Írnék róla szívesen, nagyon sokat írnék ( de érdekes lehet ez valakinek? ). Könyvet is írnék, arról milyen Kisnyalkán az alkotótábor, az élet. Hogyan sűrűsödik be az idő és a cselekvés. Sosem értem mikor hazajövök, hogy fér bele annyi élmény egy hétbe? Idehaza lényegesen lassabbak a napok, nehézkesebbek, rutinszerűek a cselekvések, legalábbis a nagy részük. Szerettem volna úgy elmenni ( végre ötödik alkalommal ), hogy az idehazából ne vigyek magammal semmit. Ez a része nem sikerült maradéktalanul, de összességében egy tartalmas, feltöltő hét batyujával érkeztem vissza. Úgy tartják, a hazafelé út mindig rövidebb. Sok helyen jártam a világban, valóban minden alkalommal igazolódni látszott ennek igazsága. Van azonban egy hely, ahol még a nagy igazságok is megdőlnek. Kisnyalka-major. ( Látlak benneteket csajok, hogy hevesen bólogattok ;- ) Egy hétig tartott hazaérkezni, pedig minden belefért egyszerre az autóba.
Történt idén, kétszer érkeztem meg Kisnyalkára. Annyi csomag képződött a hadtáp felvállalásával, hogy kétszer kellett fordulnom. Mivel sok kedvet nem éreztem egy hétfő kora reggeli indulás, majd megérkezés utáni újból hazaindulásnak a második dobozhegyért, ezért már vasárnap este kivittem a heti élelmiszer csomag felét + konyhai eszközeimet. Bekanyarodva a földes útra, a keresztnél összefutottam M.-vel, éppen egy lovasrendezvényről érkezett haza. Hamarosan kiderült, új családtaggal bővültek a háziak, 16 hetes agár "babakutya" személyében, akit LUNA-nak kereszteltek. A cica család is nagy figyelemmel kísérte kipakolásomat. Körbejártam a házat, a birtokot, szemrevételeztem a felújításokat, összességében egy órát szívtam a major feltöltő levegőjét, majd visszaindulva az autóval a földes úton egy kidőlt fa keresztezte az utamat. Mikor került ez ide? Egy órája még nem volt kidőlve? Közben nem fújt szél, nem volt vihar, igaz fekete felhők jöttek-mentek az égen! M. otthonléte szabadított ki nyalkai fogságomból, hozta a láncfűrészt és összeaprította a kicsinek éppen nem mondható fát az út közepéről. Mindeközben a szomszédos Kis-hegy lankásai mögül ránk mosolygott egy dupla szivárvány. Egy cseppet sem lettem volna bánatos, ha nem jön a szabadító erő...
LUNA
fotó: Kustra Erika
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése