Úgy kezdődött, hogy az asztalon heverő régebbi Stahl magazinban rábökött Domi egy tortára: Tarte au citron. Én még sosem sütöttem ilyet és vegán szemmel olvasva a hat tojáson fennakadtam! Nem tudom mi ez nálam, de ha egy sütiben egy-két tojásnál több van, akkor az rögtön szemet szúr és életbe lép a tojásaverzió. Egyébként a cikk a Bistro 181 helyről szólt, és egy kis utána olvasással oda jutottam, elkéstem az itt vacsorázással, mert azóta tulajdonos és névváltás is történt az említett helyen. Provance hallatán levendula mezőket láttam magam előtt és a tavaly Kisnyalkán ajándékba kapott Lekvárosházas levendulás-citromos keksz ízét éreztem újra a számban.
Nos a Világ Legjobb Citromtortája biztosan az is ( így nagybetűkkel írva ), nem venném el tőle a címet... bár ki tudja ki akasztotta a nyakába. Az élményt nem, de az inspirálódást mindenképpen neki köszönhetem. Az averzió fellépése nyomán ugyanis az van, hogy az a része a sütinek, amivel ellenérzésem támad, nem sikerül... egyszerűen nem olyan az állag, amit elképzelek róla, viszont rögtön támadnak ötleteim, nem is egy, hogy miképpen változtatnám meg. Ami nagyon tetszik és bevált, az a reszelt citrom héjas porcukor, biztos másnak nem újdonság, nekem az volt. Tovább vittem a gondolatot és a reszelt citrom mellé levendula virágokat is kevertem, így őröltem meg a nádcukrot. Fenomenális!
A recept alaptészta jó, tejben-vajban fürösztöttem a citromhéjat + a levendulát. A krém pedig újraértelmezésre vár... mondjuk egy vegán, akár sütés nélküli variáció? Hm? Mára teljesen mást terveztem, mert megérkezett az első meggy szállítmány, de valahogy időt kerítünk egy új levendulás-citromos krémre, mondjuk hat tojás nélkül. Ez a tejszínhabbal betakart példányt pedig felejtsük el, azért idetettem emlékeztetőnek, milyen volt életem első citromtortácskája, a fiúknak ízlett és ez is valami!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése