Recipe

Mikor ide írok főzésről, az  amolyan igazolás magamnak és másoknak ( ha szükséges ), miért nem ülök a varrógép előtt. Ősszel persze fordulat következik, közeledik a szünidő vége, remélhetőleg minden visszatér az eredeti vágásba, vagy mégse? Akit érdekelnek a rém egyszerű receptjeim vagy csak szeretnek minimálban ( vegánul ) főzni, sok szeretettel ajánlom a Zöld Múzsa oldalhajtást. A kék szilva krémlevest próbáljátok ki! Világbajnok!;-) A fűszeres grillezett pálcikák pedig jól jöhetnek a nyárbúcsúztató partira.

Éttermesdi játék

Kajáról fogok írni ismét. Nem tudok másról. Zöld múzsás homlokon csókolós korszak ez, hidd el nem gond ha most elkattintasz innen, de a nyitottságodra apellálok... maradj!

Restaurant Day, még mindig sutának és félreérthetőnek érzem az elnevezést, de az összefogás és alulról építkezés, amiről szól a legelképesztőbb élményeket tudja nyújtani. Második alkalommal nyitotta meg stábunk egy napos vegán éttermünket családi házunk udvarán. Egyikünk sem vegán, sőt húsevők is vannak köztünk. Meglepő? Innen nézve egy cseppet sem. A munkánkat ugyanis a csapatszellem köti össze, amiben finoman egymáshoz csiszolódva megadjuk mindenki számára a változás lehetőségét. Ez a vegán együttműködés állatvédelmi kirohanásoktól, kozmopolitán sznobizmustól, testem mutogatós divathullámtól, szellemi ideológiáktól mentes, a természetesség, megbízható friss alapanyagok, zöld fűszerek, színes étkek, kreatív főzés, mosoly és nevetés ami összetartja... és a nyitottság. Amennyire a vendégeinket ismerjük, ők is éppen úgy nyitott szívűek, mint kis csapatunk, az új ízek utáni kiváncsiságuk kielégítésére térnek be hozzánk.

Ez a békesség olyan jó és megnyugtató, harcoltam én különféle elvek mentén már éppen eleget;-)

Májusban nevén neveztük  a gyereket, majd a Zöld Múzsákhoz párosítottunk két színt... az ég kékjét, a növényzet zöldjét... valahol a kettő között helyezkedünk el a színes étkeinkkel. Idén a  kisnyalkai táborban irodalomtörténész barátnőmnek egy pillanat alatt kipattant a fejéből a Zöld Múzsa logója. Belelátható az ördög vasvillája,  a férfi és női principium találkozása, de amondó vagyok, nem mindig  szükséges megmagyarázni a leírhatatlant. Szülőanyja a zeneiséget, az étkezés rítusát és a tulipánrajongásom gyúrta össze szimbólummá, de mindenki számára megadatik, hogy azt lásson bele, amit csak akar. Alapvetően intuitív módon működik a Zöld Múzsa, fenntartás nélkül örömmel fogadtuk a csillagközi alkotótáborban fogant jövevényt;-) Idővel még csiszolódik grafikája, most egy dekorgumis nyomda segítségével rákerült a batikolt tányéralátétekre, szalvétákra.

ZÖLD MÚZSA vegán étterem

menüsora

 frissítő ital: ~ bodzabogyó koktél jéggel

levesek: ~ kapros uborka a'la kert

        ~ kék szilva krémleves

                                    főfogás: ~ cukkini pogácsa, fűszeres tűzdelt zöldségekkel,

                                          tarka rizzsel, ehető tálkában salátamixxel

               desszert: ~ vén asszonyok nyara pohárkrém

              ~ csupa csoki a'la Panka

Szeretnétek recepteket?

Voltak órák

Kisnyalkára menet a teljesítmény kényszeremet otthon hagytam., nem fért be a bőröndbe.  Van nekem egyáltalán még ilyenem? Milyen motiváció mentén haladok? Ösztönös belső erő/hang irányít, mit tudom én minek nevezzem. Súgógép, amiben maximálisan megbízok és vakon követem a segítő jobbját. Balul még sosem sült el kapcsolatunk. Kicsit kuszán és sután írom le szavakkal, de belül annál rendezettebb amit érzek, ennek örülnöm kellene. Mi lenne a fordított helyzetben, kívül minden rendben, belül káosz, aztán egy kiszámíthatatlan pillanatban robbanás? Mennyi mindent megengedtem magamnak ebben az évben, amire a környezetem fejét csóválta: - "Mikor van neked erre időd?" És most is hogy jut írásra, mikor újabb esemény sodrásában vagyok? Ki érti ezt? Honnét lopom az időt?

Egyszóval/dallal Kisnyalkán  "Voltak órák", amikor letettem a fakanalat,  feltettem  a szemüveget, és  a varrógépen ki-befűztem színes cérnákat. Rajzoltam vele dimbes-dombos tájat, május végi élménydús hétvége képét... fotóátlényegítés... élményrögzítés. A nyár az élet élvezete, nem is tudom mikor váltottam hedonistába, de kezdek magamtól is megijedni;-) Szorgos hangyalétem annyi pozitív élményt gyűjtött be a nyáron. Lesz miből töltekeznem beszűkülő téli napokon. És még nincs vége az élvezetek hajszolásának. Vasárnap  főzök a Zöld Múzsában, augusztus utolsó napján pedig részt veszek egy "sok karikás" főzőversenyen... lassan a testtel, majd mindent a maga idejében. Élvezzétek a nyár hátralevő részét, én is ezt teszem! 

Menjünk beljebb az erdőbe...

Van egy hely... Igen, nyolc éve a férjem beültetett a kocsiba és azt mondta: - "Most elviszlek egy olyan helyre, ami tetszeni fog!" És elvitt, és tetszett, mert minden viszontagságunk ellenére ő ismer és tudja nekem mi a jó, viszont is igaz...

És ebben a helyben azonnal megláttam a lehetőségeimet, a feladatomat, ami azóta egyre jobban és tisztábban körvonalazódik. Ez a hely ráadásul tanít engem és emlékeztet : időtlenségre, bizalomra, nyugalomra, türelemre, szerelemre... a férfiakban vetett, oly sokszor elbukni látszó hitemben, mert ez a hely alapvetően teremtő férfi energiáktól hemzseg... tavaly már pár sorban említettem. Dolgom van itt. Szerveztem  Robinson gyerektábort, húsz éves érettségi találkozót és negyedik alkalommal jövünk vissza alkotni nyitott szívű barátokkal. Az életem részévé vált, így nem túlzás azt hiszem, ha azt mondom: - "Szívem egy újabb kis darabját hagytam itt!"

Kevesen ismerik személyes adalék történetem: huszonéve a szomszédos Nyalka-kishegy tizenháromban volt anyuméknak egy hangulatos háza , amikor még Győrben laktunk a panelrengetegben és hétvégente ide jártunk feltöltődni, kapálni, házat újítgatni. Meghatározó élmények voltak ezek és éppen tizennyolc éves koromban határoztak úgy szüleim, eladják a házat, a lakótelepről csanaki kertes házba költözés után, nem maradt kapacitásuk rendben tartani. Sokat sírtam emiatt, de érzetem, a környékre visszajövök egyszer... és másokat is magammal hívok: - "Kisnyalka visszavár!" 

Egyre többen jelzik felém, hagyjam már azt a fakanalat és üljek vissza szépen a varrógépemhez, a gyapjú szálakhoz, meg a  cérnákhoz. Jó itt nekem a konyhában, színekkel operálok, a látványon felül ízek és aromák keverednek, felfokozott érzelmi állapot, tudni szükséges a sorok között olvasni;-) Az egész élet egy terápia, önmagunk megismerése a világ tükrében, nekem a vegán ételkészítés ebben az évben lényegesen többet hozott a konyhára, mint bármi más;-) 2013 színe a divatban a smaragdzöld, de itt a piros, hol  a piros? Tartsatok velünk minél többen 2014-ben is!

Több képet itt találsz.