...addig ezt nem bírom abbahagyni:-) Mint a kisgyerek az új játékkal, így jártam. Nem szeretem bő lére ereszteni a mondandómat, de az egész úgy kezdődött, hogy...
... az n-1-edik gyerekünk szobájának felújításába kezdtünk. Kedves férjem kifestette, sógorom új szőnyegpadlót hozott bele. Aztán történt egy kis malőr, miszerint a régi bordűrt letépte a ragasztó csík, így a kreatív anyát hívták segítségül a megoldáshoz. Futottam új tapétáért, ragasztót is kértem az áruházban. Adtak is, egy pici dobozban valami port. Rá volt írva, hogy 40 négyzetméterre elegendő. Azt hiszem a nem pazarlós énem ettől az információtól indult be! Nekünk ugyanis a bordűr helyreállításához csupán 2 négyzetméternyire volt szükségünk. Naná, hogy a bekevert ragasztó mennyiséget sem találtam el, megmaradt egy kisebb bödönnyi. Nem elég, hogy kreatív ötletbörze veti szét az agyamat, a kedves férj ilyenkor még hozzáteszi: - Fel tudod használni valahová ezt a ragasztót? Van egy irtózatos rossz tulajdonságom, ha valamit megpendítenek előttem, a következő percben már cselekszem. Elővettem minden papírral dekopázsolható dolgot: dobozokat, plasztik fejet, üvegcséket... a ragasztó pedig alig fogyott. Nagyobb felület után kellett néznem. A tornácon néhány hete a férjemmel elkezdtünk barkácsolni egy fotózási hátteret, aminek felületképzése még kérdéseket vetett fel. Fessük, ne fessük, ha igen...milyen festékkel? Éppen pihentettük a témát. Több se kellett, fogtam a könyv maradék lapjait + a kiszanált szabásmintáimat fecnikre téptem. Ne tessék nevetni... a ragasztó elfogyott ... a felület nagyobbik része még meztelen:-)))
Már fej is van, amolyan kedves csirkefogós:-)))
Száradás előtt és után... reggelre egész szépen kifehéredett!
Jó háttér lesz ez, ha megúnom még lefesthetem!
