“Bennem a megtörtént és ami megtörténhetett volna – együtt adják a jelenvalót.”
Makoveczi bölcs gondolatok futkorásznak a fejemben és azon töprengek, bennem miért is nem tudnak egységet alkotni, miért lógnak ki a sorból a meg nem történtek, miért akarják a megtörtént dolgok rendjét felborítani? Nehezen viselem a kudarcot, ha a dolgok nem úgy mennek, ahogy elképzeltem? Asztalra csaptam, nem szaporítom sorukat, erőfölénybe helyezem a történéseket, ha labdaadogatóként partra állítanak, még labdaszedőnek jó lehetek. Teszek egy időutazással egybekötött gasztro túrát a Cserhátban és igyekszem valahol a hegyekben felejteni "mi lett volna ha..." batyumat. Nem ér megtalálni és utánam hozni!;-)
3 megjegyzés:
Érdekes és elgondolkodtató, amit írsz...tapasztalatból tudom, hogy a "mi lett volna ha" visszajár, és tekergeti a gondolatainkat újra és újra...és anélkül hogy tudnám, hogy téged milyen múltbéli ha üldöz mondom azt, hogy néha néha okkal jön utánunk a félúton letett batyunk, hogy megmutassa életünk egy másik aspektusát, vagy letegye elénk az addig hiányzót...
most pedig én gondolkodtam el...
Remélem nem bizonytalanítottalak el nagyon:-)
Megjegyzés küldése