Tavasz közeleg, megújulás, nagytakarítás. Tavaly az alkotó műhelyemen volt a sor, oda engedtem be a fényt, a remény zöldjét festettem a falakra, ruhás korszakom relikviáit kitelepítettem a garázsba. Friss levegő tud beáramlani, és ha új szelek fújnak, betalálnak az ablakrésen is. Nem írtam róla, nem volt kiáradásom ebben az irányban és nem éreztem kényszert sem, hogy írnom kellene. Úgy látom, idén az "északi szél" a konyhámat érte utol, egyben ajtaját előttetek is kitártam. A helység kiválasztásában semmi tudatosság nem volt, figyelem az apró jeleket és arra mozdulok, amerre hívást érzek. Felénk ezt úgy hívják, hogy a kreatív élettér kibővítése, kerítések áthelyezése, korlátok lebontása, de tőlem egész nyugodtam hívhatod profilváltásnak, attól ez még nem lesz az. Mikor egy hétköznapi tevékenységre kezdesz más szemmel nézni, nem azonosulsz a beléd nevelt megcsontosodott ( öregedési ) folyamatokkal, hanem előhívod magadból a gyermeki kiváncsiságot, az örök mozgó, nyughatatlan ifjút. Mindenkiben benne van, csak sztereotip kifogások klauzúrájában vergődik. Szabadíts ki, én sem teszek mást. Elég, ha kinyitod az ajtót ablakot, valami biztosan történni fog.
kép forrása az internet
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése