Hús nincs, anya?

Az RD ugye pünkösd előtti szombatra esett és nyilván semmi másra nem tudtam koncentrálni, mint erre. Másnap hajnalban ért a sokk - háromnál tovább nem bírtam aludni - egy felől, hogy a konyha olyan volt, mintha bombát dobtak volna be az ablakon, másrészt piros pünkösd vasárnapjára ébredtünk, és nekem családanya minőségemben villantanom szükséges reggelit, ebédet, vacsorát.... majd  pünkösd hétfőn  ismételve mindezt. Benézve a kamrába leesett, hogy a családnak nem vásároltam be, nem csak húst, mást sem. Rendelkezésre állt nagyobb mennyiségű feldolgozatlan zöldség, mint retek, újburgonya, újhagyma, chili, padlizsán és zöldspárga + vegán alapanyag ( magok, lisztek, stb. ) nagyjából más semmi. No problém. Megoldottuk. Nem éheztek. Párszor hangzott csak el a fiúktól rutinszerűen a kérdés: - Hús nincs, anya? A mosolyom is elég nekik válasznak;-)

Reggelire például csokitorta volt, mert az RD egybeesett a nagyfiam tizonnyolcadik szülinapjával. A tortával Domi lepte meg, szerencsémre. Az ebédnél támaszkodtam kicsit a RD főételére, a reteksalátát megismételtem felturbózva kertünk rukkolájával. A szejtánt már csak nyomokban lehetett a tányérokon megtalálni, tepsiben sült fűszeres padlizsánnal egészítettem ki. Készült egy nagyon pikáns öntet tökmagból, persze nem jegyzeteltem le mit tettem a turmixba, szarvas hiba. Önteteknél azt szoktam csinálni, hogy a feléhez keverek joghurtot, a másik felét hagyom natúr...és bőszen kóstoltatom a népekkel, hogy szokják az új ízeket, állagokat, így nagyobb az esély is, hogy valamelyik formában bejön nekik a massza. Aztán volt még  egy laktatóbb saláta is az újkrumpli, zöldspárga, hagyma, retek és chili felhasználásával... innen inspirálódtam.

Nagyjából ennyi, de mindenki jól lakott, aki nem, annak befogtuk a száját egy újabb szelet csokitortával;-)

Vacsorára bevetettem a ki mit talál játékot. Élelmes családom ezt egy gyors  nagymama látogatással oldja meg és rettentő büszke vagyok a találékonyságukra. 

A hétfő már nehezebben indult, elfogyott a csokitorta. Sütöttem helyette egy sárgadinnyés zablisztes muffint, de rajtam kívül senkinek nem jött be a minimális cukortartalma miatt. Gondoltam megédesítem a szájukat egy avokádós csokikrémmel, de erre is rövid válasz érkezett: -Kenjed a hajadra! Az igazság az, hogy nem minden kísérletemet díjazzák. Maradt a vajas kenyér a válogatós bandának.

Nem tudom emlékeztek-e, de pünkösd hétfőn nagyon szép idő volt. Kellemes kora nyári meleg, pici fuvallatokkal... nekem olyan dél-francia provanszi hangulatom lett tőle. Ne voltak éles határok a között, hogy most az olasz vagy a francia partokon piknikezünk képzeletben, így mindkettőnek szerettem volna megfelelni. Receptválasztásom egy padlizsános pizzára és a spárgás quiche-re esett ( rozs lisztből ), egyik sem volt rossz döntés. Viszont kezdett rajtam kijönni az előző napok fáradtsága, a saláta  egyszerűen  megmosott és lecsöpögtetett kertünk rokkolája lett a lepények mellé. A la nature is nagyon bejönnek a zöldek, akár mosatlanul a kertből legelve. 

És végezetül van egy trükköm, hogy egy pizzát és egy lepényt hogyan nevezzünk ebédnek. Sehogy. Addig   bíbelődök velük, míg az ebéd kimarad, vacsinak még túl korai lenne, uzsonnának tálalom. Sose higgyetek a gyerekeimnek, amikor azt panaszolják,  se ebédet, se vacsorát nem kaptak. Egyébként meg nem kell annyit enni, ez a nagy igazság ( általános igazság ),  fondorlatos módon mikor tanítanám meg nekik, ha nem most;-)

Bodzaföldi csokivulkán eperlávával

A munkamegosztás meg úgy volt az RD ( Restaurant Day rövidítése ) menüsorában, hogy az előétel és a desszert készítésével leuraltam a terepem;-) A főételnél  Györgyi szabad kezet kapott és mindkét kezével a szejtán gyros felé nyúlt, amire áldásom adtam. Ha valakit érdekelnek a húspótlók és társaik, akkor érdemes a VegaVillám főzőtanfolyamait figyelni, mert úgy tudom, a közeljövőben lesz lehetőség  nála a szejtánnal való közelebbi ismeretségre. A tudás gyarapítás kedvéért szerintem benevezek majd én is egy konyhai szeánszra, ahol a készítés főbb menete megismerhető, de bevallom töredelmesen, engem sem a szója készítmények, sem a húspótlók nem hoznak lázba. Nagyon egyszerűen azt gondolom, hogy a vegánságban való elmélyülés a nyitottsággal jár karöltve és amikor a lehetőségek tárháza bővül, akkor nekem nincs szükségem pótlókra... már a neve is gáz: húspótlókra. Jó pár szakirodalmon túl vagyok és szinte egybehangzóan leírják, hogy a legnagyobb tévhit, hogy az embernek sok fehérjére van szüksége, ami pedig a legmeglepőbb, hogy egy marék olajos magban benne van a napi  adag, így aztán mikor és miért is ennék szójavirslit és társait? Sokkal inkább látom azt, hogy az emberi ízlelőbimbók a fűszereket keresik. A húsnak önmagában nincs íze, azt is a különféle konyhatechnikai bravúrok teszik élvezhetővé. Ebből az következik hamarább nyúlok egy padlizsán után, ha a húsos ízvilágot szeretném a számban érezni, mint hogy a szejtánnal képezzem le a műhúst. Persze ez egy szubjektív vélemény, így semmi gond nincs belőle, ha mások ezt más nézőpontból szemlélik. E hosszúra nyúlt bevezető után értelemszerűen  nem szolgálok szejtán gyros recepttel, a kiváncsiskodóknak  ezt a videót ajánlom Grétától helyette. Újburgonyával és spenótos reteksalátával kínáltuk a Zöld Múzsák kertjében.

Az édességek vegán elkészítési módja annál jobban izgat. Tojás nélkül nem nagy kunszt elkészíteni bármit, az édesítés ami nálam a sarkalatos probléma. Az ösztöneim, szervezetem reakcióit figyelve még mindig a mézet tartom a legideálisabb és legtermészetesebb módjának a cukor pótlására. Hozzáteszem, hogy a megbízható termelőtől származó mézre gondolok ez alatt. Persze kozmopolitán vegán társaim, most felsikítottak, hogy a méz nem vegán táplálék, meg selymet és gyapjút sem húzhatok magamra, ha igazi állatvédő vegán vagyok.  Érdemes a kategóriákból kilépni, mindent ki kell próbálni és kész!

A bodzaföldi krémjének a pikantériáját ugyanis a bodzaszörpből leszűrt virágok újrahasznosításából készült püré adja. Nekem a tudatosság és az újrahasznosítás ami körül jár az agyam, amikor új ételen kísérletezek. A lehető legkevesebb növényi hulladékot kívánom csak a komposztra helyezni. A bodza virágok püréjét higítottam fel rizstejjel és ebbe tettem barna cukrot, citromlevet és zabliszt, kukoricakeményítő egyvelegét, amit felfőzve kaptam a bodzaföldi pudingágyát. Ezekre állítottam a karobporos muffinokat, majd az egészet nyakonöntöttem a friss eperből készült ( minimálisan édesített ) nyers eperöntettel. Míg a próbafőzéseken nagy igyekezettel diszítgettem a tányért, erre a maraton konyhai délután során már nem jutott idő... a vendégek a mentát már csak képzeletükben illesztették a desszertre. Ennek ellenére sok elismerő bókot kapott a desszert. 

L-Zs-ig

Láva - ez a kifejezés biztosan nem véletlen jut a rendezvény kapcsán az eszembe. Talán a belső tűz szinonimája, ami bennem égett, a jó értelemben vett feszültség. Értitek miről beszélek?

Múzsák - félistennők? Ohhh dehogy. Szakácsistennők? Még ez is erős kifejezés. Két vegán elkötelezett, akiknek útja nem azonos, de az egészséges ételek mentén visz és most találkoztak egymástól tanulni, inspirálódni, jókat főzni.

Nevetés - a legnagyobbat az váltotta ki belőlem, amikor a Kisalföldes újságcikk kapcsán érkezett egy hozzászólás, úgy tűnt komolyan gondolta az illető : "- Volt e rajtunk szakácssapka?" Persze az egyéb szabály rendszereknek való megfelelést is firtatta az "építő" jellegű kritika. Azt, hogy az ételmelegítőt idő-és helyhiány miatt nem használtuk és hogy sok vendég csak kérésre kapott szalvétát, ez számomra a konyhában eluralkodó káoszból kifolyólag elfogadható és jogos észrevétel, de hogy sapka nélkül is volt bátorságunk főzni másokra, háááát valaki fordítva ül a lovon, de szívesen bevállalom, hogy az én vagyok;-)

Nyers - amikor legközelebb kinyit a Zöld Múzsák kertje, hívószava a nyers vegán koszt lesz. Főzni jó, de nem főzni talán mégjobb! Most így gondolom, de a változtatás jogát fenntartom;-)

Oliva - sok fogyott.

Óra - valahová egész délután sietett, pedig mi marasztaltuk egy tál ételre, de hiába.

Öntet - a nyers eperszósznál nincs finomabb.

Őrült - volt aki a szemembe merte mondani, volt akinek csak az arcáról olvastam. A vélemény szabad.

Pohár & Tányér - ebből volt a legkevesebb.

Quiche - ebben a szóban a jelen és a jövő összeér, mert nem volt omlós tészta a menübe, helyette kenyér chipszet és a szerencsésebbek grissinit ropogtathattak. Az augusztusi kihívásnak azonban lehet egy izgalmas újítása, ha a quiche-nek a tésztáját sütjük csak meg, mint kvázi ehető tányér, és ebben tálalunk izgalmas nyers töltelékeket. Hm? Nem hangzik rosszul így elsőre.

Ropog - mindegy mit eszek, csak ropogjon. Erre a nagy igazságra jutottam. 

Sparhelt - mint egy sztárt, úgy csodálták a konyhába is bekukkantó vendégeink. 

Szalvéta - szerintem a férjem egész életében ezt a momentumot fogja emlegetni:-))) A megnyugtatásomra megnéztük a többi helyszín képeit, és pohár/tányér mindenhol van az asztalokon, de szalvéta alig, akarom mondani sehol. Bátorkodtam kijelenteni, az RD a jó bulin kívül nem csak nagyobb szabályrendszereknek mutat fricskát, hanem alapvető étkezési illemek is felülírhatók vele. A szalvéta hiányos állapot pedig kreatív újraértelmezésre vár. Valakinek egy jó kis ötlete? Ruhaszalvéta?

Tyű - város és falu határán lakunk, így az arra járók ajkát sűrűn hagyta el ez a szó. A következő napokban  sokan lekiabáltak az utcán: "- Mi volt nálatok a hétvégén, lakodalom?"

Udvar - ?

Újság - belefértünk a hír kategóriába és ez jó ( köszönjük), de nem cél.

Üveg - lényegesen egyszerűbb lett volna a helyzet, ha papír tányérral és pohárral dolgozunk, de ez az opció a leghátsó gondolataimban sem fordult elő, bár visszatérve a szalvétára, van itt egy kis ellentmondás.

Űz - talán a tudatalattiból jött ide ez a szó, ki tudja?

Vegán - mindenki ezt kérdezi, akkor én most az vagyok vagy sem?! Fontos ez? 

Zöld - még a kocsinkat is zöldre cseréltük, ez egy zöld korszak az életemben;-)

Zsongás - a fejemben lévő, egy hét elteltével lecsillapodott.

...és nem került bele az ABC-be az Ajándék szó, amivel elhalmoztak a vendégeim. A legkedvesebbet mutatom, amit egy kis/nagylánytól kaptam. 

Egy kicsit bővebben A-K-ig

Többen kértétek tőle, hogy egy kicsit bővebben is írhatnék a Zöld Múzsák napjáról és recepteket is ígértem.

Akác - meglepődtem, hogy az akácból milyen pikáns ízű alkoholmentes welcome italt lehet készíteni...egy baj volt vele, idejekorán elfogyott...legközelebb jóval fölé lőjük a létszámot, mert amíg úgy gondolkodtunk, hogy ha 45-en jelentkeznek jó ha eljön belőle 35-öt vendég hibásnak bizonyult. A dolog éppen fordítva működött, a negyvenöt helyett érkeztek hatvanan!!!

Álom - nekem ez az éttermesdi világ régóta vonzó és szimpatikus - sok évvel ezelőtt falusi turizmusban gondolkodtam, mint családi vállalkozás, mellette pedig egy nyitott textiles műhelyt álmodtam, valahová a világ végére.  Nem is igen értettem, hogy akkoriban mi vonzott benne, amikor a hagyományos konyhában kifejezetten nyűg volt számomra a főzés, a Zöld Múzsákkal tisztulni látszik a kép.

Bálint - fiam egy elég öntörvényű és önálló gyermek, a héten töltötte a tizennyolcat és ha valami közös dologba bevonható, na erre már azt kell mondjam : SIKER.

Chips - ami a nevében egyezik csak a köztudatban élő társával. Szerintem  egy jó kihívás a jövőre nézve, ha rengeteg olyan ropogós állagú, izgalmas ízvilágú tallért, kekszet kísérletezzek ki, ami mentes mindenféle ízfokozótól és bátran a gyerekek szájába adható.

Csoki - a gyenge pontom ( volt ), de van egy jó hírem: az ízlés formálható minden területen, ha mi is úgy akarjuk. Az ízlelés világában is. A vegán csokis muffin sütésénél pedig a kakaót karob porral ( szentjánoskenyérfa terméséből állítják elő ) készítettük. Szerintem senki nem vette észre a változtatást!

Domi - a három fiam mellett van egy fogadott lánykám is, aki nyitott minden őrültségemre, Köszönöm!

Eper - imádom és éppen szezonja van. Egy percig sem volt kérdéses, hogy a menüben benne lesz mint bodzaföldi csokivulkán eperlávával. Bánom, hogy nem készült róla fotó, amikor kora reggel a férjem megjött  a teli ládával a piacról.

Étek - étel... egyre pontosabban tudom körülírni, hogy melyek azok a jellemzők, amitől étek az étel: természetes, megbízható származású, kíméletesen elkészített, harmonikusan (zöld) fűszerezett és nem túl bonyolult:-)

Fakanál - jajjj annak, akit a fakanalukkal megérintenek!

Guru - ebben éppen annyi ellentét feszül, mint bennem. Szabad fordításban a zöldségek a mestereim, tőlük tanulok, belőlük építkezem. Persze tisztában vagyok vele, hogy ennek éppen az egocentrikus ellenkezőjét is magában hordozza, de ez így van jól!

Györgyi - örök hálám neki, hogy igent mondott egy meghívásra úgy, hogy szinte semmit nem tudtunk egymásról és zökkenőmentesen véghezvittük a közös projektet. 

Hagyma - minden formában. Mielőtt rátértem a keskeny vega ösvényre, a konyhámban fantáziátlan módon fokhagyma nem került semmilyen ételbe, a nemszeretem dolgok közé soroltam. Szerencsére ez is a múlté.

Imola - aki egy nagyon kedves régi ismerősöm, de az éttermesdi játék kapcsán még sok-sok rég nem látott emberkével sikerült újra találkozni. A legnagyobb hiányérzet bennem éppen innen ered: nem tudtam senkivel annyit beszélgetni, amennyit szerettem volna, de be kellett látnom, egyszerre minden nem megy.

Ízek - amikkel éppen úgy leképezhetjük a világunkat, mint a színekkel...és nagyon tetszenek az analógiák, amiket az utazás során felismerek.  

Játék - mi más?

Kenyér - alapvető élelmiszer, amit nem szokás kidobni az ablakon, mint inkább megkeresni a módját, hogyan kerülhet vissza méltó helyére az asztalra úgy, hogy a táplálékunk legyen, ne a betegségeink forrása.

Hosszú  a magyar ABC, pihenésképpen jöjjön pár recept.

Mentás borsókrém: ezt a mártogatóst a friss menta íze emeli ki a kommerszitásból, de jó magasra emeli.

- 20 dkg friss zsenge borsó ( télen fagyasztott is jó )

- egy fej főzőhagyma vagy két szál újhagyma

- 2-3 gerezd fokhagyma

- 2 ek. olivaolaj

- maroknyi friss mentalevél

- fél tk. só

A borsót a hagymákkal megpároljuk pici vízen, majd a többi összetevővel krémes állagúra turmixoljuk.

Nálam ez amolyan női minőségű paszta és megfigyeltem, hogy a férfi népnek kevésbé bejövős, de ennek ellenére szívesen kóstolják.

Diós tarator: ezt a receptet kedvenc szemüveges szakácsomtól láttam a VEG EVERY DAY sorozatban.

- 10 dkg dió ( szárazon előpirítva )

- 10 dkg szikkadt rozskenyér ( vízbe áztatva )

- 2 ek olivaolaj

- 1 ek citromlé

- 1 tk. só

- 1 tk. őrölt pirospaprika

- 3 gerezd fokhagyma

Ismét jöhet a turmixolás, ebben az esetben semmit nem pároltam meg, nyersen turmixolom az összetevőket. Érdemes fogyasztás előtt hűtőbe állni hagyni pár órára, mert úgy érettebbek lesznek az ízek.

Kápia paprikás napraforgókrém: ez a NEWSTART könyvemből vett alaprecept sokadik átdolgozása, még sosem sikerült egyformára készítenem. Az itt közzétett recepten  csak annyit változtattam, hogy a kaliforniai paprika helyett kápia paprikát turmixoltam a hozzávalók közé és  fokhagyma  is került bele.

Próbáljátok ki őket, hűtőben egy hétig eltarthatók, de szerintem gyorsabban elfogynak! Egészségetekre!

Restaurant Day ABC

Akác, Álom, Bálint, Chips, Csoki, Domi, Eper, Étek, Fakanál, Guru,
Györgyi, Hagyma, Imola, Ízek, Játék, Kenyér, Láva, Múzsák, Nevetés,
 Nyers, Oliva, Óra, Öntet, Őrült, Pohár, Quiche, Ropog, Sparhelt, 

Szalvéta - ohhh, basszus nem került ki a nagy sürgölődésben az asztalra!

 Tányér, Tyű, Udvar, Újság, Üveg, Űz, Vegán, WC, X.Y., Zöld , Zsongás.

fotók: Dobó Eszter

Hatalmas ölelés mindenkinek, aki bármilyen formában támogatott ennek az eszement ötletnek a  megvalósításában!

Mi a célod vele?

Célorientált világban élünk, ez van. Szinte mindenki megkérdezi, hogy nekem mint textilesnek mi dolgom van a konyhában... és hogy keveredtem bele ebbe az éttermesdi mókába? Ez a kérdés kicsit vicces, magamnak lefordítva olyan: miért veszel levegőt? Aztán meg arra van az embernek ideje, amire akarja és ahhoz ért (igazán), amire rászánja az idejét... nem elégszer írom le, engem sosem érdekeltek a papírok, bizonyítványok. Ejnye, még mindig protestálok, most éppen az ellen:  "Semmire nincs időm." Szimplán s egyszerűen bizonyítom a tényt, hogy mindenre van, nem csak nekem másnak is, fejest kell ugrani benne. Nem tudsz úszni? Nem baj, én sem,  majd úszunk együtt az árral;-)

Három nap múlva nyit a Zöld Múzsák. Éppen most élesítem az időkibővítő szerkezetem, hogy mindennel elkészüljünk! Hajrá!

A menü kiválasztásának szempontjai azon kívül, hogy vegán alapanyagokból, azaz kizárólag növényi cuccokat felhasználva készülnek az étkek: szezonalitás és színek, ezek képernyőn keresztül is letölthetők;-), de az  ízélményért  érdemes betérni hozzánk szombaton!

Epres-bodzás-mentás limonádéval készülünk, állítólag nagy lesz a meleg.

Előételnek kenyér chipszet három féle mártogatóssal kap nálunk a vendég.

A desszert lesz a csúcspont:  Bodzaföldi csoki vulkán epres lávával!

A fő fogásról csak annyit,  lesz benne újkrumpli, retek, spenót, kápia- és chili paprika, hagyma, padlizsán és szejtán ... sok-sok friss fűszerrel .... a rendezvény után hozok majd képeket és ha érdekelnek benneteket a receptek, azokat is szép sorjában megírom majd.

Mit kenjünk a kenyerünkre?

Amikor év elején megírtam a lapos élesztő nélküli  kenyeremről szóló posztot, ígértem egy fejezetet a rávalókról. Akik a vegánság keskeny ösvényére lépnek, eleinte nem kis fejtörést okoz, hogy mit kenjünk a kenyerünkre, ha tartózkodni szeretnénk a hagyományos szendvics felépítményétől ( kolbász, sonka, felvágottak, vaj, margarin, túró, tojás, stb ). Mivel a teljes értékű komplettálás szerint gabona+ olajosmag+zöldség hármasa maximálisan kielégítő, régóta kutatom azokat a recepteket, amivel a sajt élvezeti értékét vegán módon sikerül megközelíteni, mert húsról lemondanom gyerekjáték, a sajtok nélkül azonban nem kerek a világ;-) Mivel hét nap múlva a Zöld Múzsák asztalán az előétellel ebből szeretnénk  betérő vendégeinknek, kedves ismerőseinknek alternatívát mutatni, ma megszületett életem első fűszeres sajtja. Egyetlen nagyobb beruházást igényel, amennyiben másnak is az, egy 1.800 Ft-os szer megszerzése, mert a sajt állag eléréséhez szükséges az agaragar nevezetű növényi zselésítő, amit a tengeri vörösmoszatból vonnak ki. A maláj eredetű szó jelentése nem más, mint kocsonya. Találtam kipróbált recepteket a neten való kutakodás közben, a főbb alkotórészek megismeréséhez érdemes tájékozódni, de a fűszerezést szerintem mindenki bátran változtathatja a saját szájíze szerint. Így tettem én is, került bele: snidling, chili paprika, újhagyma, fokhagyma... mit mondjak nektek róla, jövő szombaton gyertek el vegán asztalunkhoz és kóstoljátok meg élőben. A képekkel nem tudlak benneteket jóllakatni, de az általunk szervírozott három fogásos menüvel már igen! 

Főzve ismeri meg...

Lakva ismeri meg a másikat az ember... így  a mondás, a valóság meg az, hogy a Zöld Múzsák nyitásának időpontjáig  nyolc nap van még. Györgyivel első találkozásunk + pár levélváltásunk után ismeretségünket dolgos konyhai üzemmódban mélyítettük ma tovább. Bizarr egy kapcsolat;-) Ennél már csak az volt nagyobb meglepetés, amikor a kiscsoportos főzésen egy versenyszférában dolgozó de a vegán szellemet magában hordozó, konyhai műveletekre és fakanál forgatására is szakosodott fiatalember is érkezett. Kérem szépen, szükséges lassan elfogadni, hogy a világ megváltozni látszik, még akkor is, ha mi nem veszünk róla tudomást;-) Ennyi szorgos kéz  két óra alatt lenyomta majd a társaság benyomta a háromfogásos vacsorát. 

Menü: - hideg paradicsomleves

          - cukkínis ragu gabonakolbásszal és spenótos kölessel

          - csupacsoki torta eperöntettel

A Zöld Múzsák kertjének kapuja ugyan csak MÁJUS 18-án lesz tárva, de a VegaVillám Főzőklub évente számtalan programot kínál a vegán étkezés iránti érdeklődőknek, sok szeretettel ajánlom a győriek figyelmébe!

Zöld Múzsák

Itt mostanában nem lesz varrós bejegyzés, ez most már nyilvánvalóan látszik. Agy- és időkapacitásomat teljes egészében kitöltik a zöldségek és naponta többször eszembe jut a két évvel ezelőtti Kisnyalka majoros éjszakába nyúló beszélgetés Anikóval... ahol elhangzott a számból először a bűvös szó: vegán szakács szeretnék lenni!;-) A  RESTAURANT DAY  keretében egy napra megvalósulni látszik és mivel játszani egyedül  unalmas kerestem egy társat  hozzá: olyat valakit aki a zöldségeket szereti, a vegán életmód terjesztését a szívügyének tartja és nem mellesleg remekül főz. Ismeretségünk alig egy hetes, de amikor a dolgok felpörögnek észrevettem az időtényező semmit nem számít. Györgyivel fogunk három fogásos menüt készíteni kizárólag növényi alapanyagokból és az éttermes játék úgy teljes, ha vendégek is jönnek: minden nyitott szívű erre járót szívesen látunk! Gyertek, foglaljatok asztalt a Zöld Múzsák kertjében!

KertÉSZek

Nyilván nem vagyunk azok, sem a férjem, sem én. Fejenként legalább egy falusi nagymamával rendelkezünk, de a városi műveltséggel terheltségben nevelkedtünk, konkrétabban panelház hatodik emeletén. Tizennégy éves voltam, mikor (végre ) élhetőbb környéken, Győr kertvárosi részében vettek a szüleim családi házat és szinte csodával  határos módon  pár utcával arrébb mi is találtunk fészekrakásunkkor egy ár/érték arányos és számunkra is megfizethető muglit, ami hamarosan száz éves szülinapját ünnepli. Sokáig úgy gondoltuk, mert volt ami támogassa ezt a gondolatot a fejünkben, hogy mással is el tudjuk ütni a szabad perceinket, mint  a kertbe kapálás és gazolás, így az építkezés befejeztével  térköveztünk és füvesítettünk ezerrel, kertünk fáktól és tujáktól hemzseg, ami szép és jó ( sok madár lakik benne), csak nem éppen hasznos. Pár éve már ott tartottunk, gyeptéglát ajánlgattunk palántáért cserébe. Ettől persze még nem értettünk továbbra sem a kertműveléshez, de a játszóteret mindenesetre felástuk hozzá.

És a vegánság magával hozta, még több föld kell, még több zöldség. Felkaptam a fejem, amikor megláttam az alábbi cikket, ami tartalmazott egy mintakertet  130 négyzetmétereset, négytagú család zöldségellátását biztosítva ( persze ez statisztikai adatok alapján lett belőve ). Belevágtunk idén is... a cél annyi, hogy a tavalyinál több féle zöldségünk legyen és a zöld fűszerek palettája is bővüljön. Ha beválnak az ágyások, talán a férjem is megbékél és feladja a hosszú sorokhoz ragaszkodás elvét;-) Nálatok hogy megy a kiskertművelés? Fontosnak tartjátok, hogy legyen egy kis hazai? 

Misi

Kata.5

Miért pont öt? Ezt elolvashatod barátosném blogjában és ha válaszolsz a kérdéseire, játékba kerülhetsz.
Különleges helyzetben vagyok, mert Kata nekem több mint egy ismeretség a blogtérből, barátságunk a közös kreatív terhességből táplálkozik és a vajúdás minden kínját és örömét szeretjük egymással megosztani, megbeszélni egy kávé/tea mellet Kata kerek konyhai asztalánál. Vannak kivételes pillanatok, ilyenkor együtt alkothatunk, biztató mosolya előrevivő, erőt adó;-)

Kata.1: ... tessék itt vagyok, voltam és remélem leszek... sok tervem van még, maradnék sokáig.

Kata.2: ... gyerekorvos akartam lenni, később pszichológus... szerencsére egyik sem lettem;-)

Kata.3: ... a legfontosabb dolgok... úton lenni, emberekkel találkozni és szemükbe nézni, szív hangját meghallani, zene nélkül is ritmusra mozogni... a legteljesebb életet élni.

Kata.4: ami nekem van Katától az is több mint öt, szerencsémre... mesekönyvek, colette portré, nyakláncok és fülbevalók, sütis bögre és sok kedves baráti szó;-)

Kata.5: ... ha én lennék a nyertes? ... húzás nélkül is az vagyok! 

... de ez a plakát jól jönne a sparheltem fölé.