Ditta bonbonja...

... aki folyamatosan úton van és ez a hangulatbonbon mindenhová elkíséri;-)

... a nyerő BONBON

A hangulatbonbon játékba szép számmal érkeztek fotók. Köszönet minden játékostársnak!

Megmutatom nektek a nyertes Pető Szilvia hangulatfotójának bonbonba átlényegítését.

Cserhát cserepek

Kinn és benn,

kép és csend,

zöld és kék

békesség.

Lelkem időtlensége,

testem jelmezében,

magányom burkában,

vajon mit érez?

Bornak hordó íze,

torta galagonya dísze,

számba vett morzsák,

élvezet.

Ablak homályában,

erdő-mező lánya,

bogyókból kavar

ételt vacsorára.

Birsalma, kökény, galagonya,

sárga, kék, piros színek sora,

őszi színorgia.

A cserepek után a teljesség élményét itt találjátok.

Mire gondol a lány?

“Bennem a megtörtént és ami megtörténhetett volna – együtt adják a jelenvalót.” 

Makoveczi bölcs gondolatok futkorásznak a fejemben és azon töprengek, bennem miért is nem tudnak egységet alkotni, miért lógnak ki a sorból a meg nem történtek, miért akarják a megtörtént dolgok rendjét felborítani? Nehezen viselem a kudarcot, ha a dolgok nem úgy mennek, ahogy elképzeltem?  Asztalra csaptam, nem szaporítom sorukat, erőfölénybe helyezem a történéseket, ha labdaadogatóként partra állítanak, még labdaszedőnek jó lehetek. Teszek egy időutazással egybekötött gasztro túrát a Cserhátban és igyekszem valahol a hegyekben felejteni  "mi lett volna ha..." batyumat. Nem ér megtalálni és utánam hozni!;-)

...hogy neked is színes és kerek legyen!

Mit szeretek bennük? Nincs lehetetlen a tizenöt centi átmérőben. A legnagyobb tökéletességet és egységet hozhatom létre kicsibe... és tovább megyek, ha ebben a léptékben működik, akkor nagyobban miért ne! Felhasználhatom hozzá a legutolsó fecniket, a cérnabogokat, mondhatni a szemetesem tartalmát, nincs pazarlás, minden szelet a helyére kerül. Nyilván önterápia, de ki nem vágyik olyan munkára, ami feltölti és nem lemeríti az aksiját. Aztán ott vannak a színek, amivel a hangulatokat fokozhatom, csodálatos utazás a palettán. Magamnak is pozitív élmény,  tudomásom szerint nem tudok rajzolni, aztán kiderül mégis;-)

Játszatok velem! Nem kérek cserébe sokat, mint egy saját készítésű természeti/hangulati fotót. A nyertes BONBON elkészítésekor ez lesz inspirációm  forrása.

Vigyétek hírét a játéknak és írjátok meg nekem kommentben: milyen ma a hangulatotok?

Fotóitokat ide várom: colette.color@gmail.com 

A játék menetét a COLETTECOLOR oldalon követheted.

Mi is ennek a blognak a címe?

... minden, ami színes és kerek. Akkor jöjjenek   releváns idevágó/egybevágó alkotások.

Napos oldal 

Hétszínvirág

Bartókos kisdiák...

...lett Misi. Következetesnek nem vagyok mondható, mert három gyerekből az első hétévesen, a második hatévesen, a harmadik ismét hétévesen került a padok közé. Mindvégig azt vallottam, hogy a gyerek hétévesen érik meg az iskolára, és itt elsősorban nem az eszére gondolok. Misi matek tudása nagyjából egy második év véginek megfelelő, de érzelmileg most érzem iskola érettnek. És arról általában senki nem beszél, hogy az anyának is fel kell nőni a feladathoz, negyvenhárom évesen, harmadik gyerekkel nekem ez nem volt könnyű. Most úgy érzem reggel mindketten szorongás mentesen indulunk és ez már fél siker, a  másik felét odabízom a tanítókra, nem tehetünk  többet, a ma sokak által és sokat szapult változó iskolai rendszerben, mint bízni. Nekem egy évvel ezelőtt voltak olyan gondolataim, hogy Misi nem fog iskolába járni, szerencsére elmúlt, mint ahogy minden szélsőséget hozza, majd viszi a szél az életemből. Rátaláltunk egy nagy múltú, családias iskolára, ahol az énektanár nénit az első zeneovi foglalkozás után mindketten szívünkbe zártuk. Mert ebben az iskolába úgy kerültünk, hogy egy évvel ezelőtt heti egyszer zenei foglalkozásokra jártunk, majd félévkor meghallgatás során dőlt el, hogy kik fognak szeptembertől az első osztályban kezdeni. Gyakorlatilag a gyerekek a tanítójukkal egyetemben mind ismerték már egymást, leírhatatlan könnyebbség volt ez nekünk szülőknek. 

Szerencsére az első évnek a felszerelése nem rakott ránk túl nagy anyagi terhet. A tankönyveket ingyen kaptuk, az önkormányzat ceruzákkal, színesekkel és füzetekkel toldotta meg. Bátyáitól két teljesen épnek mondható iskolatáska is akadt, egyedül tolltartót nem találtam a szájízemnek megfelelőt, így aztán megvarrtam, ahogy a nagyoknak is annak idején.

Hello ősz!

Viszlát nyár!

A hétvégébe próbáltunk beletuszkolni egy két hetes nyaralást - ami idén kimaradt - rövid pontokba szedve. Tömény, fárasztó, de tartalmasra sikeredett. Egyetlen problémám volt, sehol sem tudtam változatos, fantáziadús, színes vega/vegán kajához jutni Csopak- Balatonfüred- Tihany háromszögbe, mert nem vettem a fáradtságot előkutakodásra, spontán nem jött szembe egy ilyen hely sem. Legközelebbre szívesen várok javaslatokat "vegán-balcsi" jeligére.

Kölcsön főzés visszajár!

A két blog rosszabb, mint az egy. Az is komoly fejtörést tud okozni, hogy egy-egy élmény/téma hová is tartozik? Nem tudom eldönteni a mai napról sem ami színes és kerek is volt egyben, ráadásul nagyon is benne voltam, ez most colettecolor?;-) Zöld múzsának meg kevés, mert nem lesz recept... most még nem.

Marad a közlésvágy ezen a felületen, mert félek, ha éjfélig nem küldöm ki frissiben az éterbe, bennem reked a nyár legfelejthetetlenebb ( ...atya ég, de hosszú ez a szó!... ) élménye. Sajnálhatnám és ti is.

A lényeg ... mert 24 perc van még a napból ... a Zöld Múzsában Panka mellett egy nagyon kedves barátomnak köszönhetem a rendezvény sikerét ( a családomat sem felejtem ki a felsorolásból, ők "testvéri kötelességből" támogatnak mindenben, amiben tudnak ), akit a  konyhában ismeretem meg és azóta is ez kapcsolatunk színtere. Bálint sokat segített a Zöld múzsa második felvonásában, így nem volt kérdés, a kölcsön főzés részemről visszajár. Ötödik alkalommal nevezett cégének ( Audi Hungaria Győr )  főzőnapján a free style kategóriában vega ételköltménnyel. Szívesen álltam be mellé csapattagnak, konyhalánynak egy jó vörösboros cukkinipörkölthöz, ahol együtt élhettük át a főzés szeretet nyelvét, mert főzni jó, csapatban még jobb! És ami együttműködésünket koronázta, besöpörtük a zsűri elismerő pillantásai után az emeletes tortát, ajándékokat konfetti záporesővel a nyakunkban, "világbajnok" lett a főzőversenyen a vörösboros cukkinipörkölt ehető tányéron, padlizsánkrémmel és kecskesajtos masszával töltött parázson sült krumplikkal,  friss rozmaringággal és retekcsírával körítve. Bánhatja aki nem kóstolta, de annyit ígérhetünk, teremtünk alkalmat az újrázásra! Hamarosan. 

Lehet e ennél szebb élménnyel koronázni ezt a főzőcskézős nyarat? Ölelek mindenkit, aki velem volt  ma és osztozott a munka, öröm részleteiben! Háromszoros hurrá a Vega Plus csapatának!

Recipe

Mikor ide írok főzésről, az  amolyan igazolás magamnak és másoknak ( ha szükséges ), miért nem ülök a varrógép előtt. Ősszel persze fordulat következik, közeledik a szünidő vége, remélhetőleg minden visszatér az eredeti vágásba, vagy mégse? Akit érdekelnek a rém egyszerű receptjeim vagy csak szeretnek minimálban ( vegánul ) főzni, sok szeretettel ajánlom a Zöld Múzsa oldalhajtást. A kék szilva krémlevest próbáljátok ki! Világbajnok!;-) A fűszeres grillezett pálcikák pedig jól jöhetnek a nyárbúcsúztató partira.

Éttermesdi játék

Kajáról fogok írni ismét. Nem tudok másról. Zöld múzsás homlokon csókolós korszak ez, hidd el nem gond ha most elkattintasz innen, de a nyitottságodra apellálok... maradj!

Restaurant Day, még mindig sutának és félreérthetőnek érzem az elnevezést, de az összefogás és alulról építkezés, amiről szól a legelképesztőbb élményeket tudja nyújtani. Második alkalommal nyitotta meg stábunk egy napos vegán éttermünket családi házunk udvarán. Egyikünk sem vegán, sőt húsevők is vannak köztünk. Meglepő? Innen nézve egy cseppet sem. A munkánkat ugyanis a csapatszellem köti össze, amiben finoman egymáshoz csiszolódva megadjuk mindenki számára a változás lehetőségét. Ez a vegán együttműködés állatvédelmi kirohanásoktól, kozmopolitán sznobizmustól, testem mutogatós divathullámtól, szellemi ideológiáktól mentes, a természetesség, megbízható friss alapanyagok, zöld fűszerek, színes étkek, kreatív főzés, mosoly és nevetés ami összetartja... és a nyitottság. Amennyire a vendégeinket ismerjük, ők is éppen úgy nyitott szívűek, mint kis csapatunk, az új ízek utáni kiváncsiságuk kielégítésére térnek be hozzánk.

Ez a békesség olyan jó és megnyugtató, harcoltam én különféle elvek mentén már éppen eleget;-)

Májusban nevén neveztük  a gyereket, majd a Zöld Múzsákhoz párosítottunk két színt... az ég kékjét, a növényzet zöldjét... valahol a kettő között helyezkedünk el a színes étkeinkkel. Idén a  kisnyalkai táborban irodalomtörténész barátnőmnek egy pillanat alatt kipattant a fejéből a Zöld Múzsa logója. Belelátható az ördög vasvillája,  a férfi és női principium találkozása, de amondó vagyok, nem mindig  szükséges megmagyarázni a leírhatatlant. Szülőanyja a zeneiséget, az étkezés rítusát és a tulipánrajongásom gyúrta össze szimbólummá, de mindenki számára megadatik, hogy azt lásson bele, amit csak akar. Alapvetően intuitív módon működik a Zöld Múzsa, fenntartás nélkül örömmel fogadtuk a csillagközi alkotótáborban fogant jövevényt;-) Idővel még csiszolódik grafikája, most egy dekorgumis nyomda segítségével rákerült a batikolt tányéralátétekre, szalvétákra.

ZÖLD MÚZSA vegán étterem

menüsora

 frissítő ital: ~ bodzabogyó koktél jéggel

levesek: ~ kapros uborka a'la kert

        ~ kék szilva krémleves

                                    főfogás: ~ cukkini pogácsa, fűszeres tűzdelt zöldségekkel,

                                          tarka rizzsel, ehető tálkában salátamixxel

               desszert: ~ vén asszonyok nyara pohárkrém

              ~ csupa csoki a'la Panka

Szeretnétek recepteket?

Voltak órák

Kisnyalkára menet a teljesítmény kényszeremet otthon hagytam., nem fért be a bőröndbe.  Van nekem egyáltalán még ilyenem? Milyen motiváció mentén haladok? Ösztönös belső erő/hang irányít, mit tudom én minek nevezzem. Súgógép, amiben maximálisan megbízok és vakon követem a segítő jobbját. Balul még sosem sült el kapcsolatunk. Kicsit kuszán és sután írom le szavakkal, de belül annál rendezettebb amit érzek, ennek örülnöm kellene. Mi lenne a fordított helyzetben, kívül minden rendben, belül káosz, aztán egy kiszámíthatatlan pillanatban robbanás? Mennyi mindent megengedtem magamnak ebben az évben, amire a környezetem fejét csóválta: - "Mikor van neked erre időd?" És most is hogy jut írásra, mikor újabb esemény sodrásában vagyok? Ki érti ezt? Honnét lopom az időt?

Egyszóval/dallal Kisnyalkán  "Voltak órák", amikor letettem a fakanalat,  feltettem  a szemüveget, és  a varrógépen ki-befűztem színes cérnákat. Rajzoltam vele dimbes-dombos tájat, május végi élménydús hétvége képét... fotóátlényegítés... élményrögzítés. A nyár az élet élvezete, nem is tudom mikor váltottam hedonistába, de kezdek magamtól is megijedni;-) Szorgos hangyalétem annyi pozitív élményt gyűjtött be a nyáron. Lesz miből töltekeznem beszűkülő téli napokon. És még nincs vége az élvezetek hajszolásának. Vasárnap  főzök a Zöld Múzsában, augusztus utolsó napján pedig részt veszek egy "sok karikás" főzőversenyen... lassan a testtel, majd mindent a maga idejében. Élvezzétek a nyár hátralevő részét, én is ezt teszem! 

Menjünk beljebb az erdőbe...

Van egy hely... Igen, nyolc éve a férjem beültetett a kocsiba és azt mondta: - "Most elviszlek egy olyan helyre, ami tetszeni fog!" És elvitt, és tetszett, mert minden viszontagságunk ellenére ő ismer és tudja nekem mi a jó, viszont is igaz...

És ebben a helyben azonnal megláttam a lehetőségeimet, a feladatomat, ami azóta egyre jobban és tisztábban körvonalazódik. Ez a hely ráadásul tanít engem és emlékeztet : időtlenségre, bizalomra, nyugalomra, türelemre, szerelemre... a férfiakban vetett, oly sokszor elbukni látszó hitemben, mert ez a hely alapvetően teremtő férfi energiáktól hemzseg... tavaly már pár sorban említettem. Dolgom van itt. Szerveztem  Robinson gyerektábort, húsz éves érettségi találkozót és negyedik alkalommal jövünk vissza alkotni nyitott szívű barátokkal. Az életem részévé vált, így nem túlzás azt hiszem, ha azt mondom: - "Szívem egy újabb kis darabját hagytam itt!"

Kevesen ismerik személyes adalék történetem: huszonéve a szomszédos Nyalka-kishegy tizenháromban volt anyuméknak egy hangulatos háza , amikor még Győrben laktunk a panelrengetegben és hétvégente ide jártunk feltöltődni, kapálni, házat újítgatni. Meghatározó élmények voltak ezek és éppen tizennyolc éves koromban határoztak úgy szüleim, eladják a házat, a lakótelepről csanaki kertes házba költözés után, nem maradt kapacitásuk rendben tartani. Sokat sírtam emiatt, de érzetem, a környékre visszajövök egyszer... és másokat is magammal hívok: - "Kisnyalka visszavár!" 

Egyre többen jelzik felém, hagyjam már azt a fakanalat és üljek vissza szépen a varrógépemhez, a gyapjú szálakhoz, meg a  cérnákhoz. Jó itt nekem a konyhában, színekkel operálok, a látványon felül ízek és aromák keverednek, felfokozott érzelmi állapot, tudni szükséges a sorok között olvasni;-) Az egész élet egy terápia, önmagunk megismerése a világ tükrében, nekem a vegán ételkészítés ebben az évben lényegesen többet hozott a konyhára, mint bármi más;-) 2013 színe a divatban a smaragdzöld, de itt a piros, hol  a piros? Tartsatok velünk minél többen 2014-ben is!

Több képet itt találsz.

piknik maMut

Megmondom,  a közös projektekben mi az, ami engem vonz! Ilyenkor a kreatív energiák nem összeadódnak, hanem felszorzódnak! Nekem még az is tetszik benne, hogy figyelni kell a többiekre, igazodni a  fő irányelvekhez, így nem tud az ember lánya elveszni a színekben, formákban, és ez jó. Sőt, több mint jó: találkoztam árnyalatokkal, textúrákkal,  megláttam a színek királynőjét,  a szürkét,  mert a színgömb féltve őrzi legbelső magját, jó mélyre szükséges hatolni, hogy meglássuk őt. A piknik maMutról  még fogok mesélni, de addig is lapozzatok bele a PEROLZ vol4 magazinba , amibe a közös munkát Balogh Ágota fűzte össze egésszé és osszátok meg másokkal, ha tetszik!