Messzire nyúlik vissza a történet, mert ha szabad ilyet mondani, vegetáriánusnak születtem, csak hosszú utat kellett bejárnom mindaddig, hogy ezt el is higgyem magamról. Maholnap negyvenhárom éves leszek, és kicsit számomra is hihetetlen, de már egyetemista koromban reformkonyha tanfolyamokra jártam. A kor legkiemelkedőbb , ám kevésbé ismert koponyáitól szívtam az infót, a megboldogult Oláh Andor Reformkonyhája volt első könyvem a témában. Aki tudományosan is alátámasztotta mondandóját és hihetetlen karizmával bírt, rám pedig életre szóló hatást gyakorolt: Ferencsik Pista bácsi, aki ismerte, tudja miről beszélek. Járta az országot, tartotta az ingyenes ismeretterjesztő előadásait feleségével, és sugárzott belőle az élet ( sajnos már nincs köztünk). Aztán jöttek új szelek Silva féle agykonroll után TESTKONTROLL. Kipróbáltam, működött. Soha olyan jól nem éreztem magam, mint akkoriban. Aztán megismerkedtem az indiai konyhával, ott a fűszerek használata és a színes fogások izgattak, volt persze olyan étek, ami nagyon nem jött be. Később találkoztam Nyers Csaba gabonaételeivel, igazi laktató, tápláló mannák ezek. Tőle tanultam meg a sűrű gabonalevesek készítését. A Csalami házaspár könyve: NEWSTART konyha receptjei alapján készített ételek évekig terítéken voltak otthonunkban ( pedig akkor már két fiú gyermeket neveltünk ) és mégis mindezek után nótoriusan visszakanyarodtam a gyermekkorom ízvilágához, a hagyományos konyhához.
Tettem legutoljára mindezt akkor, amikor Misimmel várandós lettem, az első hónapokat ágyban töltöttem, vágytam a biztonságot, anyukámtól sorra a gyermekkorom kedvenc kajáit követeltem...ő pedig teljesítette minden kívánságomat. Aztán beleragadtam hét éve ebbe az állapotba és csak sorra gyártottam a kifogásokat : "majd ha a gyerekek kiröpülnek eljön az én időm" ... megszámlálhatatlan érvet tudtam felvonultatni, hogy miért nem térek vissza arra az útra, amit már kipróbáltam,. bevált és jó nekem.. Ami a feszültséget tetézte, hogy baráti beszélgetésekkor újra és újra elhangzott a mondat a számból, hogy ha nem varrnék, akkor vegán szakács lennék. Fejben az voltam/vagyok, csak a kifogások választottak el tőle. Kiváló szakács lehet belőlem akkor is, ha nem egy étteremben dolgozom. Fél életemet a témának szenteltem, nem kis idő és nem kis tudás, ami bevésődött. Az újévi fogadalmamat ezek után nem nehéz megfejtenetek, ugye? Újraolvasom a könyvtáramat, kisérletezek, recepteket találok ki... megÉLEM, újraÉLEM amit eddig (fejben) tudni véltem. Közben pedig kreatívkodok és ha nem vigyázok, akkor hamarosan gyapjúképek helyett, zöldség és gyümölcs kollázsokkal traktállak benneteket;-) Ti mit gondoltok minderről, az egészséges táplálkozáshoz vezető út mely állomásán dekkoltok? Netalán van köztetek, aki boldogan, kiegyensúlyozottan lépdes rajta?
37 megjegyzés:
Nagyon helyes, támogatom az ötletedet, sőt szívesen Veled tartok. Ma éppen vega burger volt ebédre salátával és sokadszor megállapítom hogy sokkal jobb evés után az ember közérzete.Bennem csak kavarog a sok infó ezzel a fajta táplálkozással kapcsolatban, de nagy a zűrzavar ezáltal.Igen jó lenne megreformálni az étkezésünket, örülnék a receptes bejegyzéseknek főleg ha már ebben is van tapasztalatod, kérlek ne fogd vissza magad!Nagyon jók a képek.
Köszi Szilvi a támogatást, szerintem nem csak nálad van e téren zűrzavar, mert manapság olyan sok féle táplálkozási irányzat van. A lényeg: mindenkinek az a jó, amit már magán kipróbált és bevált. Lehet kéne ennek a fejezetnek egy új blog? No majd meglátjuk;-)
Én a változatos táplálkozás híve vagyok. Az úgymond hagyományos magyar konyha nálam sem nyerő, a zsíros, lisztes kaják, a sok hús... De eszem húst, főleg szárnyast, és sok halat. Ha választani lehet nekem a francia konyha jön be, a padlizsános zöldségtorta abszolút családi kedvenc. Alapjában sok zöldséget, gyümölcsöt eszünk, de kb. hetente egyszer azért húst is. Amire nagyon figyelek, hogy egyáltalán nem eszünk bolti készételt (a gyerekek sem ebédelnek a suliban), de félkész kaját sem veszek soha. Jó lenne igazán ellenőrzött, megbízható helyről beszerezni az alapanyagokat, ezt nagyon fontosnak tartom. Hát, hajrá! Igen, mindenkinek más a jó, nem szabad(na) divatirányzatoknak bedőlni ezen a téren (se).
Én 2 éve teljesen vega vagyok,48 éves korom óta. És nem erőltetés, nem egy kényszer, egy egyszerű döntés. A családomnak mindent megfőzök, de eszembe sem jut megkóstolni sem, olyan, mintha vasalnék, vagy takarítanék.
Az elején teljesen nyers koszttal kezdtem, mára kb. 30 %-ban főtt, párolt, vagy grillezett zöldség is van, és néha pizza. Nagyon szeretek szombatonként piacra menni, és a kedvenc árusaimnál beszerezni a kedvenc zöldségeim. Ez egy kedves kis szertartás, műsor számomra. És persze van szép nagy kertem, szeretem művelni, betakarítani.
Nagyon egyszerű megoldani a napjaimat, ha egész nap úton vagyok, dolgozom, akkor sincs gond, 1-2 almán, paradicsomon elvagyok. Én örömmel, szinte szertartásosan élvezem az evést, a zöldségeket. Szeretném alaposan megismerni az indiai vega konyhát, de ebben még nagyon kezdő vagyok, de imádom az ízek kavalkádját, az ismeretlen fűszereket. Mind egy-egy kaland, egy-egy újabb felfedezés.
Bátran vágj bele, nem kell több hozzá, csak a vágy, és az elhatározás :)
Ha jól érzed magad, jó úton vagy...változtatni akkor "szükséges", ha elhatalmaskodik a rossz érzése... majd erről is írok.
Ez minden vágyam Zsuzsa és olyan jólesett olvasni a soraid...és igen, onnét már minden egyszerű, ha meg van a döntés:-) Köszönöm!
Érdekes, ahogy egy-egy "hullám" egyszerre kap el bennünket! :))
Én mindig súly problémákkal küszködtem, így sok diétát kipróbáltam. Ami a leghatékonyabb és legjobb játék volt eddigi "kúráim" során, az a testkontroll. Egy igazi móka volt és a szabályai ellenére nagyon szabadnak éreztem magam benne. Minden elvárás nélkül vágtam bele, mert addigra sikerült elérnem egy olyan súlyt, amivel megbarátkoztam, de hiányzott valami... Bár csak a délelőtti gyümölcsevést és a helyes étel párosításokat tartottam be, de ebben az időszakban ismertem meg legjobban testemet, figyeltem jelzéseire.
No de ez sem tartott örökké. Új élet, új partner, aki 17 év vegetarianizmus után mellettem azt mondta jöhet bármi, megkóstolom.
Ekkor jött ismét a mértéktelen zabálás időszaka. :)) Mindent mindennel, amit persze testem is visszatükröz. A páromon semmi nem látszott, de én ismét kezdtem kiteljesedni. :))
Mindig szerettem a gyümölcsöt, mindig fontos volt számomra a megszerzett táplálék háttérinformatikája, a hordozott energetikája, de félre söpörtem és magamba toltam mindent azzal, hogy: ugyan már! Mi az nekem?
Talán egy éve találtam rá nyers étel blogokra, ahova rendszeresen visszajártam olvasgatni, de nem vettem a fáradságot, hogy fizikailag meg is valósítsam az ott látottakat. .... Eddig.....
Kb. 1,5 hónapja elolvastam Victoria Boutenko: A nyers étel csodája c. könyvét, (amit szívből ajánlok mindenkinek!!!) és nem csak hogy letenni nem tudtam, egyből kimentem a kertünkbe (november vége, december eleje) lucernát és tyúkhúrt szedni, amiből elkészítettem az első zöld turmixomat.
Azóta rendszeresen iszom. Letöltöttem és vásároltam is pár könyvet, mely a nyers étkezést részesíti előnyben. Előtérbe kerültek a nyers ételek saláták, levesek, turmixok, krékerek formájában. Nem kívánok teljesen nyersevő, sem teljesen vegetáriánus lenni.
Nem fogyózok, nem törekszem egy mások által megírt szabályrendszer betartására, mindössze önmagam szeretnék lenni az étkezésen keresztül is.
Legbelül érzem, hogy ismét jó választással indulok egy útra, amit vagy végig járok, vagy sem, de nagyon örülök, hogy találkozok másokkal is, akik szintén felhúzták ezt a cipőt és megosztják velem, illetve megoszthatom én is velük az úton szerzett élményeket.
KeDo :))
KeDo egy hatalmas ölelés, szívemből szóltál... igen meg kell osztani másokkal ez érzéseinket, ez így helyes!
Hosszú évekig voltam vega ifjabb koromban, akkor még ez nagyon extrém dolognak számított, a családom se igen értette, de berakták a "Móni bolondériái" feliartú dobozba. Jól éreztem magam benne, hogy mitől tértem vissza nem is emlkészem már, talán kényelemből. De továbbra is sok (nyers)zöldség, sok gyümölcs, sajtok voltak az étkezésem és a konyhám főbb alapjai. Kacérkodtam a nyers ételekkel, de egy idő után azt túlzottan macerásnak találtam, és hát négy embert, két kamaszt meg egy nagydarab férfit nagyon nehéz volt jóllakatni vele. Pár hónapja több felől szinte egyszerre érkező impulzusok és bizonyos évek óta nem megoldódó egészségügyi problémak miatt belekezdtem egy magamra alakított paleó alapú diétába - cseppet sem vegán, sőt. Semmi liszt, sőt semmi gabona, (kivéve olykor zabkorpa, esetleg zabpehely,- ez már az egyénre szabás része) sokkal kevesebb tejtermék mint korábban (ez is egyéni engedmény, hogy egyáltalán), és persze a répacukor, de a nád is kikerült a kamrából, csak nyírfacukor és méz van itthon, de ezeket is minimális mennyiségben használjuk. A családomra nem erőltetek semmit, nekik van kenyér is, tészta is(ha nagyon nagy a kapkodás, egy hónapban egyszer esetleg én is megeszem), de egyre többször reklamálják a lenmagkenyeret és a kókusztejből készített házi nutellát. Isteni sütiket sütök liszt nélkül és akár minimális cukor nélkül is. Úgy érzem, hogy nekem ez a fajta táplálkozás hosszú távon is beválik. Egyetlen bajom, hogy úgy érzem, túl sok időt kell a táplálkozásom révén magamra fordítanom (10-30 perc/nap), de az okosak szerint ez is a terápia része! És azt hiszem igazuk van!:-)Egyébként teljesen egyetértek az itt megnyilvánulókkal: lehetőleg ismert helyről, háztájiból beszerezni vagy megtermelni, amit lehet, és megtalálni a saját utunk a táplálkozásban is. Sok sikert hozzá, drukkolok!
Na egy új blog indítását nem mertem direktbe javasolni, de ha neked belefér akkor annak nagyon örülnénk. Arról nem szóltál, hogyan áll mindehhez a családod, ők is megeszik ezeket az ételeket?
Szia Colette!
Hogy mit is gondolok az egészséges táplálkozáshoz vezető útról, és ahol tartasz? Már az is nagyon jó, hogy sokat beszélünk róla és még jobb, ha ki-ki megtalálja magának a számára kivitelezhető megoldásokat. Sokféle elv, táplálkozási forma, sok-sok jó étel. Én is voltam vegetariánus, majd a koleszos élet, gyerekek születése... szóval elmaradt. Sokszor, sokféle szempontból terítékre került nálunk is a változtassunk a táplálozásunkon-témakör. Évről-évre egyre több zöldséget, gyümölcsöt termesztünk magunk, kiscsibét neveltünk, hogy legyen tojásunk. Ezzel egyidőben értelemszerű módon jött a makrobiotikus étkezés. Mindig azt fogyasztjuk, amit az adott évszak felkínál. Az, hogy ez indiai étel, vega étel ... formájában ölt testet már izlés kérdése. Nekem még az vált be, hogy mindig egy alapanyagot vezetek be plusszként és próbálom megtalálni azt a formát, amit a család nagyobb része, ideális esetben mindenki elfogad :) Sok sikert nektek és mindenkinek! Andi
Szia Colette!
Most pont ez a változtatós időszak köszöntött be, így nem véletlenül sokan változtatunk. Ki erre, ki arra. Azt gondolom a változás képessége nagy kincs. Észrevenni, keresgélni, megtapasztalni az utat nagy érdem.
A saját tapasztalatom szerint a makrobiotika és az ősi magyar konyha nagy segítség.(-voltam már vegán és paleot is próbáltam) Mivel vallom, hogy az egész világunk egy rezgés, így azt gondolom bármit is eszünk a gondolataink amelyekkel megtöltjük az a valódi táplálék. Így ha ellenérzésed támad bármelyik táplálkozási rendszerrel kapcsolatban, ideje hogy válts olyanra ami egészséget ad számodra, bármelyik is legyen az. Szeretettel ölellek! Era
Érdekes amít írsz. Saját tapasztalás meg pláne. Nálam is a testkontroll jól működött, de biztos nem leszek vegán. :) Hús, zöldségek, gyümölcsök, minél kevesebb gyári. Ez a célom, ami felé haladok. Cukros, lisztes és olajban fuldokló kaják meg csökkenőben. A léböjtkúrát pedig idén kipróbálom.
Off Operából nézve nem jön fel a megjegyzés ablak, mozillából meg simán.
Az időt soha ne sajnáld, ez nálam is ott volt a kifogáslistán, aztán már gyorsabban készítek el egy tál salátát, mint egy vajas, lekváros kenyeret... és hát a különbség a jó hangulatomban mérhető;-)
Olvasgattam ezt a paleó diétát, és azt gondolom róla, hogy ez egy nagyon jó diéta... kicsit az általam régebben megismert candida diétára hajaz. Hosszú távon viszont, mikor a szervezet regenerálódott és a súly is beállt egy optimálisra nem tartom teljesnek. A gabonák ( nem fehérlisztet értek alatta ) adják a táplálékot, a gyümölcsök frissítenek a zöldségek tisztítanak... és ott van a rengeteg olajosmag a húsok helyett. Tökéletes kombinációkat lehet belőlük kihozni.
Nem ők voltak az akadályozó tényező, hanem a saját magamnak ásott verem. A nagy fiaim sok mindent megettek már tőlem... ahogy írtam, nem voltak régebben ezek idegen étkek az asztalunkon, csak hát most éppen kamaszok és kevésbé érdekli őket a minőség, mint a mennyiség. Vigyáznom kell, ha készítek valamit ( kisebb mennyiség) magamnak, akkor ne egye meg valaki, mire nekiülnék;-)A következő lépés úgy is a fényevés, aztán akkor megehetnek mindent előlem, hahahaaaa!
Az új blogot még korainak tartom, elindulok itt aztán majd alakul.
Örülök neked Andi, igen fontos dolgokat említesz mint saját kiskert, évszakok adottságai... azt hiszem ezek minden féle-fajta táplálkozásba beilleszthetők.
Gondolatébresztő amit írsz Era, de kevésbé az ELLENérzést táplálom magamban mint inkább keresem, hogy nekem mi a JÓ és ha a krumplistésztát nem tudom olyan pozitív gondolati rezgéssel megtölteni, hogy az ne a földre rántson, akkor számomra nincs más megoldás ( jelen esetben), mint hogy nem egyem meg;-)
Akkor a léböjtbe majd támogatjuk egymást, mert ha kicsit helyreállt a táplálkozási rendem, akkor én is szeretnék egy hetes böjtöt. Van már tíz éve is annak, hogy végigcsináltam egyet... csodálatos tapasztalatok, tiszta fej, kristályos gondolatok... azt hiszem azoknak van igaza, akik a húsvét előtti böjtöt szó szerint értik és élik. Van jó kis könyvem róla, majd előkeresem és megírom a címet.
...Én is Oláh Andorral kezdtem, és a párommal több mint húsz éve nem eszünk húst, de "vegyes" étrenden élünk, és minden nap én főzök. Se súly-, se egészségügyi problémám nem lévén, nem is diétáztam soha, nincs semmilyen tapasztalatom. Arra emlékszem, hogy amikor áttértünk a vegetáriánus kosztra, elmúltak a fejfájásaim, és főleg lélekben éreztem magam könnyebbnek.
A gabona-dolog érdekes. Nálunk két lisztérzékeny is van a családban. Hatunk közül a kisebbik lányom, és a férjem. Mandula 2 éves volt, Mirkó meg három hónapos, mikor Sopronból épp a Győri Kórházba kerültünk. (Oda a kicsit is magammal vihettem.) Mandula infúzión volt napokig, s mikor kiderült a diagnózis, egyik szemem sírt, a másik nevetett. Azóta nevet mindkettő, mert mondhatom, testben-lélekben ő a legegészségesebb gyerekem. Az ovis időszak kicsit nehéz volt, mert waldorf ovi lévén gabonanapok vannak, meg kenyérsütés, de a két tündéri óvónőnk mindent megoldott.
Egyébként a paleo-könyvben van a gluténérzékenységről egy aránylag hosszú, érdekes fejezet. Mondjuk én nem tudnék paleo lenni a hús miatt, de ha valaki ismeri a vega-paleo-t, azt esetleg kipróbálnám, bár tartanék a macerától, meg inkább attól, hogy az étkezések szociális hozadéka még inkább elveszne. Már így is csodabogaraknak számítunk a családban. Mit ehetnék meg például anyósomnál?
Ölellek. Adrienn
-pont erre gondoltam...
Én pár éve minden Húsvét előtt tartok léböjtöt, és nem hogy nehéz lenne, de kifejezetten jól esik!
Na de mi a tökéletes? És ki mondja meg? :-) Én továbbra is azt mondom, hogy majd meglátjuk és hogy mindenkinek más az útja. És mindenkinek a sajátját kell megtalálnia.
Kedves Colett!
Én is vega vagyok áprilisban lesz két éve !
Egészségügyi probléma miatt változtattam !
Nagyon jól meg vagyok hús nélkül! Ezt csak fejbe kell eldönteni utána már könnyű!
Egy éve járok még integrál jógára ,ez is meg erősít abban hogy jó úton járok!
Be illesztem ide a most induló Jóga órákról az információt;
Hátha véletlenül érdekelne!
Kezdő Jóga Tanfolyam indul január 28.-án, hétfőn 18.00-kor, egy ingyenes megnyitó előadással.
A helyszín a Spirituális Extázis Ezoterikus Jógaközpontban (Kisfaludy utca 2 - a Virágpiancnál).
üdv;Éva
Szia Colette!
Sok megfontolandót említettél Te is, és a hozzászólók is! Amit én még hozzátennék: nekem semmi bajom sincs más népek konyháival, de én azt vallom, hogy nekünk, itt a Kárpát medencében azt kéne fogyasztani, ami itt, helyben megterem. Ha a Jóisten nem teremtett ide olyan feltételeket, hogy a papaja, vagy a banán megteremjen, akkor annak biztos megvan az oka. Annyi zöldségünk és gyümölcsünk van, teli tápanyaggal és vitaminnal, hogy véleményem szerint bármilyen diéta teljesíthető hazai termelésből.
Rég jelentkeztél, már hiányoltalak , de ez az írásod némi magyarázatot ad eddigi a távollétre.
Erzsi
Szia Colette! Én tavaly áprilisban kezdtem a teljesen vegán (semmilyen állati fehérje!) életformám...Most kismama vagyok, és hiába próbálom,nem ízlik semmi, csak az anyukám által tanultak,amit régebben ettem, ahogy te is írtad.
Azonban nagyon sok pozitív előnye van annak, ha valaki ezt az életformát választja. Fittebbnek érzed magad, és könnyűnek. Ha a babánk megszületik, szeretnék visszatérni az új életformámra. Nekem egészségügyi szempontból is indokolt. Mindenkinek magának kell eldöntenie, hogy mi a jó. Ha nem érzed 100%, hogy ez a te utad, akkor ne foglalkozz vele. Nekem nagyon sokat segített a férjem, ő is elfogadta az ételeket, amiket készítettem...Indítottam egy blogot is, igaz, mostanában nem sokat foglalkoztam vele: http://phonanudl.blogspot.hu/ Üdv.: Bea
Köszi Adri, az étkezések szociális hozadékán mélázok, mert hogy általában az elfogadással van "bajunk". Sosem értettem igazán, ha az egyik azt állítja mondjuk, hogy egy marék magtól jóllakott és az esik neki jól, a másik pedig közben megeszik egy fél malacsültet, akkor hol az akadálya annak, hogy egy asztalnál remek beszélgetések között lakmározzanak? Bár valószínű felmerül, hogy a két embernek nem igazán van közös témája... no de ez már messze vezet:-)...főképp ha egy családon belül történik az eset.
A különféle irányzatokról csak annyit, hogy szerintem mindenki a saját vegáját, paleoját alakítsa ki, mert az a százszázalékosan tuti!
Szia Éva, örülök neked és gratulálok a váltáshoz. A jóga biztosan nagyon szuper, a férjem nagy jógi nálunk, nekem inkább a dinamikus dolgok jönnek be, mint a futás ( ami abszolút meditáció, ha már nem súlytöbblettel és lihegéssel jár karöltve;-) ) és a tánc... de tényleg az a jó ebben, hogy mindenkinek más jön be, a lényeg, hogy megtaláljuk, amitől jól érezzük magunkat a bőrünkben. Ölellek: Colette
Teljesen egyetértek veled Erzsi abban, hogy azt együk, ami itt terem, de a népek konyhái engem más szempontból izgatnak. Legyen az francia, olasz, vagy az én nagy kedvencem az indiai... amikor az ízeket érzem, az már felér egy utazással. A fűszerek adják az étel sava, borsát... és a fűszereken keresztül beutazhatjuk az egész világot...
Igen Bea, hallottam múlt évben felőled, talán a facebookon... akkor olyan vágyakozva és már elégedetlen érzésekkel magammal szemben olvastalak:-) 42 fölött az hiszem már nem annyira a fittségre, mint az egészségre gyúrok, de teljes egészében osztom, hogy a leugró kilóktól minden értelemben könnyebbé válik az ember. Több mint húsz éve érzem: igen, ez az én utam, csak hagytam magam sodortatni...és nálunk igazából most is mindenki elfogadja és megeszi a MÁS jellegű ételeket is, nem a szűk környezetem akadályozott benne, hogy kiteljesedjek a témában, hanem saját magam adtam fel az eredeti célom... benézek a blogodba... köszönöm.
Nem is igazán a kilókról van szó...valahogy átalakul minden belül. Nekem soha sem volt olyan jó a vérképem, mint mikor gabonán, zöldségen és gyümölcsön éltem. Így ha egészség szempontjából nézzük ezt a témát, akkor mindenképpen megér egy pár hét-hónap próbát. Sokan az állatok védelme miatt emelnek szót a vegán életforma mellett, de sokkal inkább fontos, hogy az ember elsősorban maga miatt tegyen lépéseket.
Én nem tudnám teljesen elhagyni a húst, nekem így teljes az étkezés. Viszont, mióta visszajöttem Koreából, sokkal kevesebbet eszek belőle. Hiányoznak is a koreai ételek, így most receptek és alapanyagok után kutatok, hogy néha készíthessek magamnak ezt-azt. Ott az ételek 80%-a zöldségből van, és nincsenek nehéz, zsíros, olajos ételeik. Nagyon sok olyan étterem van, ahol az emberek maguknak grillezik meg a kiválasztott húsokat, és persze rengeteg zöldséget is adnak mellé köretnek (amiből mindig lehet még kérni, ha elfogyott, ezek ingyen vannak). A kint töltött 6 hónap alatt kb. 8 kiló "olvadt" le rólam, pedig semmi extrát nem csináltam, csak az ő ételeiket ettem. :) Szeretném, ha a mindennapi étkezéseim részévé válna itthon is a kimchi (http://hu.wikipedia.org/wiki/Kimcshi), szerencsére ehhez be lehet szerezni az alapanyagokat a piacon, így az első adagot már el is készítettem, és igencsk jól sikerült. :)
Nem akarok áttérni a koreai konyhára, mert azért nem minden jött be belőle, meg itthon anyagilag sem megvalósítható. Viszont hoztam haza olyan jó tapasztalatokat, amiket egyszerűen be tudok építeni az étkezéseimbe. Még keresem az utam a konyhában, de már kezd kialakulni az irány, hogy merre is akarok menni. :)
Nagyon pozitív tapasztalatokra tettél szert Koreában ( egyébként voltam rége, nagyon régen én is kinn, ugyan csak 10 napot, de amit kóstoltunk kivétel nélkül tetszett, egyedül talán a nagyon csípős dolgok nem jöttek be ) és éppen valami összegzés félén gondolkodom, hogy mi is a nagyobb gond úgy általában az étkezéseinkkel, és valóban nem a hús a főbűnös, a liszt, tej, tojás és cukor kombinációk sokkal nagyobb bajokat okoznak. Húst, halat, ha úgy alakul én is megeszem (még), de törekszem, hogy minél többet megtudjak arról, hogy ezek nélkül is teljessé tehető a konyhám. Az eddig általam megismert táplálkozás "tudományok" egyébként mind egybehangzóan egyetértettek abban, hogy a mit-mivel elv mindig szem előtt tartandó, így a hús esetében, ha az sem tejtermékkel, sem szénhidráttal nem keverendő, akkor bőséges zöldkörettel szerintem is lehet áldásos szervezetünknek.
Colette nagyon is átérzem amiről írsz! Én is hasonló úton járok már jó ideje. No hús, hanyagolom a finomított lisztet, cukrot, tartósított vákumcsomagolt, félkész kaják szóba sem kerülnek régóta. Nagyon megválaogatom mi kerül az asztalra! Sok zöldség, magok, gyümölcsök, zab, köles stb. De például halat is eszem néha. Nekem/családomnak ez biztosan jó. Azt mindenki maga tudni fogja, ha eljön a változtatás ideje. Ha örömet okoz és nem csak lemondással, vagy feszültséggel jár az életmódváltás, akkor biztosan helyes úton vagyunk. Kényszerből kicsit más tészta. Ma már egészségügyi okok miatt is változtattam, annak ellenére, hogy sokakból csodálkozást, némelyekből ellenérzést (egyenesen hülyének néznek, mert károsnak tartom a "zacskós" kajákat- ha káros lenne nem árulnák...ettől beájulok:) vált ki. Tudod eszembe jut gyermekkoromban amikor mami csirkét/kacsát/nyulat vágott ebédre. A kis eszemmel-lelkemmel (kezemmel) tiltakoztam megenni. Mert simogattam, őriztem őket. Majd az asztalra kerültek. Sírtam és tiltakoztam. Sajnáltam őket a végtelenségig. Általában megnyugtattak: örül a pipi ha megeszed. No igen. Mennyivel jobb volt, mikor apukám megérkezett a mezőrő-erdőről az illatos gombákkal, kertből szedtük a zöldséget, fáról, bokorról a gyümölcsöt. Az út széléről a szedret, papsajtot, fagycsípett csipkebogyót.. Szomszédban a lépesmézet majszoltuk. Apuék termeltek, befőztek. Ritka volt az asztmás, allergiás stb gyerek! Én nem is emlékszem ilyenre gyerekkoromból! A régi jó magyar konyhán szocializálódni még sem volt ám rossz. Mert mihez képest ugye! Min nőnek fel ma a gyerekek és mi kerül ma sokaknál az asztalra? Nem TÁP-lálék az biztos. Tisztelet a kivételnek. Nagyüzemi hormonkezelt, gyógyszermaradványos hús, finomított lisztes, cukros holmik, vegyszeres zöldség-gyümölcs, csomagolt tartósított élelmiszer a kínálat. Ember legyen a talpán aki egészségeset tud enni nap, mint nap. Csak próbálkozni tudunk, de azt viszont szinte kötelező-lenne! A családra meg szerintem sem kell erőltetni: jön az magától! Pl: a Kolláth-reggelimre ma már úgy csapnak le a csajok, mint a vércse. Szóval manapság tripla adagot készítek :)))) Sok sikert neked is az úton! A böjtöt pedig tiszta szívvel ajánlom!
Olyan szépen írsz, hogy novellának is beillik! Ölellek, és hamarosan lesz egy közös főzés, tudod a konyhánkban a sparhelt segítségével... persze, csak annyit főzünk, sütünk rajta, amennyi a fogyszthatósághoz szükséges, ami nyersen is jó, azt megesszük mellé nyersen! Puszillak... részemről jöhettek, mert elütöttem a mínusz 5 kilót;-)
Jaj képzeld általánosban írtam szösszeneteket /novellákat/ :)))))) Állítólag tehetséges voltam :)Szuper a mínusz 5. kb. annyinál járok én is, úgyhogy jöhet a főzőcske. Fantasztikus a sparheltes kenyér!
Szia Colette,
én egy éve változtattam. Nem lettem vega, valahogy úgy érzem a húsra nekem szükségem van, de sok-sok a súlyommal és magammal való békétlenség után a weightwatchers-ben találtam meg az utamat. Alapvetően már sokkal kevesebb húst eszek, mint amit otthon ettünk (2,5 éve külföldön élünk) és rengeteg zöldség, gyümölcs van az étlapon. Amióta pedig a weightwatchers-t csinálom, tudatosan figyelek, hogy az általuk ajánlott napi 5 egységnyi zöldség vagy gyümölcs meglegyen. Nem kis gondom, hogy kislányom 10 éves, és némi túlsúlya van, így igyekszem őt is a kenyér és tészta helyett a zöldségek, gyümölcsök felé terelni, van, amire nagyon nyitott, pl a reggeli vajaskenyeret örömmel cserélte zabkására :)
itt nagyon elterjedt a friss lé, minden sarkon kapni... sok helyen mondjuk cukrot tesznek bele és vízzel hígítják :(, de a jobb helyeken anélkül készítik. A kedvenc koktélom a cékla-répa-alma-lime juice... azt tudni kell, otthon utáltam a céklát világéletemben :)
Sok sikert neked, s ha indítasz e témában új blogot, én örömmel fogom olvasgatni, hogy ötleteket merítsek.
Szilvi
Örülök, hogy megosztottad a tapasztalataidat... keresem igen, hogy nekem mi a jó... a hús például egyáltalán nem hiányzik, és most mégis azt érzem, hogy nem leszek semmilyen kategóriába beilleszthető, ha kialakul a saját étkezési rítusom... de talán éppen ez benne az élvezetes, hogy magunkat megismerjük a kaják tükrében is! Sok sikert... a gyermeknek a legfontosabb a példamutatás, ma leültem a fiam mellé ( 7 éves ) egy nyaláb nyers répával, és sorba kapkodta ki a kezemből a hasábokat... :-)
Megjegyzés küldése