Pár bejegyzéssel arrébb is már elhangzott,
díjazom mikor a dolgok a helyükre kerülnek.
Egy kedves blogolvasó jelezte, hogy szívesen befogadná
a mesetarisznyás levélborítékokon lévő (nem gépi) bélyegeket.
Nagy örömmel vagdostuk őket a vasárnapi reggeli mellett:-)
És amire ez a kis történet újból figyelmeztetett...
ami az egyiknek "szemét", az a másiknak kincs lehet!
8 megjegyzés:
Ezt olyan jó volt olvasni, látni!!!
Köszönöm, hogy erre jártál.
Látom elláttalak titeket munkával a reggeli mellé! :)
Köszönöm a kedvességed!
Imádom a bélyegeket, szívmelengető látvány így egy csokorban a sok sok bélyeg
Mirci, üdítő volt...meglátni, hogy vannak még bélyegek, nem csak pöcsétel a postás kisasszony!
Aztán meg alaposan megvizsgáltuk, hogy mi van a bélyegeken: a kicsikém talált rendőr helikoptereset, aminek felettébb örvendezett. Én meg ezzel a Rippl-Rónai festménnyel szemeztem, hogy megtartsam vagy se, de nálad jobb helye lesz, tudom:-)
Igen, én is rácsodálkoztam, hogy milyen szépek!
Nyugodtan tartsd meg! Legalább egy szeletkéjük veled marad. :)
Ó, már úton vannak... de nálam elkallódna...kérlek majd mutasd meg, ha valami készülne belőlük...annak nagyon örülnék, szívből:-)
Rendben, természetesen! :)
Megjegyzés küldése