Erős bennem a holdi tevékenység - még ilyen szépen nem fejeztem ki azt hiszem a hízásra hajlamom. De azt mondom nektek, aki meg tud hízni, az képes az ellenkezőjére is. Most találtam rá a fényképek között erre az albumra, benne közel ötven telihold anyu fotóval, amit a nyáron kölcsönbe kapott canon tükörreflexes géppel csattogtatott a középsőm. Felvonult az egész Juhász család a Világos vár tetejére, és mindenkiről készült egy portfolió;-) Most hangosan nevetek, a képeken is, nagy ám a szám, most már merem magam mutogatni, magamutogatni, de nem baj, szörnyedjetek ti is velem. Kiteltem a tavalyi év végére, még a karácsonyi menü lerakódását képzeld hozzá a képekhez és teljes volt a magamba roskadás. Majd jövök az új külsőmmel, hamarosan.... pár kiló még hiányzik, de a nagyja már a múlté;-)
18 megjegyzés:
Ja, hogy most szörnyedni kéne? De miért is?
Szerintem szép vagy!
Igen Colette! Nagyon jól nézel ki!:)
Tekertem, tekertem, vártam a kikerekedett képeket, de semmi! Nem felejtetted el azokat feltenni? :-) Ha én ennyire lennék kikerekedve, repesnék az örömtől, de ez az én saram, Szerintem jól nézel ki.
Kedves tőled Anna, a látvány egyben súlyos is... nagyon mozgékony és energikus vagyok és ennek a 80kg-nak ( amit a képen látsz ) a lendületbe hozásához nem kis erőre volt szükség, magyarul gátolt mindenben Visszakérdezek, voltál már 80kg/170 magassághoz?;-)
Nekem egy másik testkép él a fejemben magamról, és az valóban jól néz ki!;-) Ez meg egy jóllakott cipófejű anyuka, bár igaz, hogy sokaknak ( 43 évesen) akár célfotó is lehet;-)
Neeeem!!! Ezek a cipó képek! Rozy, ez meg az én saram;-) De tisztogatok rendesen és lesz majd újabb fotó, ide ezek mellé, amikor nem látom a lekváros fánk porcukrát a szám szélén és a tejeskávé tejszínhabját a bajszomon;-)
Én 84 vagyok a 178 centihez:D
Szerintem neked ez is jól állt, s nagyon kíváncsi vagyok a fogyóhold anyura :)
Én bezzeg teliholdas (régi) valóm nem merném megmutatni, de már szépen haladok én is, hamarosan majd én is megérdemlek egy portfóliót :)
Szerintem sugárzol!
Én is hízásra hajlamos nő vagyok, és szeretek is enni. Elkönyveltem magam dundi nagycsaládos anyának. Aztán az elmúlt években kétszer is sikerült drasztikus fogyókúrával nagyon sokat lefogynom, egészségügyi okok miatt. (Az más kérdés, hogy karcsúságomat nem tudtam megtartani...) Noha nagyon pákosztos vagyok, kellő motiváció birtokában (nem akartam megint rosszul lenni) egyáltalán nem okozott nehézséget az ételről való lemondás. Nekem, aki állandóan rágcsáltam valamit! Meggyőződésem tehát, hogy az ember testsúlya az agyban dől el. Nálad is érzem a kemény elhatározást, abban tehát biztos vagyok, hogy vékony leszel (esetleg már az is vagy). Ha nem térsz el ettől az életmódtól, biztos, hogy meg is fogod tartani a súlyodat.
Erzsi
Nagy darab vagy, de emellett nagyon csinos... ez van Évi! Ezt a testfelépítést kaptuk mindketten;-)
Tessék megmutatni, a blogvilág egy magamutogatós műfaj, és hiába szerénykedünk, annál rosszabb lesz a közérzetünk. Aki megmutatkozik, annak minden tekintetben vállalni kell önmagát!:-)
Te az arcomról írsz Ildikó, én pedig a testemről nyilatkoztam... köszönöm!:-)
Köszi Erzsi, megfogalmaztad azt, ami még hátravan, mindezt megtartani... de most nagyon elszánt vagyok, hogy negyvenen túl már csak leszek annyira bölcs, hogy többé nem adom fel azt az életmódot semmire sem hivatkozva, ami nekem mindig is jó volt és tényleg kisebb nagyobb megszakításokkal, de húsz éves koromtól elkisért.
Ez aztán az önkritika gratulálok ehhez a bevállalós poszthoz. Gömbölyded idomok, az összkép esztétikus de mégsem az igazi, értem én. A sárgarépát lóbáló képeden már jóval soványabbnak tűnik az arcod, pár kiló lement az biztos. Kérünk majd megint egész alakos képet a végén!!!
én pontosan tudom, h. ez a súlykérdés erősen szubjektív, de azért azt mondom: a kisugárzás és a stílus ami igazán számít, és az így is megvan/volt :-) meg persze az egészség és a jó közérzet, ami azért vékonyabban inkább megvan. várom a képeket!
Eljön a pillanat... de az már tényleg aktuális magamutogatás, ez meg amolyan nosztalgia képes poszt.
Jó dolog az egyetértésben, hogy támogató;-) Még mindig nem állt össze bennem, mi is az optimum állapota ( szerintem mindenkinek van ilyen ), aminek igenis fizikai, testi síkon is van megnyilvánulása, és azt a mérleg kilókban méri. Nem a számnak, sokkal inkább ehhez az optimum állapothoz fűződő érzéseknek és elraktározott élményeknek van jelentősége, és szeretném azt gondolni, másoknál is így működik...de nem így van, ennél az emberi mívoltunk sokkal bonyolultabb és összetettebb. Azért én örülök, hogy ha nem is volt könnyű a visszatalálás, de nálam a recept kortól függetlenül működik, mindig is hittem benne... sok folyadék, sok mozgás és kevés( válogatott) szilárd táplálék...
Megjegyzés küldése