A madárkák pedig kiröppentek.
96 madárkát indítottam útnak Paloznakra,
ahol időközben megérkezett az első húsz táborozó gyermek.
Ha jól számolom már a negyedik napja nyargalásznak
a kincsektől roskadozó mesetarisznyákkal a vállukon.
Egy nagy halom üres buborékos boríték maradt itt nálam,
benne apró cédulákra írt jókívánságokkal.
Egyelőre nem tudok megválni még ezektől a "tojáshéjaktól" sem,
mert egy ilyen összefogás, az maga a CSODA.
Együtt mozdultunk egy cél érdekében,
a hívó szóra feltétel nélkül cselekedtetek:
varrtatok, hímeztetek szívvel-lélekkel-szeretettel...
KÖSZÖNÖM.
Kérlek látogassatok el a MESETERÁPIA KÖZPONT
oldalára, és olvassátok el Boldizsár Ildikó köszönő sorait.
9 megjegyzés:
szivesen tettük..:)))
Csodálatos,hogy ilyen csodát tettetek!!!!!!
A gyerekekkel tett jótett az egyik legnagyobb dolog....mellette még az idősekkel való törődést tARTOM fontosnak.
És ebben épp az a csoda, hogy az ajándékozás öröme nekünk is legalább annyi erőt, energiát ad...
Köszönjük, hogy megszervezted, lebonyolítottad!
Könnybe lábadt a szemem. Örülök, hogy részese lehettem ennek. Szívesen részt veszek hasonló megmozdulásban, akár egy (vagy több) újabb takaró varrásában is.
Valami új akció nem motoszkál a fejedben? Szívesen jövök/jövünk máskor is.
Én is nagyon örülök, hogy részt vehettem az "örömszerzésben" :-))
Nagy örömmel készültek, remélem, oda is értek az enyémeim is!
Ugye lesz jövőre is?!
Én ugyan nem tudok varrni, így nincs részem a dologban, de nagyon jó látni az összefogásotokat és az örömötöket. :) Szerintem ez nem csak titeket, hanem mindenki mást is feltölt energiával. :)
A 97. pedig a polcomon félkészen.... A csudába is! Gondolom nem küldik vissza a Központból, ha később küldöm... Hiába... tanév vége, az tanév vége.
Megnéztem az oldalt. Gyönyörűek a kis tarisznyák. Egyben látni pedig szenzációs élmény lehetett.
Megjegyzés küldése