthatatlan pillanatban robbanás? Mennyi mindent megengedtem magamnak ebben az évben, amire a környezetem fejét csóválta: - "Mikor van neked erre időd?" És most is hogy jut írásra, mikor újabb esemény sodrásában vagyok? Ki érti ezt? Honnét lopom az időt?

Egyszóval/dallal Kisnyalkán  "Voltak órák", amikor letettem a fakanalat,  feltettem  a szemüveget, és  a varrógépen ki-befűztem színes cérnákat. Rajzoltam vele dimbes-dombos tájat, május végi élménydús hétvége képét... fotóátlényegítés... élményrögzítés. A nyár az élet élvezete, nem is tudom mikor váltottam hedonistába, de kezdek magamtól is megijedni;-) Szorgos hangyalétem annyi pozitív élményt gyűjtött be a nyáron. Lesz miből töltekeznem beszűkülő téli napokon. És még nincs vége az élvezetek hajszolásának. Vasárnap  főzök a Zöld Múzsában, augusztus utolsó napján pedig részt veszek egy "sok karikás" főzőversenyen... lassan a testtel, majd mindent a maga idejében. Élvezzétek a nyár hátralevő részét, én is ezt teszem! 

Misi

...van úgy, hogy minket választanak...

Szervezünk egy osztálytalálkozót, jubileumit. Huszonöt éve érettségiztünk, ennek apropóján megyünk hamarosan  két napos kirándulásra, mint ahogy annak előtte is tettük. Bérelünk egy buszt, reggel felülünk rá... és újra tizennyolc évesek leszünk igaz csak két napig. Aztán hazamegyünk és az élet megy tovább, de az élmények velünk lesznek. Honnét jött ez most elő? Az egyik szervező srác mikor szállás ügyben tettünk egy körutat a Balaton-felvidéken azt találta mondani, hogy ugyan nézegetünk, szaglászunk, hol lenne nekünk a legjobb, de úgy se mi választunk, hanem minket választanak. Ez a gondolat sor azóta sem tud kimenni a fejemből: ...MINKET VÁLASZTANAK... kicsit olyan determináltnak, sorsszerűnek tűnik. 

Ugyanez történt velünk az iskolaválasztással kapcsolatosan. Misit tavaly nem engedtem iskolába, mert elképzelésem sem volt arról, hogy hová iratkozzunk  be. Adtam magunknak egy évet, bár tudtam,  a kérdésben egy év elmúltával sem fogok tudni szilárd állást foglalni, de majd az idő megoldja alapon toltam nyitottan magam előtt. A válasz pedig megérkezett. Még szeptemberben elkezdtünk járni  zeneovi foglalkozásokra, ami fél évvel később egy meghallgatásban végződött, ahol Misit muzikálisnak találták. És tegnap beiratkoztunk,  Bartókos kisdiákok leszünk. Hihetetlen hogyan oldódott meg a kérdés anélkül, hogy különösebb erőt fektettünk volna beléje. Persze a bizalom és a remény a részemről mindvégig jelen volt,  csakis a jó megoldás jöhet velünk szembe.

Kinéztem egy hete az okmányiroda nyitva tartását, és mivel Misim pár napra szabadságolta magát az oviból, gondoltam vonatozunk egyet, elmegyünk diákigazolványt intézni. Délben nyit a hivatal, úgy emlékeztem egy óra tájékán megy  vonat Győrbe, de mostanában nem járok vele, így  nem tudhattam, hogy azóta húsz perccel korábbra tették indulását, mondhatom lekéstük. Ahogy bandukoltunk haza, terveztük a B variánst, hogyan jutunk be mindezek ellenére a hivatalba:... következő vonat?... busz?... alkalmi taxi ?... pár hétig ugyanis  próbálgatjuk az autómentes család működőképességét avagy működésképtelenségét. Ha már hazamentünk, gondoltam felhívom a hivatalt, biztos, ami biztos... egy kedves női hang közölte mondandója végén, ma ne menjünk,  hiszen minden hírportál ettől hangos, zárva tart az egész ország területén az összes okmányiroda. Mit tehetek, egyoldalú az érdeklődésem, kizárólag kreatív híreket engedek magamhoz, effajta hivatalos közlemények nem jutnak át a szűrőmön;-) 

Mindenesetre felszabadult egy perc leforgása alatt a délutánunk, csalogatóan sütött a tavaszi nap, hamarosan  már a Világosvár tetején hasaltunk a fűben, piros bodobácsokat keresgélve sárga és lila virágok között, közben azon mélázva... mi választunk vagy a dolgok tényleg minket választanak?

Ébredés

Hétvégi színkeresős játék a természetben, szomorkás szemerkélős szürkeségben ki talál rájuk?

zöld

piros

kék

sárga

Dinamika

Van egy célkitűzésem erre az évre a munkámban, az unalmas, csendélet szerű táskaképek felszámolása, de legalábbis vegyítése élettel teli, mozgalmas, dinamikus fotókkal. Ehhez azonban két ember szükséges, egy aki modellt áll (nő) és egy másik aki a kamerát fogja ( férfi). Cseréltünk is egy-egy fotó erejéig, hogy átadjam a tapasztalataimat, de sajnos nem kaptam engedélyt a közlésükhöz... annyit elmondhatok, hogy szakadtunk a nevetéstől! Hááát ezek még elég statikusra sikeredtek, volt bennem némi görcsölés, szó szerint modellt ülök;-), de drukkoljatok, lesz ez még jobb is.

Születésnap csak egy lehet?

Igen, azt hiszem úgy normális, ha a születésnap egy konkrét időpont. Lakcímnél ugye megkülönböztetnek állandó és ideiglenest, de a születési dátumnál  nincs két rublika, minek is lenne? Nekem pedig szükségem volna rá.  1970. március 1-én este ment be anyukám a győri kórházba, de megérkezésem már átcsúszott másodikára, nem is kevéssel, 1 óra 58 perccel,  mindezek ellenére beírtak a március 1-én született babák közé, és csak később az anyakönyv kézhezvételekor látták meg a szüleim a rossz  dátumot.  A korrekció elmaradt, gyerekként még az elsejét emlegettem a jeles nap időpontjaként, aztán felnővén már a másodikát éreztem igazinak. Lassan már belekeveredek, hivatalos papírokon az elseje szerepel,  a nem hivatalos helyeken pedig a másodikát jelölöm meg ( lásd facebook ), jogos a kérdés, mikor is születtem? Mint  a mesében ... elsején is, meg nem is;-)

Anyukám ajándéka pici baba korom óta egy tulipáncsokor, csak a színe az, ami évről évre változik.

Így vagyok  a tulipánnal szimbiózisban, elválaszthatatlanul, mint a borsó meg a héja.

Hótenger

Aranyló téli nap

Ezüst után ismét arany... jégbe fagytam a Világosvár tetején, a fotók hangulata mégis valami titokzatos belső tűzről tesz tanúságot. Szeretem ezt a helyet, a szánkózók hangos sikításától élettel volt ma teli, kedvet is kaptam egy kis csúszkáláshoz, így aztán holnap fotómasina helyett szánkót és sítalpakat viszek magammal, és a Misimet sem hagyom otthon!

Ezüst

A bőség aranya után egy kis ezüst, a minap úgy láttam,  ezüstösen csillog a téli nap a felhők mögött. Tulipánokat szerettem volna varrni, de annyira tél van még. Szép tud lenni ez a fehér, ezüstös táj is, ha én is úgy akarom;-)

Holi...

... a színek ünnepe, lelkem egy kis szegletének ünnepe. Ahogy közeledik az időpont, bennem a remény egyre nő, hogy egyszer én is ott lehetek, talpig festékesen, extázisban, ünnepelve a születésnapomat, nem a most soron következőt, de még ebben az életben az egyiket, mondjuk az ötvenediket, az lesz legközelebb kerek., milyen szép is lenne;-)

Zseniálisak Poras Chaudhary fotói, inspirálóak, még a stabil hétágú napocskám is megmozdult tőlük és forgó szélkerékké változott... lesz még folytatás, mondhatni ez még csak a kezdet!  

Imola

Talán nincs is természetjáró, akit az útszéli imola megállásra ne késztetne. Az múlt évi fényképek  rendszerezésekor ezt a fotót találtam érdemesnek textilbe átlényegítéshez. Bevallom sokkal inkább a háttér játékos fényei izgattak és annak megjelenítése a kiismerhetetlen nemezzel, így nem véletlen, hogy a kész hangulatbonbonon a lila  imola kevésbé hangsúlyosan szerepel. 

Világosvár

Már szerepelt és még szerepelni is fog, sokszor. Barátnőm szerint nagyon szép szó. A kisalföldi síkságból egy kiemelkedés, domb... nekünk ez a hegy, a csúcs, a legmagasabb pont  ahonnét szétnézhetünk, ellátunk a városig. Föl-le menet gyakori élmény a horizont látványa, naplementével vagy anélkül. Elraktározódott belső képek alapján született a legutóbbi hangulatbonbon: Világosvár.

Pici piros

Szolíd ág, o(h)...

Növényhatározós barátaimtól és egy kedves hozzászólótól 

egybehangzóan érkezett a festői "gaz" latin neve:

Solidago

Bolyongás

... és ha azt kérdezed tőle, hogy mi a frászt bolyongok a Világosváron nyálkás, latyakos időben, térdig érő sárban, akkor azt felelem, nem csak hinni szeretném, hogy ott a földön túli érzés az utolsó gazban, hanem (meg)látni is ... 

Aki tudja a "gaz" nevét is, kérem ossza meg velem tudását!

Kajári temető

... az időtlen kőrengeteg érintései...

Befőzöm télire

Mikor nyár elején első fotóimat készítettem a természet jelentéktelen, de mégis jelentős esztétikai élménnyel bíró részleteiről, mondtam/írtam, hogy majd ezeket a képeket " befőzöm télire", ami nem csak egy elejtett szójáték volt részemről, terveim voltak vele. Íme az első ilyen kísérlet, amikor a fotó hangulatát igyekszem textilbe önteni. Kivételesen nem kerek formába, mert képek lesznek a falra;-)