Álítólag a világ legjobb citromtortája

Úgy kezdődött, hogy az asztalon heverő régebbi Stahl magazinban rábökött Domi egy tortára: Tarte au citron. Én még sosem sütöttem ilyet és vegán szemmel olvasva a hat tojáson fennakadtam! Nem tudom mi ez nálam, de ha egy sütiben egy-két tojásnál több van, akkor az rögtön szemet szúr és életbe lép a  tojásaverzió. Egyébként a  cikk a Bistro 181 helyről szólt, és egy kis utána olvasással oda jutottam,  elkéstem az itt vacsorázással, mert azóta tulajdonos és névváltás is történt az említett helyen. Provance hallatán levendula mezőket láttam magam előtt és a tavaly Kisnyalkán ajándékba kapott  Lekvárosházas levendulás-citromos keksz ízét éreztem újra a számban. 

Nos a Világ Legjobb Citromtortája biztosan az is ( így nagybetűkkel írva ), nem venném el tőle a címet... bár ki tudja ki akasztotta a nyakába. Az élményt nem, de az inspirálódást mindenképpen neki köszönhetem. Az averzió fellépése nyomán ugyanis az van, hogy az a része a sütinek, amivel ellenérzésem támad, nem sikerül... egyszerűen nem olyan az állag, amit elképzelek róla, viszont rögtön támadnak ötleteim, nem is egy, hogy miképpen változtatnám meg. Ami nagyon tetszik és bevált, az a reszelt citrom héjas porcukor, biztos másnak nem újdonság, nekem az volt. Tovább vittem a gondolatot és a reszelt citrom mellé levendula virágokat is kevertem, így őröltem meg a nádcukrot. Fenomenális! 

A recept alaptészta jó, tejben-vajban fürösztöttem a citromhéjat + a levendulát.  A krém pedig  újraértelmezésre vár... mondjuk egy vegán, akár sütés nélküli variáció? Hm? Mára teljesen mást terveztem, mert megérkezett az első meggy szállítmány, de valahogy időt kerítünk egy új levendulás-citromos krémre, mondjuk hat tojás nélkül. Ez a tejszínhabbal betakart példányt pedig felejtsük el, azért idetettem emlékeztetőnek,  milyen volt életem első citromtortácskája, a fiúknak ízlett és ez is valami!

Vegán csokis brownie

Onnét tudom, hogy varrni születtem és nem fakanállal a kezemben, mert a főzés ( legyen az hagyományos vagy alternatív bármi ) eszméletlen fáraszt. Óriási lendülettel nekiállok, általában sikeresen teljesítem a kitűzött célt, de a jó érzésemet beárnyékolja a végére a levertség. Varrásnál nem tapasztalom ezt, pedig egy kívülálló talán éppen azt gondolná, hogy a görnyedés, hosszan tartó ülés, stb. kimerítőbb. Nálam nem így van. Persze kíváncsian és nyitottan figyelem a működésemet ( a közbe cikázó gondolataimat ), hogy mi okozza... remélem lesz majd egyszer aha élményem.
A fényünnep reggelén hajnal ötkor kötöttem magamra kötényt és úgy nagyjából délután négyre kész voltam, szó szerint kész,  le kellett dőlnöm egy félórára, a családom persze gondoskodott róla, hogy ne tudjam elaludni a vendégek érkezését. Készült sok minden, de közte ez a csokis brownie mindent vitt. A recept Gréta könyvéből való, annyit változtattam csupán, hogy sütés előtt  leszemezett ribizlit szórtam a tetejére... magyarul rásütöttem a gyümölcsöt.

Szóval főzni jó, a vendégvárás szuper, de a másnap reggelben is van szépség, amikor a romeltakarítás után kiülök a teraszra és egy koffeinmentes kávé kortyolgatása mellett csemegézek a maradékból. Ez a csokis brownie vegán módra pedig csúcs, azoknak ajánlom, akik az alap brownie-t túl édesnek, zsírosnak, nehéznek érzik... ez bármilyen savanykás gyümölccsel kombinálva az élvezetek csúcsa, legalábbis nálam.

Vegán csokis brownie hozzávalók:

- 1 és 1/2 bögre nádcukor
- 1 és 1/2 bögre tönkölyliszt
- 3-3 ek. jó minőségű ( holland ) kakaópor
   az eredeti recept 5-5 evőkanállal ír, de nekem az túl sok volt
- 2 tk. foszfát mentes sütőpor
- 1 tk. szódabikarbóna
- 3/4 bögre növényi tej
- 1/2 bögre olvasztott kókuszzsír
- 1 tk. himalaya só
- 1 tk. vanília aroma
- 1 és 3/4 bögre meleg víz

Egy bögre nádcukrot, a lisztet, a sütőport, 3 ek. kakaóport, a szódabikarbónát és a sót összekeverem. Ugyanígy a folyékony hozzávalókat is, mint: növényi tej, kókuszolaj, vanília aroma. Majd a kettőt egymással, amiből nem lesz folyós massza, inkább amolyan vajkaramella állag. Egy kikent formába egyenletesen elterítjük ( nem könnyű, de menni fog ), és a megmaradt cukrot a másik 3 evőkanál kakaóval összekeverve rászórjuk a tetejére. Ezután szórtam rá a ribizlit, majd jön  a nyakon öntés  meleg vízzel. Azt a hibát pedig ne kövesse el senki, amit én, hogy csatos tortaformába kísérli meg mindezt, mert a sütőjébe fog a víz landolni egy idő után. Zárt formába süssétek mindenképpen! Különleges állag keletkezik így az 50 perces sütés során, két folyós réteg között egy sült tészta... úgy hallottam melegen jó, de én amondó vagyok, ha nem akartok gyomorrontást, akkor várjátok meg, hogy kihűljön...

A fényünnep  tűzugrással végződött,  arra már én is felébredtem;-)

Fehér minták kék háttérben

Kékfestő péntek, izgalmas utazás vissza az időbe, egy 1700-as évek végén berendezett kékfestő műhelybe, ami ma már múzeumként várja látogatóit Pápán.  Aki járt már az ódon , toscanai hangulatot idéző küpaszobában (festőmedencék szobája), az ott elé táruló látvány megerősíti  az érzést: az időutazás valódi. A falakon kialakult festék és rozsda foltok helyenként festmény illúzióját keltik. A múlt egészen különleges fény, szín és textúra halmazként jelenik meg a látogató előtt. Honnan ered a tiszta fehér és a nyugalmat árasztó kék párosának textilen megjelenő össztánca? Mi is ez a páratlan, kihalófélben lévő technika?

"A kékfestő anyag mintázása a több ezer éves batikolásból ered. A festésre szánt fehér pamut- vagy lenvászonra először - mintafával, nyomódúccal - egy viaszos védőréteget nyomtak, amit nem fogott meg a kék festék, és ezért ott fehéren, vagyis festetlen maradt a minta. (A védőréteg összetétele a mesterek féltve őrzött kincse volt. Receptjét titkosírással jegyezték fel, az unokák pedig csak hosszas fejtörés során találták meg a megoldást.) Mikor a védőréteg megszáradt, már jöhetett is az összetéveszthetetlen színű kék festék a festőfürdőben. Az indigót vasgálic és mész segítségével redukálják, és a megfelelő sűrűségben töltik bele a festőkádakba (küpákba), ahol belemerítik az anyagot. Áztatják, majd szellőztetik. Az eddig zöld színű indigó a levegő hatására oxidálódik és megkékül. A kelme végleges színét az határozza meg, mennyiszer mártották-levegőztették az anyagot."

Európa egyetlen kékfestő múzeuma a Szászországból hazánkba települt  Kluge -család által 1786-ban alapított régi műhelyben található. Rövid történeti áttekintést olvashatunk hazai működéséről: 

"A XVIII. század második felében a hazánktól nyugatra eső területeken a textiliparban és a festőmesterségben munkaerő-felesleg képződött. Ezért az egyéni vándorutak és a családi áttelepülések egyaránt növelték a magyarországi kékfestőmesterek számát. Így kerültek Magyarországra a Kluge család ősei a szászországi Sorauból. Johann Friedrich Kluge Sárváron telepedett meg, majd 1777-ben a pozsonyi Főcéhbe kérte felvételét. Családos ember volt, fia, Carl Friedrich Kluge vándorútjáról hazatérve, 1783-ban önálló műhelyt alapított Sárváron, majd 1786-ban családjával áttelepült Pápára, és létrehozta a ma múzeumként is látható műhelyét, ahol az idők folyamán a kézi technikától a kis gyár szintjéig emelkedett műhely szerszámai, termékei és gépei eredeti állapotukban láthatók. A volt tulajdonos Kluge család hét generáción keresztül vitte az üzemet, mely 1956-ban zárta be kapuját, hogy 1962-ben - immár a nagyközönség előtt - újra kinyissa."

A múzeum relikviái után a délután hús-vér kékfestős élményt tartogatott számunkra. Ízelítőt kaphattunk a kelmefestés mindennapjaiból, ahogy ezt Tóth Ildikó és Gerencsér Zsolt teszi a Győri Kékfestő Műhelyben, átemelve a hagyományt a modern mindennapokba.

A kékfestő pénteken mesteremet Dolányi Annát kísértem, a győri műhely látogatása pedig vendége:   Naomi Ichikawa   a japán "Patchwork tsushin" újság főszerkesztője   részére szerveződött. Az eseményt megörökítő képek itt láthatók.

A nagy kékség inspiratív módon hatott rám, gyorsan elő is kerestem az archívumból három évvel ezelőtti kékfestő anyagokat átlényegítő táskám képét és tervezem a folytatást... legyen folytatás?

Plátói torta

Onnan kezdem, hogy egy korábbi életszakaszomban, amikor is szintén voltak vegán kísérleteim, a sütemények nem igazán sikerültek, őszintén szólva ehető minőséget nem tudtam előadni. Az akkori szakácskönyveim "kép"-telenek;-), így a képzelőerőmre bízták, hogy az adott receptből mi lesz, és valamiért a fantáziám akkor még ebben a tárgykörben valszeg szegényesebb volt,  kudarccal záródott minden próbálkozás. Ma persze ez már egyáltalán nem így van, gusztusos, nyálcsorgatós fotókkal van teletűzdelve az internet, nem akarok semmiféle összefüggés elméletet gyártani, engem a sok szép színes fotó mindenképpen stimulál;-) Aztán történt közben az is, hogy a rég bevált kakaós vajas piskótát egyre többször csesztem el... vagy kőszikla lett, vagy nem sült meg a közepe. Mondhatjátok persze, egyszerű a képlet, pajtás ne kaserolj, nem tudsz sütni és kész! Jujjj, ez a kaserol szó megérne egy másik posztot, mert a hétvégi kétnapos osztálytalálkozó-osztálykirándulás 2 in 1 formációban közkedvelt kifejezése volt...  olyanok voltunk, mint a gyerekek, amikor hallanak egy új dolgot, le nem szállnak róla. Előtte sosem találkoztam ezzel a szleng kifejezéssel, de maradjunk a tortánál. Megérett a pillanat, hogy a tojásos, rámás masszámat lecseréljem és láss csodát, azóta jobb piskótát sütök.

Piskóta hozzávalók: ( gyümölcstorta formába )

- 25 dkg fehér és teljes kiőrlésű tönkölyliszt felesben

- 7.5 dkg nádcukor

- 3 ek. balzsamecet

- fél deci olvasztott kókuszzsír

- 1 tk. sütőpor

- 1 mk. szódabikarbóna

- csipet só

- 2.5-3 dl víz ( a tészta állaga ne legyen se túl kemény, se túl híg )

Az elkészítés egyszerű, a nedves és a száraz anyagokat külön, majd egymással alaposan összekeverjük. Mehet a kikent és lisztezett formába, be a sütőbe... hurrá, újból tudok piskótát sütni, nem kell kidobnom a sütőmet! 180 fokon fél órán át sütjük. Utána főzünk egy házi ( megbízható alapanyagokból készült ) csokis pudingot. Amiért érdemes nem boltit használni, hogy a színezékektől és az aromáktól mentesüljünk... sosem tudni, hogy mi minden kerül bele a zacsiba  nagyüzemi körülmények között.

Puding hozzávalók: 

- 2 ek minőségi kakaópor

- 2 ek kukoricakeményítő

- 4-5 ek. nádcukor

- 4 dl növényi tej 

Ezekből teljesen hagyományos módon készítem el a pudingot, a szilárd alkotókat kicsi tejjel csomómentesre keverem, majd a tűzhelyen melegedő tejbe csorgatom és felforralom. A kihűlt tészta közepébe öntöm és megrakom megmosott és kimagozott meggyel, majd megszórom puffasztott rizzsel ( alternatív megoldás, lehet mással is turbósítani ). Menta levelekkel díszítettem.

Sütöttem mindezt egy kedves cimborámnak a kaserol szóért cserébe, hogy megjegyezzük mindketten nem piszkálódást, magyarázkodást jelent;-) Abban meg nagyon jó vagyok! Ebből pedig  nem eszik:-)))

Indiai spenót

Nagyon sok spenótot eszem. Szombatonként a piacos bevásárlólistám első helyén szerepel. Ez a pár maroknyi zsenge levél már a kertünk termése, és ez azért is öröm, mert megvalósulni látszik az is, hogy a zöldségeim a leszedésüktől számított fél órán belül a konyhában végezzék. Nekem ez is hozzátartozik a saját kert feelinghez, hogy kirobbanó energiájukkal a legmagasabb íztartalommal kerüljenek tányérra.

Mostanában a városban is kényeztetem magam, és egy héten egyszer betérek a Café Guru Vegetárius Étterembe.  Istenien főznek. Múltkor felcsillant a szemem, mikor a menük között azt láttam kiírva : indiai spenót... blabla körettel. Megkóstoltam és minden várakozást felülmúlt. Persze ehhez az is kell, hogy bolonduljak az indiai ízekért. Beszédbe elegyedtem a kiszolgáló személyzettel és nagy vonalakban felvilágosítást kaptam a fűszerek sokaságáról, amivel ez a nem mindennapi spenót készült.  A színe is bizarr volt,  inkább hasonlított sóska mártásra, a benne lévő kurkuma vitte ebbe az irányba a színhatást.

Amikor tegnap a kertben leszedtem az első adag spenótot, nem is volt kérdés,  megpróbálom összehozni a közelmúltban tapasztalt új ízélményt. Volt itthon hozzá chili paprikám és már vettem a piacon új fokhagymát is. Ezeken kívül került bele római kömény, koriander, kurkuma, pici só és bors. Mennyei! Ha túl erősre sikerülne a fűszerezés, akkor érdemes egy kis tejjel ( nálam rizstej )  felhigítani a mártást - jobban illik rá ez a kifejezés, mint a főzelék. Újburgonyával, padlizsános raguval és maréknyi friss spenótlevéllel tálalhatjátok, ha kedvet kaptatok hozzá.