Nem gondoltam volna tavaly szeptember 16-án mikor lejegyeztem a boszorkánykonyhában való szorgoskodásunk történetét, hogy egy hónapra rá realizálódik a kérésem, és egy akkora sparhelt tulajdonosa leszek, aminek mérete lehetővé teszi akár 8-10 festékes lábos egyidejű használatát, benne fortyogó színes levekkel. Most aztán irány a lomi piac, lábasok után kutatva. Ennek a sparheltes ügynek kapcsán az is kiderült, vannak mégis olyan kéréseim/kívánságaim, amiket ha jó időben és a jó helyre címzek, teljesülnek, vagy csak azokat kapom meg, amikre szívemből vágyom és igazán szükségem van;-)
Érdekes, sokáig szerettem volna egy elektromos hőlégkeveréses sütőt, mert váltig állítottam, hogy azért nem sikerülnek a kelt tészták, meg a sütemények, mert nem megfelelő a sütő szerkezet. Aztán teltek az évek ( ez már olyan tízéves sztori ), összecsiszolódtunk avval a "rossz sütővel", kiismertük egymás rigolyáit... szereltem bele időközben hőlégkeverést is, egy vízzel teli tál formájában. Eredményes is volt, meg nem is... de jó tapasztalatnak tűnt, hogy a kettőnk összjátékán, de leginkább az én lelkiállapotomon múlik a sikerünk, és azt is megtanította, hogy feszülten sose készítsek ételt, mert az alapból nem lesz jó. Nem fogom már megtudni, hogy minderre a tapasztalatra szert tettem volna-e, ha első csettintésre, akár huszadikra, de megkapom mástól vagy magamtól azt a hőlégkeverésest, de most már tökre mindegy... azóta sparheltem van és én ennek elmondhatatlanul örülök, mert az igazi izgalmak még csak ezután jönnek;-)
Ha négy lábos van, akkor négy lábos van... majd lesz több is, sparhelt is lett, akkor lábos is lesz! Abban a bizonyos március tizenötödikei hófúvásban újra nekiálltam festeni. A sparhelt full kihasználtságon üzemelt, kenyér sült benne, rajta egy kondér töltött káposzta ( zord idők étke nálunk) és még a négy festőleves is odafért simán. A világ legnagyobb nyugalmával hajtogattam, lóbáltam a 25 fokos mikrovilágban, mit sem tudva a makro történéseiről ( nem volt 24 óráig internet szolgáltatás nálunk ) és bevallom én ezt egy cseppet sem bánom, utólag sem.
...maMutok lesznek belőle, de vajon tudjátok-e, hogy időközben maMut gyáros lettem?
3 megjegyzés:
A csodás sparheltet is láthatnánk? Ami rajta készült mind csodás, nekem a rózsaszín-fehér. Meg a lila.
Mi tagadás, ezek fantasztikusak lettek. Ugyan én nem a mamutot látom benne, de Te vagy a szülőanya nyilván tudod mit kezdjél velük.El sem tudom képzelni, hogyan kell hajtogatni az anyagot hogy ilyen gyönyörű mintás legyen. Jó dolog lehet az a sparhelt,én is szívesen megnézném egészben.
Még nem mutattam róla teljes képet? Hihetetlen, úgy érzem szinte csak róla szövegelek;-) Pótolandó.
Szilvi, nem olyan ördöngös, de a tutoriál képekről rendszerint megfeledkezem... aztán ezen a bizonyos napon csak odabenn lehetett fotózni, künn ugye hóvihar volt... de ami késik, nem múlik. A legkedvesebb maMutjaim a batikolt anyagokból készültek, igazából az tetszik bennük, hogy az anyag színét és mintáját is befolyásolhatom;-)
Megjegyzés küldése