Szerintem semmi nincs véletlen. Pár hete nem tudok belépni a blogomba. A dinamikus nézet beadta az unalmast, leképezve ezzel a valóságot, amiben a magam dinamizmusa is az év 11 hónapjára volt elegendő, egy rossz beosztás miatt az utolsó hónapra semmi tartalék nem maradt. Persze notórikusan visszatérő történet, meg sem vagyok lepve, szoktam mondani, nem ez az én hónapom. Ahogy nő a fény, közeledik az ünnep misztériuma, igyekszem a lemerült elemeimet feltölteni. Addig is elkövettem egy gyors sablonváltást, lássék úgy, mintha élnék...
4 megjegyzés:
Pontosan ez esett meg velem is... Kénytelen voltam a mozgó dolgokat átmenteni egy új blogba, a régin pedig nem működik más, mint az új bejegyzés. Szóval most kettő blogot írok egyszerre, meg még két facebook oldalt, amit valójában nem bírok megszeretni, úgyhogy teljesen megértelek :-)
Én sem tudtam belépni a Te blogodba, de azt hittem a gyenge mobilnetem nem bír megbirkózni a dinamikus nézettel. Örülök, hogy újra olvashatlak ;)
Colette drága, akkor jövök és elmesélem neked, hogy már hetek óta keresem, az időt, hogy felhívjalak, ugyanis én már nagyon régóta nem tudtam a mozgó felületedbe benézni... Izgalmasak voltak a címek, de soha nem tudtam meg mi van mögötte. Lehet, hogy csak velem volt így de szerintem erre is igaz, hogy minnél bonyolultabb, annál sérülékenyebb. Jó töltődést neked. Jövök máskor is. Andi
Örülök, hogy hallok hírt felőletek is...ezek szerint páran még vagytok itt a blogtérbe. Néha úgy érzem, hogy kóbor lélekként keringek egy rég mindenki által elhagyott terepen. Szoktam feltenni a kérdést csak úgy magamban vagy félhangosan: mi van a facebookon túl? Talán a blogok reneszánsza? Erősebben kéne benne hinnem, hogy ez eljöhet;-)
Megjegyzés küldése